75 éve történt: náci könyvégetés

Írta: Szombat - Rovat: Archívum

Forrás: Hírextra

2008. május 8. “Ez csak előjáték volt. Ahol könyveket égetnek, ott végül embereket égetnek” – szólnak Heine profetikus mondatai 1820-ból. A költő szavai hetvenöt éve, 1933. május 10-én váltak valóra, amikor Joseph Goebbels náci propagandaminiszter vezetésével nemzetiszocialista diákok több tízezer könyvet égettek el.

Azt események előszele már Hitler 1933. januári hatalomra jutásától kezdve érezhető volt, a Goebbels vezette propaganda minisztérium hamar nekilátott a “német szellem ellen való” írók és műveik listába szedésének. A világirodalom jelentős művei tűntek el a könyvtárak polcairól, neves professzorokat fosztottak meg katedráiktól, Thomas Mannt is kizárták a költészeti akadémiáról. A zsidó szellemiségű, marxistának, pacifistának vagy éppen dekadensnek ítélt könyvek kiirtására a német egyetemisták diákszövetsége, a Deutschen Studentenschaft (DSt) négyhetes akciót szervezett, amely végül a színházi előadásokhoz hasonlóan megkomponált berlini könyvégetéssel ért véget.

Az április 12-én kezdődött akció a propaganda minden lehetséges eszközét bevetve próbált hatással lenni az egyetemi ifjúságra. Az intézményekben bizottságok jöttek létre, amelyek a német szellemet fertőző művek listáját voltak hivatottak összeállítani. Németországot ellepték a zsidó szellemiség elleni fellépést és a német nyelv nagyszerűségét 12 tézisben hirdető plakátok, s egyre több helyen szerveztek nyilvános könyvégetéseket.

A dráma utolsó felvonására május 10-én került sor több városban, illetve Berlinben, a Humboldt Egyetem tövében. Az egyetem, az Opera és a Szent Hedvig katedrális által határolt Opernplatzon hatalmas tömeg várta a 20 ezer könyv tűzbe vetését. Marx, Heinrich Mann, Erich Ka:stner, Freud, Remarque, Brecht vagy éppen Carl von Ossietzky írásainak hamuvá válásához SA és SS kórusok zenét is szolgáltattak.

A “tűzbe vetettek” közül Ka:stner saját szemével nézte végig könyveinek elégetését az esős barbár estén, az írót fel is ismerték a tömegben, de nem esett bántódása. “A következő 12 évben csak azon ritka alkalmakkor láttam műveimet, amikor külföldön jártam. Különös érzés betiltott írónak lenni, aki nem látja többé könyveit a polcokon és a könyvesboltok kirakatában. A hazája egyik városában sem. Még a szülővárosában sem. Még karácsonykor sem, amikor németek sietnek a behavazott utcákon, hogy beszerezzék a karácsonyi ajándékokat” – emlékezett vissza Ka:stner.
A könyvégetésekkel tűzdelt hónapnak óriási visszhangja volt külföldön. New Yorkban május 10-én többtízezres felvonulást tartottak, holland rádiókban a betiltott szerzők műveit olvasták fel. 1933-at követően a száműzött szerzők minden évben összegyűltek, hogy megemlékezzenek az ideológia nevében elkövetett szörnyűségről. Napjainkban a régi varázsát visszanyerő Unter den Lindenről a Bebelplatzra besétálókat két, a macskakövek közé süllyesztett bronztábla emlékezteti a 75 éve történtekre.

A Heine idézettel díszített táblától pár méterre egy földbe süllyesztett üvegtetős könyvtár látható. Az üres könyvespolcokon pont 20 ezer könyv számára van hely.

támogatás