Eltöröljük-e az Ószövetséget? – avagy Bulányi páter és a Magyar Mérce

2007. május 28. A hazai politikai kereszténység egy részét, sajnos, roppantul zavarja Pál, Jézus és az evangéliumok keresztény tanai, az a sok beszéd szeretetről és megbocsátásról, abban, hogy védelmezze a kereszténységet. Nem lehet egyszerű.

A Magyar Mérce áprilisi száma egyik írása szerint “az Ószövetség nem az Isten igéje”. Az írás azt fejtegeti, hogy nem volna szabad az Ószövetségből prédikálni, olvasni, tanítani azt, hiszen haragvó, bosszúálló Istene nem lehet azonos az Újszövetség és Jézus megbocsátó Istenével.

Az Ószövetség egyszerű nemzeti eredetmonda, perspektívája is nemzeti, még ha akadnak is benne, de hát melyik népnél ne akadnának, nagyszerű kivételek, mint a Tízparancsolat. A probléma azonban az, hogy ahhoz, hogy ezt az újgnosztikus tanítást következetesen végig lehessen vinni, meg kell szabadulni az Újszövetség egyes részeitől is, Jézus maga ugyanis nem átall határozott folytonosságot látni ama bosszúálló és e megbocsátó Isten között.

“Boldogok vagytok, ha miattam gyaláznak és üldöznek benneteket és hazudozva minden rosszat rátok fognak énmiattam.” “Örüljetek és ujjongjatok, mert nagy lesz a mennyben a jutalmatok! Így üldözték előttetek a prófétákat is” – mondja Jézus, aki úgy tűnik, tud némi ószövetségi folytonosságról a Hegyi Beszédben, ahonnan e szavak származnak.

Nézzük tovább: “Ne gondoljátok, hogy megszüntetni jöttem a törvényt vagy a prófétákat. Nem megszüntetni jöttem, hanem teljessé tenni.” “Bizony mondom nektek, míg ég és föld el nem múlik, egy i betű vagy egy vesszőcske sem vész el a törvényből, hanem minden beteljesedik.” Aki tehát csak egyet is eltöröl e legkisebb parancsok közül, és úgy tanítja az embereket, azt igen kicsinek fogják hívni a mennyek országában. Aki viszont megtartja és tanítja őket, az nagy lesz a mennyek országában.

Vajon mit lehet csinálni például az e kérdésben elég egyértelműen fogalmazó sorokkal, hogyan érthetőek meg egy olyan teológia számára, amely az Ószövetség Istenét és kinyilatkoztatását elveti?

                                                 *

Az Ószövetség szelleme a haragvás és bosszúállás, az etnikai gyűlölködés, revansvágy, az igazságos bosszú istene. A politikai határok tologatásának, az önös nemzeti érdekérvényesítésnek az istene, aki arra kell, hogy a törzs minden területigényét, érdekeit legitimálja. Mindez a laptól, amelyik az írást közli, alighanem igencsak távol áll.

Ahelyett, ami szerintük igazságos volna, a megbocsátást és a minden bűnön túláradó kegyelmet hirdeti, erről szól ékesen Gyurcsányt bilincsben ábrázoló címlapja és a szöveg: “Törvény előtti egyenlőséget”, vagy a viccrovat egyik karikatúrája, melyen a Gyurcsányt seggbe kúrni készülő cellatársakon és az elkerülhetetlennek tűnő aktustól megijedt miniszterelnökön kacaghatunk, mindenhol a megbocsátás szelleme, az igazságon túlhaladó, végtelen kegyelem képei, a “testvér lészen minden ember” reménye tárul elénk a lap írásaiból, teljesen érthető hát, ha nem jól viselik ezt a bosszúálló Istent.

Igaz, a cikk szerzője megállapítja, hogy az Ószövetségtől, sajnos, nem szabadulhatunk meg, ez politikai szükségszerűség, hiszen minden nemzetnek meg kell védenie magát. Az Isten igéjét lépten-nyomon megszegni tehát úgy tűnik, elkerülhetetlen a lap szerint, Isten igéje és megbocsátása, bármily jó volna, soha nem lehet jelen köztünk, gyakorlatunkban a bosszúálló istent követjük tehát, akit különben elvetünk. Értem.

A szerző mintha elfeledkeznék arról, hogy az Ószövetség Istene nem egy olyan “törzsi” Isten, aki mindig és feltétel nélkül hívei mellé áll, csak azért, mert azok zsidók, kiválasztottságuk semmilyen módon nem vonatkozik származásra, alapja hitvallás és szövetség. Izrael nem etnikai közösség teológiai értelemben, hanem egy szerződés által létrejött közösség. Aki olvasta a Smá Jiszráel-t, az imát, melyet minden jámbor zsidó naponta kétszer elmond, tudja, hogy a föld, amelyet megígér az Úr, elveszíthető, ha nem engedelmeskedik a nép az Örökkévaló parancsainak.

Aki tehát az Isten ígéretét jussnak tekinti, melynek Isten garanciája, aki nem tudja, hogy vallási cselekedeteikben szentelte meg a zsidókat az Örökkévaló, ahogy az ima mondja, az tudja, hogy a törzse ügyleteit védő törzsi Isten képe téves kép. Tudvalevő, hogy ez az Isten legelőször a föld elhagyását kéri az első zsidótól, Ábrahámtól.

                                                  *

	Bulányi György atya

Minderre csak azért érdemes szót vesztegetni, mert az, aki leírta mindezt, Bulányi György atya, egyike azoknak az egyházi személyeknek, akik a legbecsületesebben, legbátrabban viselkedtek a Kádár-rendszer idején.

És ez bőven ad okot az elkeseredésre, főleg egy olyan környezetben, ahol Pál apostolt és a szeretet hirdetését szörnyű zsidó mételynek tekintik egyes radikális tüntetők (legalábbis a tudósítások szerint), és most senki nem kiált keresztényellenességet, szemmel láthatóan senkit nem érdekel az, ami más esetekben jelentős aktivitásra késztetne.

A hazai politikai kereszténység egy részét, sajnos, roppantul zavarja Pál, Jézus és az evangéliumok keresztény tanai, az a sok beszéd szeretetről és megbocsátásról, abban, hogy védelmezze a kereszténységet. Nem lehet egyszerű.

Bulányi páter mindig is kereső szellem és igazságkereső ember volt, most, sajnos, nagyon eltévedt. Mindettől függetlenül azért még ne felejtsük el, ki ő, ne felejtsük bátorságát, tisztességét. Ha rá gondolunk, az talán segít megértenünk, mennyi frusztráció gyülemlett fel sokak lelkében a Rákosi- majd a Kádár-rendszerben, és segít megértenünk majd eltévelyedett honfitársait. Aztán “majd a szabadság békessége/ is eljön, finomúl a kín -/ s minket is elfelednek végre/ lugasok csendes árnyain”. Legalábbis a ballépéseinket, a megbocsátás szelíd mosolyával.

A szerző kritikus, irodalomtörténész

A publicisztika rovatban megjelenő írások nem feltétlenül tükrözik a szerkesztőség álláspontját. A Hírszerző fenntartja magának a kéziratok rövidítésének és szerkesztésének jogát.

Vári György

(Forrás: Hírszerző)