Szombat előfizetés 2017

Ortodox rabbinikus nyilatkozat a kereszténységről

Írta: Szombat - Rovat: Hagyomány, Kiemelt, Politika

Schiller-Szombat_banner-02_700x100px_Corsa_20160223

Az alábbi szöveget 25 ortodox rabbi írta alá és nyilatkozatukat egy keresztényzsidó megbékélést szorgalmazó szervezet honlapján tették közzé, további ortodox zsidó vallási vezetők csatlakozására is nyitottan.

kezek

Mennyei atyánk akaratát teljesítve: 

Egy zsidó–keresztény partnerség felé

Csaknem kétezer éves kölcsönös ellenségeskedés és elidegenülés után, mi, Ortodox Rabbik, izraeli, amerikai és európai közösségek, intézmények és szemináriumok vezetői felismerjük a számunkra adatott történelmi lehetőséget. Keresztény testvéreink felénk nyújtott békejobbjának elfogadásával Mennyei Atyánk akaratának megvalósítására törekszünk. Zsidóknak és keresztényeknek partnerként közösen kell korunk erkölcsi kihívásaira választ adniuk.

  1. A Soá 70 éve ért véget. Ez volt a zsidók évszázados megvetésének, elnyomásának és elutasításának – és így a zsidók és a keresztények között kialakult ellenséges viszonynak – borzalmas tetőfoka. Visszatekintve ma már világos, hogy a képtelenség e megvetés legyűrésére és az emberiség javát szolgáló konstruktív párbeszéd kialakítására megtépázta az antiszemitizmus gonosz erőivel szembeni ellenállás képességét, így a földet gyilkosság és népirtás árasztotta el.
  2. Felismerjük, hogy a II. Vatikáni Zsinat óta a katolikus egyház tanításai a zsidó vallásról alapjaiban és végérvényesen megváltoztak. A Nostra Aetate  50 évvel ezelőtti kihirdetése a kiengesztelés folyamatát indította el közösségeink között. A Nostra Aetate és az ennek szellemiségét követő hivatalos egyházi okmányok egyértelműen elutasítják az antiszemitizmus minden formáját, megerősítik I-ten és a zsidó nép felbonthatatlan szövetségét, elutasítják az istengyilkosság vádját és a keresztények és zsidók közötti egyedülálló kapcsolatot hangsúlyozzák. II. János Pál pápa „idősebb testvéreinknek”, XVI. Benedek pápa pedig „hitbeli atyáinknak” nevezte a zsidókat. Ezen alapokból kiindulva, katolikus és más keresztény egyházi vezetők őszinte párbeszédet kezdeményeztek a zsidókkal, mely az elmúlt öt évtizedben fokozatosan bontakozott ki. Nagyra becsüljük, hogy az egyház megerősítette: Izrael egyedülálló helyet foglal el a szent történelemben és a világ eljövendő megváltásában. Ma a zsidók megannyi kereszténytől őszinte szeretetet és tiszteletet tapasztalnak, ami a párbeszédre való törekvésben, találkozók és konferenciák formájában nyilvánul meg szerte a világon.
  3. Ahogy azt Maimonidész és Jehuda Halévi is tette[1] , mi is elismerjük, hogy a kereszténység létrejötte nem hiba vagy véletlen műve, hanem isteni akarat eredménye volt és ajándék a nemzeteknek.  I-ten a zsidó és a keresztény vallás elválasztásával a hitben erősen különböző partnereket szándékozott létrehozni, s nem ellenségeket teremteni. Jacob Emden rabbi írta: „Jézus kétszeres jóságot hozott a földre. Egyrészről fejedelmien megerősítette Mózes Tóráját – s egyetlen Bölcs sem beszélt határozottabban a Tóra megváltoztathatatlan voltáról. Másrészről Jézus eltörölte a nemzetek bálványait és kötelezte őket Noé hét parancsolatának betartására; erkölcsi jellemvonásokkal erősítette meg őket, hogy különbül viselkedjenek, mint a mező állatai. A keresztények őszintén I-tenért cselekvő gyülekezetek, melyek fennmaradnak; szándékaik igazak, s jutalmuk nem marad el.”[2]
    Samson Raphael Hirsch rabbi arra tanított minket, hogy „a keresztények elfogadták a  Zsidó Bibliát, mint Ótestamentumot, az i-teni kinyilatkoztatás könyvét. Ahogy azt a Biblia hirdeti, a keresztények megvallják hitüket a menny és a föld I-tenében és elismerik az i-teni gondviselés korlátlan (egyedülálló) uralmát.”[3] Most, hogy a keresztény egyház elismerte I-ten és Izrael örök szövetségét, mi zsidók is elismerhetjük a kereszténység folyamatos alkotó érvényességét, amely partnerünk a világ megjavításában. Tehetjük ezt félelmek nélkül, hogy eme kijelentésünket hittérítő szándékkal kihasználnák. Ahogy azt a Shear Yashuv Cohen rabbi vezetése alatt álló, Izrael Állam Főrabbinátusa és az Apostoli Szentszék között működő bizottság kijelentette: „Többé nem ellenségek vagyunk, hanem egyértelműen partnerek az emberiség túléléséhez és jólétéhez szükséges alapvető erkölcsi értékek hirdetésében.”[4] Egyikünk sem tudja I-ten küldetését egyedül véghezvinni ebben a világban.   
  4. Zsidóknak és keresztényeknek egyaránt szövetség által megpecsételt küldetése a világ tökéletesítése a Mindenható egyeduralma alatt, hogy az egész emberiség az Ő nevéért kiáltson, s az utálatosságok eltöröltessenek a földön. Megértjük mindkét oldal tétovázását abban, hogy elismerjék ezt az igazságot, s felszólítjuk közösségeinket, hogy a bizalmon és tiszteleten alapuló kapcsolat érdekében próbálják meg félelmeiket legyőzni. Hirsch rabbi azt is tanította, hogy a Talmud a keresztényeket „ember és ember közötti kötelességek tekintetében a zsidókkal egy szintre helyezte. Nemcsak az igazságosságot célzó kötelességek érvényesek irányukban és javukra, de a cselekvő, testvéries emberi szeretet parancsa is.” A múltban a keresztények és zsidók kapcsolatát gyakran Ézsau és Jákob ellenséges viszonyán keresztül szemlélték. Mégis Naftali Zvi Berliner rabbi (Netziv) már a 19. század végén megértette, hogy a zsidókat és a keresztényeket I-ten szerető partnereknek szánta: „Az elkövetkezendőkben, mikor a tiszta szellem által vezérelve Ézsau gyermekei elismerik Izrael népét és a zsidó nemzet érdemeit, akkor mi is késztetést érzünk majd arra, hogy Ézsauban testvérünket ismerjük fel.”[5]
  5. Bennünket, zsidókat és keresztényeket sokkal több minden köt össze, mint ami elválaszt: Ábrahám erkölcsi egyistenhite; a menny és a föld egyetlen Teremtőjével való kapcsolatunk – aki szeret és óv mindnyájunkat –, a Szent Zsidó Iratok, valamint a hagyomány kötelékébe, az élet értékeibe, a családba, az együtt érző becsületességbe, az igazságosságba, az elidegeníthetetlen szabadságba, az univerzális szeretetbe és az eljövendő világbékébe vetett hitünk. Moses Rivkis rabbi (Be’er Hagoleh) megerősíti mindezt és azt írta: „a Bölcsek csak napjaik bálványimádóira hivatkoztak, akik nem hittek a világ teremtésében, a kivonulásban, I-ten csodálatos cselekedeteiben és a törvény i-teni eredetében. Ezzel ellentétben azon nemzetek, melyek között szétszórattunk, hisznek a vallás összes ezen alaptételeiben.”[6]
  6. Partneri kapcsolatunk nem próbálja meg minimalizálni közösségeink és a két vallás különbözőségeit. Abban hiszünk, hogy I-ten megannyi küldött által fedi fel igazságát, ugyanakkor megerősítjük minden ember I-tennel szembeni alapvető erkölcsi kötelességeit, amelyet a zsidó vallás mindig is hirdetett Noé egyetemes törvényei által.
  7. I-ten mintájára a zsidóknak és a keresztényeknek példát kell mutatniuk szolgálatról, feltétel nélküli szeretetről és szentségről. Mindannyian I-ten szent képmására teremtettünk, s mi zsidók és keresztények azáltal maradunk hűek a szövetséghez, hogy közösen vállalunk aktív szerepet a világ megváltásában.

