Kinek az érdeke

Kinek az érdeke?

1999. novemberi számuk „Kárpótlási fejlemények” című rovatában a hábo­rúban Németországban kényszermun­kát végzettek kárpótlása körüli alkudo­zásról írnak. Ed Fagan és Michael Witti erről beszélt a Kossuth rádió novem­ber 21-i Világóra című műsorában is, az alkudozást már nem is sakk-, hanem pókerjátszmának nevezve.

De hát kikért folyik a játszma?! És meddig akarják folytatni?

Én, aki 1944-45-ben kényszermun­kás voltam ott, most 76 éves vagyok; az egyetlen, még élő, vér szerinti roko­nom, aki ugyanezt tette, 80 éves lesz 2000. januárban, s nem biztos, hogy megéli. Még a legfiatalabbak is, akik ak­kor ott kényszerből dolgoztak, túl van­nak a 65. éven, és szinte kivétel nélkül viselik szervezetükben az átéltek káros lenyomatát. A pusztulásunk (kihalásunk) nem lineáris, hanem exponenciális.

Nem lenne ideje erre is tekintettel lenni a játszmában? Nem kellene az összegszerűség mellett a gyorsasággal is törődni?

Kinek az érdeke, hogy csökkenjen a kárpótolhatok száma? A németeknek? Az ügyvédeknek? Kinek?! A még kárpótolhatóknak biztosan nem!

Budapest, 1999. november 29.

Tisztelettel:

Kádár Pál