Dán Págisz versei

Írta: Dán Págisz - Rovat: Archívum

 

 

Jövők

Az a nagy hal, aki Jónást partra köpte, azóta

Semmit se nyelt már le.

Próféták híján beleiben, haldoklani kezdett.

 

Meghalt a nagy hal, és a tenger szárazföldre köpte,

Háromszáz rőf csalódott és elhagyatott hús fekszik

Ítéletnapi fényben.

 

Könyörületességükben a rákok

Máris csapatostul lepték el.

Körülfogták, és nagy örömmel teljesen felzabálták.

 

S mindennek végezetével, felágaskodik a kihalt parton a csontváz,

Oszlopok, kapuk, útvesztők és titkos fülkék lesznek

Futó lelkek szél-zúgatta menedékének. Minden jóslat beteljesedett.

 

Európa, késve

Hegedű és szalmakalap az égbe

röppent. Pillanat, milyen évet is írunk?

Harminckilenc és fél, nagyjából, olyan korai még,

ki is lehet kapcsolni a rádiót,

van szerencsém bemutatni: ez a tengeri szél, a parti sétány lelke,

virgonc szél ám,

harang-szoknyákat lebegtet és aggódó

újságokat kerget: tangó! itt a tangó!

A város kertje egyre játszik, dalol,

kezét csókolom, madame,

keze puha, mint egy hófehér bőrkesztyű,

minden helyére lel még

mint egy álomban,

ne aggódjon annyira, madame

itt ez soha meg nem eshet,

meglátja még,

itt még soha

 

Szabadság-gép

A szibériai sarki-róka ketrecébe,

különlegezett fogoly lévén,

szabadság-gépet állítottak fel.

 

Ez egy 90 cm átmérőjű vaskerék,

30 cm széles, tágas kerettel,

amin kiálló kapaszkodók vannak.

A kereket tartó rúd falba ágyazott.

 

Ha a szibériai sarki-róka elfárad,

beleugrik a kerekébe,

és futni kezd a szabadságban.

A szabadság-gép szédítő

útra viszi mind a négyszáz lábát,

amik szélsebesen húznak el

az ezüstözött test alatt,

vissza,

őrületig északra.

 

A kereket hetente kell olajozni.

 

Héberből fordította:

Tarbay Dávid

Címkék:1999-10