 

Rabbi Jehoshua Ahrens (Németország)
Rabbi Marc Angel (Egyesült Államok)
Rabbi Isak Asiel (Szerbia főrabbija)
Rabbi David Bigman (Izrael)
Rabbi David Bollag (Svájc)
Rabbi David Brodman (Izrael)
Rabbi Natan Lopez Cardozo (Izrael)
Rabbi Kotel Dadon (Horvátország főrabbija)
Rav Yehudah Gilad (Izrael)
Rabbi Alon Goshen-Gottstein (Izrael)
Rabbi Irving Greenberg (Egyesült Államok)
Rabbi Marc Raphael Guedj (Svájc)
Rabbi Eugene Korn (Izrael)
Rabbi Daniel Landes (Izrael)
Rabbi Benjamin Lau (Izrael)
Rabbi Simon Livson (Finnország főrabbija)
Rabbi Asher Lopatin (Egyesült Államok)
Rabbi Shlomo Riskin (Izrael)
Rabbi David Rosen (Izrael)
Rabbi Naftali Rothenberg (Izrael)
Rabbi Hanan Schlesinger (Izrael)
Rabbi Shmuel Sirat (Franciaország)
Rabbi Daniel Sperber (Izrael)
Rabbi Jeremiah Wohlberg (Egyesült Államok)
Rabbi Alan Yuter (Izrael)

Csatlakozó aláírók 2016. április 4-ig:

Rabbi David Bauman (USA )
Rabbi Abraham Benhamu (Peru)
Rabbi Todd Berman (Israel)
Rabbi Michael Beyo (USA)
Rabbi Michael Chernick (USA)
Rabbi Josef Douziech (Canada)

Rabbi David Ellis (Canada)
Rabbi Seth Farber (Israel)
Rabbi Ben Greenberg (USA)
Rabbi Yeshayahu Hollander (Israel)
Rabbi David be Meir Hasson (Chile)
Rabbi Herzl Hefter (Israel)
Rabbi Zvi Herberger (Norway/Estonia)
Rabbi David Jaffe (USA)
Rabbi David Kalb (USA)

Rabbi Joseph Kolakowski (USA)

Rabbi Frederick Klein (USA)

Rabbi Shaya Kilimnick (USA)
Rabbi Yehoshua Looks (Israel)
Rabbi Ariel Mayse (USA)
Rabbi Bryan Opert (S. Africa)
Rabbi David Rose (UK)

Rabbi Daniel Sherbill (USA)
Rabbi Zvi Solomons (UK)
Rabbi Yair Silverman (Israel)
Rabbi Daniel Raphael Silverstein (USA)
Rabbi Mashada Vaivsaunu (Armenia)
Rabbi Shmuel Yanklowitz (USA)
Rabbi Lawrence Zierler (USA)

Rabbi Avram Rosenfeld (USA)

Rabbi Aaron Leibowitz (Israel)
Rose Britton (USA)
Dina Najman (USA)

 

A hivatkozások forrásai

[1] Misné Tóra, Királyok törvénye 11:4 (cenzúrázatlan kiadás); Kuzári 4:22

[2] Széder Olam Rabba 35-37; Széfer ha-Simus 15-17.
[3] Principles of Education, “Talmudic Judaism and Society,” 225-227.
[4] Izrael Állam Főrabbinátusa és az Apostoli Szentszék között működő Bizottság negyedik ülése. Grottaferrata, Olaszország (2004. Október 19.)
[5] Kommentár a Genezis 33:4-hez.
[6] Jegyzet a Sulhán Áruh-hoz, Hosen Mispat, 425:5.

Angolból fordította: Mika Klára

*

Kapcsolódó cikk: 

A Vatikán már nem akarja megtéríteni a zsidókat – hangsúlyozza egy a fenti, ortodox rabbik által kibocsátott nyilatkozat után néhány nappal nyilvánosságra hozott katolikus egyházi dokumentum.

Címkék:2016-01, 2016-05, II. Vatikáni Zsinat, keresztény-zsidó párbeszéd, Nostra Aetate, ortodox rabbinikus nyilatkozat, Rabbi David Rosen

  • Sári Gabriella

    Szívből örülök ennek a nyilatkozatnak! Hálás vagyok az Örökkévalónak
    zsidó testvéreimért! Am Jizrael hai! Bocsánatot keresve a múlt bűneiért és imádkozva egy
    kölcsönös megbecsüléssel és szeretettel teli jövőért: Sári Gabriella
    (katolikus keresztény)

    • Erica Gy Varga

      Tekintve hogy a fenti nyilatkozat a katolikusok ÁRULÁSÁRA (=2. vatikáni zsinat) hivatkozik, nincs mit örvendezni rajta.

  • rrrebelll

    Kol haKavod!

  • Pingback: Hírek Izraelből – Ortodox rabbinikus nyilatkozat a kereszténységről – 25 ortodox rabbi írta alá “Egy zsidó–keresztény partnerség felé” címmel()

  • Sandor Barna

    kitünö nyilatkozat

    • Miklós Szalai

      Én nagyon örülök a nyilatkozatnak, szerintem a rabbiknak igazuk van abban, hogy korábban az Egyház (a katolikus, és sokszor a protestáns…) terjesztette az antijudaizmust, sőt – például Magyarországon is – a vallástól független antiszemitizmust is, és abban is, hogy az antiszemitizmus eredeti gyökere az Egyház által terjesztett antiszemitizmus volt, és bár kétségtelen az, hogy Hitlerék nem voltak keresztények, ez az egyházi anitszemitizmus hozzájárult a Holokauszthoz is…De egy dolog tette volna szebbé ezt a nyilatkozatot, ha a rabbik beismerik – hasonlóan a keresztényekhez, illetve a katolikus egyházhoz – hogy a zsidó vallási hagyomány is oka a megnemértésnek és a gyűlölködésnek, ugyanis ehhez a vallási hagyományhoz nem csak az általuk idézett megnyilatkozások tartoznak hozzá, hanem a Talmud, Maimonides és a Sulchan Aruch olyan rendelketései és döntései is, amelyek kifejezetten nem egyenrangúként kezelik a nem-zsidókat, a keresztényeket… Naftali Zeligman, akinek az interneten is megtalálható
      “A letter to my Rabbi” c. írása, számos ilyen – humanista felfogású ember számára taszító véleményt és döntést idéz a zsidó vallási hagyományból, s saját álljtása szerint ezek hozzájárultak (természettudományos és bibliakritikai-történettudományi ismeretei mellett) hogy szakítson az ortodox judaizmussal.

  • Felvinczy Károly

    akkor ugye már nincs GÓJ

    • Erica Gy Varga

      gój=Ézsau gyermekei (itt a szövegben)

      • Írisz Síp O S

        tehát rokon, illetve iker.

  • Horváth László

    Megdöbbentő, fantasztikus! Ha ehhez a nyilatkozathoz a zsidóság széles köre csatlakozik, olyan helyzet áll elő, ami még nem volt a világtörténelemben. Ezt a lehetőséget mindkét félnek meg kell ragadnia! Hajrá!

  • Zsuzsa

    Remélem magyarországi rabbik is fognak csatlakozni!

  • BZS

    Elméletileg vagy gyakorlatilag ?

  • Árpád Farkas

    A baj az, hogy a keresztyénségnek/kereszténységnek is le kell vetkőznie korábbi előítéleteit, mert el kell ismerni, hogy a holocausthoz döntő módon hozzájárult a korábbi évszázadok antijudaista-antiszemita nézetek és bizony Hitler nagyon sok intézkedése a megjelölés, a gettó is már évszázadokkal korábban megjelent az egyházi zsinatok rendeletei nyomán. Elkövetkezhet a béke, ha a keresztyénség felismeri, hogy gyökerei a zsidóságba és Izraelbe nyúlnak vissza! Hisz Jézus is azt mondta az evangéliumok leírása szerint: Az üdvösség a zsidók közül támad!

