P.R.
Szeptember végétől október közepéig zajlanak őszi ünnepeink. Az Engesztelőnapon nagyjából megtelnek a frekventáltabb zsinagógák, a többi alkalommal s általában a kisebb templomokban azonban koránt sincs telt ház.
Fél évtizede lenne mód az „offenzívabb” közösségépítésre, de olyan ziccereket hagynak ki a hitközség illetékesei, melyekért igazán kár.
Példának okáért élni lehetne a sajtó teremtette nyilvánossággal, melyre nemrég – eltávolításáig, melyet „szükségmúlásra” hivatkozva indokoltak a vezetők – még PR- szakembere is volt a hitközségnek.
Miből állna például a legnagyobb országos napilapokban Ros Hasana közeledtén néhány tízezer forintért keretes hirdetést megjelentetni, melyben a hitközség boldog Új esztendőt kívánva a magyarországi zsidóságnak, meginvitálná a nem rendszeres templomjárókat közös ünneplésre? Megjelölhetnék kerületekre lebontva zsinagógáink címét és az imaidőket vagy az irodák telefonszámát, ahol felvilágosítás kérhető.
Ugyanezt megtehetnék jóm kippur és szukkot előtt, kissé módosított szöveggel, netán kis fényképet is mellékelve utóbbiról, kedvcsinálónak.
Tudom, mértéktelenség részemről, de a többi jantev előtt is jólesően venném tudomásul, ha azt látnám, a hitközség kinyújtja kezét a hitélettől eltávolodottak felé, bár ez még véletlenül azt eredményezhetné, hogy netán újabb érdeklődő arcok tűnnének fel gyülekezetünk házaiban, talán megszaporodnának a közös ügyeink iránt érdeklődők, és ez aztán már tényleg beláthatatlan következménnyel járhatna a hitközség jövőjére nézve.
*
Lapzárta után: A hitközség elnöke boldog új évet kívánt a közösségnek a Magyar Hírlap hasábjain, invitálás, templomcímek nélkül. Válámi ván…
Címkék:1995-10