    • Molnárgörény

      Ugyanaz a válaszom, mint fentebb. Egyrészt ez nem igaz, mert Hitler rendszere minden volt, csak keresztény nem. Másrészt egy kifejezetten primitív történelemszemlélet erőltetése kell ahhoz, hogy az egyháznak, illetve a kereszténységnek bármilyen szerepet tulajdonítsanak a holocaustban. A contrario: ha a középkorban, amikor az egyház nagyon is agresszíven terjesztette a hitet, a zsidók meg istengyilkosokként voltak megbélyegezve, és mégsem történt akkor egy holocaust, akkor ugyan mi köze lehet ehhez annak az egyháznak, amely elvesztette államvallási jellegét, polgári jogi hatalmát (házasság!), és hívei nagy részét?

      Ezzel az erővel a középkori feudális ruharendeletek (lásd Ráth-Végh István) is beleerőltethetőek az okok közé. A keresztény egyház pedig tanítja az Ószövetséget, tehát gyökereit sosem tagadta meg.

      A dolog lényege az, hogy az ilyen nyilatkozatokat reservatio mentalis nélkül kell megtenni, és anélkül, hogy a másik hibáztatásával nyitna az, aki nyilatkozik. A holocaust egyre inkább történelem, a túlélők elfogynak – és ahelyett, hogy az eltelt idő a távolságtartóbb kezelés felé vinné a közbeszédet, a fordítottja zajlik. Kicsit olyan ez, mint Sztálin erődödő osztályharca (akkor, amikor már se burzsuj, se kulák rég nem volt). A zsidóságnak is ideje már nem kizárólag a holocausthoz viszonyítva határoznia meg magát és másokat, mert igazi ellentétektől mentes együttélés csak akkor lehet, ha senki se próbál a másikba bűntudatot szuggerálni.

      • Heindl Péter

        Molnárgörény figyelmébe ajánlom II. János Pál 1997. november 1-én a L’Osservatore Romanoban “Beszéd Az antijudaizmus gyökereiről címmel rendezett szimpozium résztvevőihez 1997. október 31-én” címmel közzétett nyilatkozatának két mondatát:
        “Valójában a keresztény világban – nem beszélek az “Egyház,
        mint olyan” részéről – túlságosan régóta forogtak az Újszövetségnek a zsidó
        népre és annak az állítólagos bűnösségére vonatkozó téves és hamis értelmezései, amelyek e nép iránt az ellenségesség érzéseit idézték elő. Ezek az érzések hozzájárultak a lelkiismeretek elaltatásához, s így amikor a lényegénél fogva keresztényellenes pogány antiszemitizmus által inspirált üldöztetés hullámai végigsöpörtek Európán, akkor azok mellett a keresztények mellett, akik mindent megtettek az üldözöttek mentésééért s akár még az életüket is kockára tették ezért, a spirituális ellenállás sokak részéről nem volt olyan, amit az emberiség joggal elvárt Krisztus tanítványaitól.”
        “… a keresztény világban… régóta forogtak az Újszövetségnek a zsidó népre… vonatkozó téves és hamis értelmezései, amelyek e nép iránt az ellenségesség érzéseit idézték elő. Ezek az érzések hozzájárultak a lelkiismeretek elaltatásához s így… a spirituális ellenállás… nem volt olyan, amit az emberiség joggal elvárt volna Krisztus tanítványaitól.”

        Elismerem, a pápa igen “finoman” fogalmazott, de azért ezek a mondatok nem arról szólnak, hogy a kereszténységnek semmilyen szerepe nem volt a holokausztban… Primitív történelemszemlélet lenne csupán?

        • Molnárgörény

          Nem, hanem szimpla csúsztatás. Részedről, nem a pápa részéről. Ugyanis szót sem ejt arról, hogy a holokauszt keresztény ideológia nyomán jött volna létre, csupán annyit mond – azt is tényleg finoman – hogy a “spirituális ellenállás” nem volt meg mindenkiben. Namármost akkoriban a spirituális ellenállás megléte vagy meg nem léte eldönthetetlen, de egy hitlerájban a tényleges (vagyis valamilyen eredményt hozó) ellenállás egyértelműen életveszélyes volt.

          Megjegyzem, az ókori keresztényüldözések során is volt egyféle holokauszt, és a zsidók akkori spirituális ellenállása szintén nem volt magas szintű, legalábbis kevesen próbálták a keresztényeket az oroszlánok elől kimenteni, vagy a keresztekről leszedni. A “ti miért nem mentettetek meg minket” kérdés feltevése nem igazán helyes, és nem is a megbékélés irányába hat. A fasizmus és az abban gyakorolt szélsőséges antiszemitizmus nem keresztény, és nem is arra visszavezethető. Vagy legalábbis semmiképpen nincs több köze a kereszténységnek a holokauszthoz, mint a Talmud gójokkal kapcsolatos tanításainak a 100 évvel ezelőtti falusi zsidó szatócsok “kamatpolitikájához”.

          • Heindl Péter

            1. Zsidómentésért Lengyelországban és a volt Szovjetunió területén halálbüntetés járt. Máshol az ilyen szigorú büntetés nem volt jellemző. Nálunk csak a Szálasi rendszer idején végeztek ki embereket embermentésért, de hát hol voltak akkor már a vidéki zsidók? Volt olyan keresztények lakta ország, ahol volt jelentősebb spirituális ellenállás a honfitársakért, de sajnos II. János Pálnak igaza volt abban, hogy a “téves és hamis bibliaértelmezés” miatt ez bizony csak kivétel volt a keresztény Európában. Ilyen kivétel volt Dánia, Bulgária és valamennyire még kivételnek számítottak a franciák is, amennyiben ott a francia közigazgatás az egyébként antiszemita Petain marsall parancsát követve “csak” a nem francia állampolgár zsidók deportálásában volt hajlandó közreműködni. Így is meggyilkoltak 90.000 Franciaországból deportált zsidót, de a francia zsidó közösség nagy többsége túlélte a háborút. A legtöbb keresztény államban azonban a többségi (keresztény) lakosság körében “sikerült” olyan közhangulatot kialakítani, hogy idegenként és nem honfitársakként kezeljék a zsidókat. Én ugyanezért tartom most is veszélyesnek azt az orbáni szólamot, miszerint a muszlimok nem lehetnek európaiak és magyarok, mert az európaiak és magyarok attól európaiak és magyarok, hogy keresztények. Szörnyű ez a gondolatmenet! És nagyon hasonlít az 1. világháború utáni Európa zsidóellenességére!

            2. Amikor a keresztényeket üldözték a pogány Római Birodalomban akkor velük együtt többnyire a zsidókat ugyanúgy üldözték. Egyrészt azért, mert sokáig a többistenhívő Rómában meg se nagyon különböztették a zsidókat a keresztényektől, másrészt azért, mert mind a két vallás követőit éppen a kizárólagosság, a szigorú monoteizmus és a császárkultusz elutasítása miatt üldözték. Kivétel talán Nero császár keresztényüldözése volt: a források szerint Nero Róma felgyújtásáért az akkor még nagyon kicsi, világvége-váró, és a város égését a világvége előjeleként értelmező római keresztény közösség nyakába akarta varrni, belőlük csinált bűnbakot.

            A Talmud és a holokauszt egybevetése??? Most erre komolyan kéne válaszolnom???

            Amúgy szerintem Te az előítéletességet kevered össze meglehetősen elvakultan a népirtással. Hála az égieknek, azért nem minden előítéletes gondolkodás vezet el a népirtásig! De tény, hogy van az előítéletesség és a népirtás között összefüggés. Hiszen számos népirtásnak az egyik fő motiválója a “másikkal” szembeni előítéletes gondolkodás volt. És az is tagadhatatlan, hogy a “másikkal” szembeni előítéletesség sokakat meggátol abban, hogy az üldözöttek mellett kiálljon, amikor szükséges.És ezen nagyon nehéz változtatni! Ma például borzalmasan elkeserítő a nálunk kormányszintre emelt muszlimellenes uszítás, miközben emberek millióinak az életmentésében kellene aktívan közreműködnünk.

            Ahhoz, hogy többé olyan iszonyatos népirtás ne fordulhasson elő, mint amilyen a holokauszt volt, mindent meg kell tennünk a népcsoportokkal szembeni előítéletek terjedése ellen. A holokauszt volt eddig mindennek a teteje, sok szempontból ez a modern kori népirtások eddig felül nem múlt “etalonja” . Amit máig nem tudtunk feldolgozni! És sajnos azóta is voltak milliós népirtások a Földön: Kínában, Ruandában, Kambodzsában például. Egy ezres nagyságrendű népirtásra még a közelmúltban is sor került európai földön: Boszniában.

          • Molnárgörény

            Szerintem inkább te keversz össze dolgokat, meg a tényállás se pontosan az, amit írsz. A spirituális ellenállás, nem a zsidómentés. Az a tevőleges ellenállás, amiért (ahogy helyesen írod) egyes országokban halál járt, de máshol se volt kicsi a kockázat. A spirituális ellenállás csupán az egyet nem értéls, és a semmiben nem támogatás, és ez még nálunk is megvolt, nem is kis arányban, csak éppen nem volt feltűnő a csahosokhoz képest.

            Nálunk azért a Szálasi-rendszerben voltak csak kivégzések embermentésért, mert a megszállásig Magyarország a zsidók menedéke volt. Zsidótörvények ide vagy oda (úszni kellett az árral!), 1944. márciusáig nem járult hozzá egyik kormány se a deportáláshoz a kemény német nyomás ellenére sem (ez mindegy volt, azokat a kormányfőket – Bárdossyt, Imrédyt – mind kivégezték, míg Pétaint, a fő kollaboránst például nem…).

            Magyarországon a korábban nemigen számottevő antiszemitizmust az ellenőrizetlen galíciai bevándorlás szította fel a XIX. század második felében, és a Kun Béla-terror tett rá egy lapáttal – ehhez képest ez még mindig egy kifejezetten toleráns ország volt a lengyel és ukrán pogromok fényében. Ami meg a Talmudot illeti, hát azt a galíciai bevándorlók, akikből rendre kis falvak szatócsai lettek, akik az ottani lakosságot nagyon sokszor tönkreuzsorázták, bizony nagyin is betartották, és a magyar gójokat kutyába se vették. Az akkori irodalomban nem kevés (és nem antiszemita!) példa van erre.

            Mint ahogy ha Fekete Istvánt olvasod, akit nem lenne könnyű embertelennek nevezni, a regényeiben-novelláiban ha bűncselekményről van szó, mindig a cigány a tettes. Előítélet? Fenét, megírta, amit akkoriban látott, és akkor még nem volt elvárás, hogy eltitkolja a dolgot. Mint ahogy most nagyon kapufa, amit a muszlimellenességről írsz, mert amikor a nem is terrorista, csak szimplán élősködő “menekültekről” végre megírják, hogy hobbyjuk a tömeges nemi erőszak, meg a pályaudvarok környéki fosztogatás, akkor én inkább a tolerancia oktalansága miatt aggódom. Most már az is kiderült, hogy Svédországban is már régebben is molesztálták a nőket ezek a kedves, tolerálni való menekültek, akiknek a vallása a nők megbecsülését körülbelül annyira foglalja magában, mint a Talmud a gójokkal szembeni abszolút üzleti tisztesség követelményét.

            A római katakombákban keresztény emlékek vannak, nekik kellett oda bújniuk. Josephus Flavius után a római birodalom elég toleráns volt a zsidókkal szemben, a keresztényeket sokkal inkább szektaként kezelte, nem véletlen, hogy talán a nyolcadik-kilencedik pápa úszta meg a mártírhalált.

            Az előítéletességről összességében kár beszélni, meg főleg kár sátánként kezelni. Mi nem járatjuk csadorban a nőket, és nem indítunk szent háborút, meg nem robbantgatunk fel turistákat. Továbbá – hogy más “előítéletekről” is szót ejtsek, nem lopunk felsővezetéket, és nem fosztogattatunk kisgyerekekkel a nagycsalád védelmében a hatos villamoson. Tudomásul kéne venni mindenkinek, hogy az előítélet csak olykor az, máskor azonban megalapozott, tényeken nyugvó ítélet. A népirtáshoz ennek rendkívül kevés köze van, mivel az emberek nagyon nagy többsége előítéletes, hiszen ami tapasztalatunk van, azt előítéletként használjuk.

            Ami meg a népirtásokat illeti: én nem kedvelem (és ez finom kifejezés) Lovas Istvánt, de a hajdani Összehasonlító véralgebrájában nem tudtam hibát találni. A zsidó holocaust a népirtások történetében nem foglal el kiemelt helyet – annál inkább a dokumentálásban és a propagandában. Az észak-amerikai indiánok kiirtása alaposabb volt (egész törzsek, nyelvek az utolsó emberig eltűntek, sok indián nyelv elveszett), a ruandai mészárlás sokkal gyorsabb (ott pár hét alatt milliós áldozatszám lett), a kambodzsai pedig – ha lehet azt fokozni – még sokkal brutálisabb és elmebajosabb. De a holodomor és a kínai – máig teljességgel nem tudható áldozatszámú – akciók (nagy ugrás a semmibe, kulturális forradalom az analfabetizmus felé) is ott vannak a versenyben. Kínában is alighanem többen haltak meg, és a halottakat aligha vigasztalja, hogy nagyrészt éhen…

            Nem kell az “előítéletek” terjedése ellen semmit se tenni, csak kellően erős nemzetállamokban kell élni, tisztességes törvényeket hozni, és azokat mindenkivel (a fosztogatni-élősködni érkező “menekülttel” is) betartatni. Amúgy meg a jelenség annyira nem új, hogy ha emlékszel, a hajdan a szocializmusban itt tanuló arab diákok voltak a Keleti pályaudvar fő valutaseftelői, drogkereskedői és ribancfuttatói. Tudta mindenki, de senki nem tett semmit, nagyrészt politikai okból. A legpofátlanabbakat hazazavarták, a többit meg elnézték, már csak azért is, mert Kádár nem tudott elég valutát adni, hát hadd sefteljen az arab…

          • Heindl Péter

            Nagyon-nagyon sokat kellene vitatkoznunk ahhoz, hogy közeledjen az állaspontunk ezekben a kérdésekben. Félek, erre most nincs időm. Egy nagyon apró ténybeli helyesbítés: Nem azért voltak csak a Szálasi-rendszer alatt kivégzések, “mert a megszállásig az ország a zsidók menedéke volt”, mint írod. A megszállás 44 márciusában történt, a Szálasi rendszer pedig 44 októberében kezdődött. A két időpont között még a Horthy-rendszer időszaka volt. És Horthy kormányzósága alatt, nem pedig Szálasi “nemzetvezetése” alatt hurcoltak el az országból – vidékről – közel félmillió zsidó vallású/származású magyar állampolgárt, a kormányzó tudtával, sőt jóváhagyásával. Horthy csak a teljes vidéki zsidó lakosság deportálása után állíttatta le a további népirtást, de ez már csak a Budapesten élőket érintette. Ez van.

          • Molnárgörény

            Kedves Péter, most ezzel a hozzászólásoddal figyelmetlen voltál (bízom benne, hogy az, és nem sportszerűtlen, mert ). A beszélgetés ugyanis nem arról folyt, hogy mikor deportálták a zsidókat! Idézem:

            Heindl Péter: “Nálunk csak a Szálasi rendszer idején végeztek ki embereket embermentésért, de hát hol voltak akkor már a vidéki zsidók?”

            Molnárgörény: “Nálunk azért a Szálasi-rendszerben voltak csak kivégzések
            embermentésért, mert a megszállásig Magyarország a zsidók menedéke volt.”

            Nem a deportálásokról és kivégzésekről, hanem a zsidómentők kivégzéséről volt szó! Annyiban “téves” a mondatom, hogy ez a relációanalízis B válaszára sikeredett, azaz mindkét mondatrész igaz, de az összefüggés (mert) így önmagában nem az.

            Természetesen pontosan tudom, hogy 1944 III. 19-én történt a megszállás, a Szálasi-kormányt meg október 15-e csődje után nevezte ki Horthy egy vagy két nappal (a pontos dátum máig nem teljesen biztos, éjféltájt vitték be neki, és nem egyértelmű, hogy melyik kényszerítéskor írta alá. Azt is tudom – a II. vh. története az egyik kiemelt érdeklődési köröm – hogy a zsidók deportálása mikor történt, illetve hogy Horthy júliusban (elején) tudott közbelépni, mert a német megszálló csapatokat nagyrészt kivonták akkor a normandiai partraszállás és az egyidejű erős orosz támadás miatt.

            Nem írtam, hogy a megszállás és Szálasi egyszerre lettek volna. Olvass pontosabban, légyszíves. Csupán azt állítottam – mellesleg veled egyetértve – hogy Szálasi rendszeréig a zsidómentőket nem végezték itt ki (még a Sztójay-kormány alatt sem, vagy csak teljesen esetlegesen egy-két embert). Megjegyzem, pl. a németeknek ellenálló Bajcsy-Zsilinszkyt is meglőtték, de kórházban meggyógyították, és csak Szálasi alatt végezték ki, a németek nem lőtték egyből agyon, holott megtehették volna.

            Szóval a kissé félreérthető, de ténybelileg helyes mondatomat azzal egészítem ki (de nem módosítom, mert arra nincs szükség), hogy “Nálunk azért a Szálasi-rendszerben voltak csak kivégzések
            embermentésért, mert a megszállásig Magyarország a zsidók menedéke volt. Horthy a megszállás után is erősen lecsökkent lehetőségeihez képest próbálta védeni a zsidóságot, júliusban le is állította a deportálást, amikor a katonai helyzet ezt lehetővé tette. De Horthy védelmében el kell mondani, hogy 1944 nem 1940 volt, és Horthy nem tűzhette ki a sárga csillagot, mint a dán király, mert azzal egyetlen dolgot ért volna el: hogy már 1944 márciusában Szálasit vagy valaki hasonlót állítanak oda. 1944-ben már igen brutális totális háború folyt, illetve 1940-ben a zsidók kiirtása még nem kezdődött meg (a bezárásuk, jogfosztásuk, időnkénti megölésük sajnos már akkor is folyt, főleg a Lengyel Főkormányzóságban, de a szervezett tömegmészárlás még nem, az akkor kezdődött el, amikor a szovjet elleni háborúban elfoglalták az ukrán Galíciát).

            Egyébként pedig igazad van abban, hogy a nézeteink nem állnak közel. Így is van rendjén! De ettől még tudunk normálisan, a másik érzékenységére vigyázva vitatkozni, és ez is így van rendjén.

            Az 1944. márciusa és októbere közti időszak névleg csakugyan Horthy-rendszer volt, de a magyar vezetés cselekvési szabadsága már annyira beszűkült, hogy a történteket reálisan nem lehet a nyakukba varrni – mint ahogy nem tették a háború után sem, és manapság történelmi-politikai konszenzus van abban, hogy a magyar függetlenség 1944. III. 19-től a rendszerváltásig szünetelt (és nem 1944 októbertől). Örök kérdés marad, hogy mi történik, ha Horthy nem “kollaborál” (ezt idézőjelbe kell tenni, mert Horthy se Quisling, se Laval nem volt). Nem tudom igazoltnak látni azok álláspontját, akik utólag ezt elvárnák. Nem látom bizonyíthatónak hogy akár az ország, akár a zsidók jobban jártak volna. Sőt, lehet, hogy sokkal rosszabbul, mert ha egy korábbi nyilaskormány jön, a budapesti deportálások is alighanem teljességgel végbementek volna.

            Egyébként szívesen cserélek eszmét veled, mert értelmesen vitázol és a mondanivalód összefogott, logikus. Hogy én nem vagyok liberális, az tény, de nem is leszek – a mai liberalizmus amúgy is régen nem az, hiszen az eredeti, igazi liberalizmus abszolút értéke a szólásszabadság és a cenzúra hiánya volt. Abban az értelemben magam is liberális vagyok, hogy a szólásszsbadság csorbítását zsarnokságként kezelem – akkor is, ha a holocaust-tagadás büntetéséről van szó. Nem azért tiltskozom ellene, mert tagadni akarom, hanem mert az ilyen szabályozás marhaság és ártalmas. Sőt, a tagadók mögé ad erkölcsi érvet (“nem zörög a haraszt”). Ugyanez igaz a kommunista bűnök tagadására is. Ha valaki hülye, nem börtönbe kell csukni, hanem bolondokházába (feltéve, ha közveszélyes).

          • Heindl Péter

            Elfogadom, hogy félreérthető volt a mondatod, és nem azt akartad írni, mint amit értettem rajta.
            Ami Horthy magatartásának elemzését illeti: Évtizedek óta folyik vita arról, hogy mi motiválta a kormányzót, amikor a zsidók deportálásának jóváhagyása mellett döntött. Az ’52-ben kiadott emlékiratában azt írta, azért döntött így, mert nem tudta, mi lesz a sorsuk. Erről már nagyon sok történész leírta, hogy nem igaz: 1942-től csőstül áll rendelkezésre jelentés arról, hogy a berlini követ (Sztójay), vagy éppen a belgrádi belgrádi ügyvivő, továbbá számos magyar katonai vezető elég pontosan tájékoztatta a magyar kormányzatot arról, hogy a németek mit tesznek a zsidókkal. Még arra is van írásos bizonyíték, hogy a német megszállás előtti években, már ’42 őszétől, Horthy és a kormányai pont azért tagadták meg a deportálásra irányuló német kérést, mert nem akartak partnerek lenni a népirtásban. A kérdés tehát nem az, hogy Horthy tudott-e a népirtásról, hanem az, hogy ha korábban nem engedte, akkor a német megszállástól miért hagyta jóvá előzetesen az összes zsidóellenes intézkedést (ez egy kormányülés jegyzőkönyvével dokumentált tény, de a kormányzói jóváhagyást Horthy nem is tagadta), és miért védte mások előtt bizonyítottan azt a döntést is, hogy a zsidókat családtagjaikkal együtt viszik úgymond külföldi “kényszermunkára”. Te azok közé tartozol, akik szerint ezt azért tette, mert ’44 júliusáig nem volt lehetősége érvényesíteni az akaratát, és addig azért kollaborált a népirtásban (és hagyta jóvá a teljes magyar közigazgatás kollaborálását, amit pl. Petain marsall a francia állampolgár zsidók vonatkozásában kereken megtagadott), hogy később, amikor már lehetségessé vált, tehessen ellene. Nekem ezzel szemben sokkal valószínűbb az a magyarázat, hogy Horthy komolyan hitt abban: az oroszok a Kárpátok gerincén kiépített erődrendszerrel feltarthatók legalább addig, amíg az angolszászok délnyugatról, vagy nyugatról ide nem érnek, viszont ő is vallotta azt a korabeli előítéletet, hogy a zsidók – néhány baráti nagytőkés kivételével – potenciális bolsevik-szimpatizánsok, tehát ha nem deportálják őket, akkor úgymond hátba támadhatják a Kárpátokon élethalálharcot vívó magyar-német seregeket. A gond csak az, hogy a történészek nagy része szerint Hitleréket ugyanez motiválta a genocidiumról való döntéskor, amit minden bizonnyal akkor hoztak, amikor ’44 őszén-telén nyilvánvalóvá vált, hogy a “bolsevik hidrát”, a Szovjetuniót, nem lehet villámháborúval legyőzni. Magyarul ’44 márciusától nem biztos, hogy Horthy egyszerűen német nyomásra döntött úgy, ahogy döntött, hanem a magyar határ közelébe ért Vörös Hadseregtől beparázva azonosulhatott is a deportálás (s annak velejárójaként a népirtás) igenlésével. Ez persze csak hipotézis, amit ugyan számos korabeli újságcikkel, kormánynyilatkozattal alá lehet támasztani, de hogy egy ember fejében pontosan mi volt, azt soha nem lehet tudni. Aztán amikor a deportálások ellen óriási tiltakozás bontakozott ki nyugaton (svéd királyi, amerikai elnöki, és pápai üzenetek, sőt amerikai részről megtorlással fenyegetés), plusz egy svájci kampány hatására a nyugati közvélemény körében már nem csak a magyar állam iránti általános megvetés légköre terjedt, de még olyan híradások is megjelentek, hogy a magyarok kegyetlenebbek a zsidókkal, mint a németek, nos akkor Horthy rászánta magát a deportálás leállíttatására. Még egyszer mondom: ez csak hipotézis, egy ember motivációit, azt, hogy pontosan mi volt a fejében, soha nem lehet feltárni. Büntetőjogilag azonban a népirtásért való bűnösség Horthy esetében feltétlenül fönnáll. Tény, hogy egy bűnözőnél enyhítő körülményként szokták értékelni, ha a bűncselekmény elkövetésével felhagy és megakadályozza társai további bűnelkövetését. De hogy közel félmillió ember – főként gyermekek, nők, idősek – halálba küldésében való bűnrészesség vétkével szemben milyen enyhítő körülményt vett volna figyelembe egy független bíróság, azt már soha nem fogjuk megtudni.

          • Molnárgörény

            Kissé túlterjeszted a véleményedet az akkori valóságon. Néhány tény nem stimmel.

            1. Horthy azon kevesek egyike volt, akik kezdettől szkeptikusak voltak a német győzelmet illetően, mert admirálisként ő úgy tartotta, hogy tengeri hatalom nélkül Angliát nem lehet legyőzni.

            2. A Kárpátok gerincén történő védekezés valamilyen szinten felmerült ugyan, de azt azért akkor is tudta mindenki, hogy a Déli-Kárpátok nem a miénk, hiszen a második bécsi döntés azt a románoknál hagyta. Amíg Románia nem ugrott ki, szóba sem jöhetett a megtámadása, ez nyilvánvalóvolt, utána meg már idő se volt erre (megpróbálták, nem ment). Annyira Horthy se volt hülye, hogy ne tudta volna, hogy a Kárpátokon délen is át lehet jönni – sőt, délről meg is lehet kerülni.

            3. Az 1944. III. 19-i megszállás a szuverenitás tényleges elvesztését jelentette, és édesmindegy volt, hogy a kormány mit dönt, Veesenmayer akarata érvényesült július elejéig szinte mindenben. Horthy pedig az a fajta régivágású úr volt, aki kötelességének tartotta, hogy ha már vállalta a Szójay-kormány kinevezését, akkor a döntéseket maga is aláírja. Nem okvetlenül egyetértésből, hanem a vezetés szolidaritásából. Az előzetes jóváhagyás ugyanis éppenséggel azt (is) jelenti, hogy “csinálhattok amit akartok, nem tudok tiltakozni, de nem is akarok tételesen tudni róla”.

            4. A cselekvési szabadság úgy-ahogy júliusban állt helyre, akkor Horthy cselekedett is. Addig nem tehetett semmit. Ha korábban hőzöng, egy dolgot ér el: elzavarják és júliusig minden zsidót elvisznek, a pestieket is. Ez gyakorlatilag bizonyos, és annak idején mindenki tudta (még Sztálin is), ezért nem vádolták meg az öreget. Mert az akkori időkben a tanúk se tartották bűnösnek. Az, hogy ma sokan bűnösebbnek tartják, a szocialista történelemoktatás “eredménye”.

            5. A “tőrdöfés-elmélet” Hitler agyszüleménye, nem Horthyé. Sőt. Németországra egyáltalán nem volt igaz olyan módon és mértékben, mint Magyarországra, mert Magyarországnak a XIX. századi galíciai bevándorlás bizony súlyos terhet jelentett, és a tanácsköztársaság pedig mindenki szemében zsidó biznisz volt 8nem csak bolsevik), lásd a klasszikus viccet az egyetlen nem zsidó népbiztos szükségességéről. Vagyis a magyaroknak a tőrdöfés-elméletet komolyabban kellett volna venniük a németeknél. Ehhez képest a zsidók ide menekültek, és 1944. március 19-ig az akkori német szövetségesek közül messze a legjobb helyzetben voltak. A katonai megszállás nélkül deportálásra nem került volna sor, ezt bizonyosnak mondhatjuk ki, tehát az nem Magyarország akarata és döntése volt. Minden más német szövetségestől akkorra már régen elvitték a zsidókat. Ennek fényében legalábbis erős túlzásnak minősítem az utolsó csatlósos, Horthy-fasizmusos és hasonló kliséket.Nem volt az egy különösen demokratikus rendszer, de nem Horthyn múlott a dolog, mert ha ő dönt szabadon, akkor itt népirtás nem lett volna. Ezért én nem tartom bűnösnek, csak olykor tehetetlennek.A fő “bűnös” az ország földrajzi fekvése és katonai gyengesége, ami miatt se időben történő kiugrásra, sem hatékony ellenállásra akkor se kerülhetett volna sor, ha erre Horthyék elszánják magukat. Miután a sikerre esély se volt, hát persze hogy csak az időt húzták, de nem is tehettek többet. Ha az utólag elvárt ellenállással próbálkoznak, valószínűleg csak a halottak száma lett volna több, zsidó és nem zsidó magyarokból egyaránt.

          • Heindl Péter

            Bocs, de azzal a “mentegető” megjegyzéseddel nem nagyon tudok mit kezdeni, hogy Horthy, mint “régi vágású úr” hivatali kötelességének tartotta többszázezer rábízott magyar állampolgár – túlnyomó többségében gyerekek, nők, öregek – legyilkolásának jóváhagyását.

            Ami a Kárpátok védelmének jelentőségét illeti a Vörös Hadsereg feltartóztatása szempontjából, arról elég sokat írtak már nemcsak történészek, de horthysta katonai vezetőik is visszaemlékezéseikben.
            Fentebb már írtam arról, hogy magyar részről nem “általában” a háború megnyerése volt ekkor már a cél, csak a keleti szovjet előrenyomulás föltartóztatása a magyar határon a háború végéig. A háború megnyerésében valóban nem hihetett már egyetlen, szakmai szempontokat mérlegelni képes katonai vezető sem, Horthy sem hitt ebben, különben nem kötött volna titkos, előzetes fegyverszüneti megállapodást a britekkel.

            A románok átállása hirtelen jött, ilyen hamar nem számított rá sem a német, sem a magyar vezetés. Antonescut a nácik erős kezű és megbízható szövetségesnek tartották, hirtelen bukására nem számítottak. Ugyanakkor készült haditerv Dél-Erdély elfoglalására, hogy a Déli-Kárpátokat is lehessen tartani, ha kell. Ezt meg is kísérelték magyar-német csapatok a váratlan román átálláskor (Arad elfoglalása ekkor történt), de nem sikerült (tordai vereség).

            A korabeli magyar vezetés gondolkodásáról a Vörös Hadsereg feltartóztatásának lehetőségét illetően érdemes elolvasni Vígh Károly “Ugrás a sötétbe” című, 1984-ben megjelent könyvét. A szemlélete a megjelenésének korát tükrözi, de nagyon sok értékes adat van benne, amit érdemes megismerni.

            A 3. 4. 5. pontjaidban leírt véleményedet sem osztom, de most ezekkel nincs időm foglalkozni. Sorry.

            A Horthy motivációira vonatkozó álláspontomat – hipotézisemet – összefoglalva: Horthy nyilvánvalóan nem örült az ország német megszállásának, hiszen ez veszélyeztette azt a törekvését, hogy a reményei szerint a Balkán felől érkező angolszász csapatokkal kössenek tényleges fegyverszünetet az erre vonatkozó titkos megállapodás alapján. Ugyanakkor a Vörös Hadsereg keleti előrenyomulásának föltartóztatása közös célja volt a német és a magyar vezetésnek. E közös cél mindenáron való megvalósítása érdekében, gyilkos előítéletektől vezérelve és mindenféle erkölcsi, emberiességi skrupulustól “megszabadulva” raktak vonatra és indítottak el az auschwitzi megsemmisítő tábor felé közel félmillió magyar állampolgárt.

          • Molnárgörény

            Kedves Péter, most egészen őszintén: az orosz feltartóztatásában és a nyugati orientációban tán nem volt igaza Horthynak és csapatának??? Netán jól jártunk az ország orosz függésbe taszításával, és az újabb 45 évnyi megszállással????

            Sajnos, nem volt titikos fegyverszüneti megállapodás a nyugatoakkal, csupán ennek elérésére tett meddő kísérletek. Az idióta (és atherosclerosis miatt agybeteg, döntésképtelen, “Józsi bácsi”-szemléletű Roosevelt miatt erre nem maradt lehetőség. Tiszta röhej, hogy az USA-t, mint fő világhatalmat a kritikus időben két emberi roncs (Roosevelt és Hopkins) vezette. Be is tett ez nekünk rendesen.

            Kedves Péter! Én, ha akkor élek és cselekvőképes vagyok, biztosan zsidókat bújtattam volna, mert – csak. Még csak nem is a “szeretet” miatt, hanem inkább azért, mert a zsidók tehetsége vitán felül áll, és az értékes, tehetséges emberek elpusztítása nekem gyűlöletes. De hát 20 évvel később születtem. És nem tudom helytállónak tartani azt, hogy Horthy el akart volna vitetni bárkit – hiszen amíg nem voltunk megszállva, erre nem került sor, és arra egyik érved se ad választ, hogy milért nem??? Ha Hoerthy gyűlölte volna azsidókat, ugyan miért támogatta Kállayt abban, hogy védje őket, amíg lehet? Miért nem hagyta, hogy elvigyék őket addig, amíg az ország szuverén volt???

            Ezekre a kérdésekre nincs válaszod, és ezek a kérdések mentik fel Horthyt a zsidógyilkolásban való cinkosság alól. Szerintem. Hozzáteszem: nem szeretem Horthyt különösebben, de nem is látok okot arra, hogy utáljam. Ő Ferenc Jóskát akarta pótolni, és minél öregebb volt, annál inkább. Személyes tragédiája, hogy egy másik világban…

            Ha ráérsz, valamikor igyunk egy sört. Akár kósört….

          • Heindl Péter

            Az, hogy Horthy föl akarta tartóztatni a Kárpátokon a Vörös Hadsereget addig, amíg az általa remélt balkáni angolszász seregek meg nem érkeznek, nos, ez vállalható törekvés lett volna. Az, hogy a teljes magyar állami vezetés úgy gondolta, hogy ennek a törekvésnek MINDENT alá kell rendelni a totális háború jegyében, és ebbe a “mindenbe” beletartozott – a korabeli kormánypárti sajtó folyamatosan ezzel az érvvel kampányolt!!! – a teljes zsidó lakosság deportálása, viszont az egyik legsötétebb fejezete a magyar történelemnek. Az pedig tény, hogy – bármit állít Horthy az ellenkezőjéről az emlékiratában – a magyar politikai vezetés, élén Horthyval 1942 óta tudott arról, hogy a németek a “keletre deportált” zsidókat meggyilkolják.
            Korábban éppen azért nem járult hozzá Horthy és a Kállay-kormány a zsidók deportálásához, mert nem akart részt venni a tömeggyilkosságban. Horthy erről a diplomácia nyelvén ír is egy Hitlernek írt elutasító levelében, és a levél egy el nem küldött korábbi változata is fennmaradt: abban Horthy teljesen nyíltan kijelenti, hogy azért nem járul hozzá a deportáláshoz (holott az korábban, a Kállay-kormány alakulásakor még a miniszterelnöki programbeszédben tervként szerepelt!), mert attól tart, hogy meggyilkolják őket.
            Azt gondolom azonban, hogy Horthy annyira rettegett a vörösöktől, hogy amikor azok a Kárpátok előterébe értek és az ország területét már közvetlenül fenyegették, egyszerűen “bekattant”, és korábbi magatartásával ellentétben hajlandóvá vált a hitleri totális háborús módszereknek teljesen alávetni magát és az országot.

            Egyébként a deportálás a német megszállás nélkül nyilván nem valósulhatott volna meg. De hogy megvalósult, ahhoz a magyar kormányzatnak – élén Horthyval – továbbá a magyar közigazgatás vezetőinek és általában a tisztviselői kar tagjainak (legalábbis jelentős részüknek) a szándékegységére is szükség volt. Ez a hozzáállás azoknak a hónapoknak a hiszterizált légkörében, ami a korabeli sajtóban jól követhető, és ami egyébként következménye volt az azt megelőző évtizedek antiszemita propagandájának, sajnos általános volt.

            Biztos, hogy nagyon sokan magukkal is elhitették, hogy a deportált zsidókat nem fenyegeti életveszély. Azzal, ami a deportáltakra várt, ugyanis magukat amúgy “tisztességesnek” tartó embereknek máshogy nem nagyon lehetett szembenézniük. Nagyon sokszor még maguk a deportáltak is elhitték, hogy nincs végveszély. Ezt akarták hinni, mert minden ember reménykedni akar, ameddig csak lehet. De ez csak önáltatás volt mindenki részéről.

            Bibó István írta le egy híres tanulmányában, hogy a magyar (mind a keresztény, mind a zsidó) középosztályból csak az nem tudta, hogy mi várhatja a zsidókat a deportálás során, aki azt nem akarta tudni. Ő csak tudta, ő is a korabeli magyar középosztály része volt.

    • Tarzi

      Miylen egyházi zsinatoktól beszél? az Egyház az a Katolikus Egyházat jelenti, Hitler antiszemitizmusa – ill. a 19. század végi/20. századi antiszemitizmus pedig jelentős részben Luther antiszemita írásain alapul és részben Marx-éin).

      “. Elkövetkezhet a béke, ha a keresztyénség felismeri, hogy gyökerei a zsidóságba és Izraelbe nyúlnak vissza!”

      A jelenlegi rabbinikus zsidóság kb. a kereszténységgel egy időben jött létre (a Talmud meg ugye még később íródott) vagyis a mai kereszténység és a zsidóság inkább közös tőről fakad.

  • Molnárgörény

    “A Soá 70 éve ért véget. Ez volt a zsidók évszázados megvetésének,
    elnyomásának és elutasításának – és így a zsidók és a keresztények
    között kialakult ellenséges viszonynak – borzalmas tetőfoka.
    Visszatekintve ma már világos, hogy a képtelenség e megvetés legyűrésére
    és az emberiség javát szolgáló konstruktív párbeszéd kialakítására
    megtépázta az antiszemitizmus gonosz erőivel
    szembeni ellenállás képességét, így a földet gyilkosság
    és népirtás árasztotta el.”

    Én keresztény vagyok, és ezért a pontért egyáltalán nem tudok lelkesedni. A német nemzetiszocializmus nem volt keresztény. A keresztény papokat is üldözték, a vallásgyakorlást erősen megnehezítették, jó néhány pap is haláltáborban végezte, és a Vatikánnal kötött egyezmény is papírrongy maradt.

    Ezt a pontot keresztényként visszautasítom, mert a kereszténységből vezeti le a fasizmust. Ez nem igaz. A fasizmusnak semmilyen vallásos vonatkozása nincsen, azt elsősorban a rendkívül mohó franciák alapozták meg a versaillesi rablóbékével. A történelmi valóság ezzel szemben az, hogy a XIX. század a zsidó emancipációt hozta el Európában, és a német fasizmus ennek az egyenjogúsító folyamatnak iszonyú kisiklása volt, aminek semmiféle egyházi oka nem létezett, az okokat a világi politika termelte ki.

    • Evi Fontanyi

      Önnek teljesen igaza van, hogy a valódi kereszténységnek nincs köze a fasizmushoz. Azonban véleményem szerint azt is be kell látnia, hogy külső szemlélő igen nehezen tudja eldönteni, melyik az igazi kereszténység, és mivel a történelemben a kereszténység – államvallássá válva és a hatalommal összefonódva – már a negyedik században kisiklott, és – hogy csak a témánál maradjunk – rendszeresen belecsúszott a zsidók elleni gyűlöletbe, el kell fogadnunk, hogy ezt a sarat nekünk kell eltakarítanunk, mégpedig türelmesen, alázattal és félreérthetetlen kiállással az igazi hit mellett. Szerintem pont ez a fajta megújult, a gyökereihez visszatért kereszténység az, amely – a levél tanúsága szerint is – el tudta érni a zsidó emberek szívét, és erre van szükség a jövőben is. Tisztelettel.

      • Molnárgörény

        Az államvallási jelleg Európa nagy részében a reformáció elfogadpttá válásakor, a konzervatívabb, katolikusabb helyeken a XIX. században szűnt meg, jóval a fasizmus előtt. Hogy kisiklott-e a kereszténység bármikor is, és hogy az egyházat egyenlővé lehet-e nyilvánítani Borgia pápa cselekedeteivel, arról lehetne eleget vitázni (ellenoldalról például a Púrim ünneplésén is, az se éppen polkorrekt). A XX. század (és már a XIX. is) a rohamos vallástalanodásról nevezetes, ezért szerintem az efféle érveket a kölcsönös megbékélés érdekében nem szabad felhozni. Nekem ez a nyilatkozat olyasféle üzenetet ad, hogy “jó, legyünk barátok, de azért legyen nektek bűntudatotok”.

    • UjváriLászló És CsászárÉva

      én is keresztény vagyok és egyáltalán nem értek egyet Önnel. az antiszemitizmus teljesen keresztény alapokon fejlődött ki évszázadokon át, egyházi ideológusok masszív részvételével (az ókort most hagyjuk). a német fasizmus nem feltalálta, csak felhasználta a német keresztények antiszemitizmusát (lásd. pl. Luther) volt nem antiszemita fasizmus is, pl. a spanyol. a magyar vonatkozás is nagyon beszédes, hisz a magyar főpapság aktív részvétele nélkül nem alakult volna ki az a zsidóellenes légkör sem, amiben könnyűszerrel ki lehetett fosztani és meg lehetett semmisíteni magyar állampolgárok százezreit. a németek csak végrehajtották, amit a magyarok előkészítettek.

      • Molnárgörény

        Az antiszemitizmus régebbi, mint a kereszténység – lásd akár magát a Tórát (Ószövetséget), vagy éppen Josephus Flaviust. Nem lehet “az ókort most hagyjuk” szöveggel ettől eltekinteni. Luther pedig pár száz évvel korábban élt, semmilyen közvetlen hatása nem volt, legfeljebb mint ürügyet használták.

        Azért az erős, hogy a “németek csak végrehajtották”. Ugye azért nem Horthy biztatta fel Hitlert arra, hogy nyisson haláltáborokat? Ami meg a magyar főpapságot illeti, abban ott volt Apor Vilmos mártír püspök, Shvoy érsek, és még jó néhányan, akik rengeteg zsidót mentettek meg.

        A horthy-rendszer nem volt zsidóbarát, de a németejk nélkül és a megszállás nélkül vérengzésre nem került volna sor – mint ahogy a megszállásig Magyarország kifejezetten menedék volt. Földrajzi helyzetünkről és katonai gyengeségünkről nem tehettünk, és a túlélők aránya ehhez képest még mindig a legjobb volt. Szlovákiában nem maradt zsidó, Romániában is alig, nem is beszélve a végig megszállt Lengyelországról. Még a franciák is szégyellhetik magukat, a vichy kormány is masszívan antiszemita volt látszólagos önállósága ellenére, miközben Horthynak még a megszállás után is sikerült a budapesti zsidók deportálását megakadályoznia.

        Történelmet csak hideg fejjel és igazságosan szabad értékelni. Én nem tartom se a magyarokat, se az országot főbűnösnek, mint ahogy nem is volt az. Ha a megszállást el tudtuk volna kerülni (erre nem volt mód), akkor a magyar zsidóság minimális veszteséggel megúszhatta volna, mert Horthyék nem akarták kiirtani.

        • UjváriLászló És CsászárÉva

          senki nem mondja, hogy a magyarok voltak a főbűnösök, de ennek a szerecsenmosdatásnak pont a magyarok isszák meg a levét. nem lehet minden felelősséget lepöckölni magunkról, mert a történelem újra és újra ugyanazokat a kérdéseket veti fel és mi amíg nem nézünk szembe a múltunkkal újra és újra a rossz válaszokat adjuk, veszélybe sodorva gyermekeinket. az európai antiszemitizmus ideológiája pedig igenis keresztény alapú.

          • Tóni

            Az antiszemitizmusnak semmi köze a kereszténységhez. Annál több a judaizmushoz és a szomszédságában élő, sokat tapasztalt népeknek és vallásoknak.
            Nem is értelmezhető az antiszemitizmus, hiszen a (többnyire arab anyanyelvű) sémita népek maguk is ellnérzéssel viletletnek az ugyancsak sémita izraeli zsidóság iránt. A nem izraeli zsidóság viszont eleve nem sémita.
            Az antiszemitizmus szerintem egy viselkedésmóddal szemben kialakult életérzés, amit a viselkedésmód változtt ki, és nem a vallás maga.
            Ami pedig a mostani nyilatkozatot illeti a felsőbbrendűség igénye ebben is megfogalmazódik, amikor az egyiptomi Mózes által a zsidóság körében meghonosított monoteizmust (Lásd Mózes és az egyistenhit) úgy enterpretálja, mint ami “Izrael és az Isten közötti szövetség” lenne. Holott Isten nem diszkriminál sem pro, sem kontra. Istennek nem lehet sem kiválaszott, sem kitaszított népe. Isten minden ember teremtője.

            Ezért minden zsidónak úgy kell szeretnie a nem zsidókat, köztük a keresztényeket, mint Istentől eredő testvérét. És viszont.

    • Írisz Síp O S

      Ha a “kereszténységnek”, mármint az eszményi, fennkölt, mindannyiunk által nagyra becsültnek, nincs is, azért keresztény egyéneknek, képviselőknek és konkrét egyházaknak bizony van. És miután a kereszténység mint eszme csak teoretice létezik, mint emberi gyarlósággal át-és átitatott, ezer részre szakadó, korlátoltságában továbbra is Isten irgalmára szoruló Egyház azonban hús-vér földi valóság, az alázat és bűnbánat biztosan nem helytelen hozzáállás. A fasizmus sem az égből pottyant Európára, és az, hogy semmilyen vallásos vonatkozása nincs, egyszerűen tévedés.

  • Pingback: Hírek Izraelből – A Vatikán már nem akarja megtéríteni a zsidókat – “A katolikusok ne próbálkozzanak a zsidók áttérítésével “()

  • Cugetator

    Örülni? Minek? Elvek nélküli – vagy elvek feladása melletti – egységnek? Az csak kompromisszum. Nem a vallás beszél itt egyik félből sem, hanem a politika. És mielőtt megköveznének a nyilatkozatot örömmel elfogadók – várjatok még egy kicsit. Jót nem hoz a (földi) jövő. Igazi béke és egység csak ugyanazon meggyőződés és elvek és vallásgyakorlat meg közös cél mellett lehetséges. A Biblia szerint, amikor “azt mondják: béke, biztonság” (és érthetjük itt azt a “világbékét”, amit a fent említett felek is megvalósítani szeretnének), “hirtelen veszedelem jön rájuk”. Az egyetlen bizonyosságunk és biztonságunk Istenben van.

  • Tarzi

    “Most, hogy a keresztény egyház elismerte I-ten és Izrael örök
    szövetségét, mi zsidók is elismerhetjük a
    kereszténység folyamatos alkotó érvényességét, amely partnerünk a világ
    megjavításában.”

    Magyarul üzlet.

    Amúgy jó lenne definiálni kit tekintenek keresztényeknek. Szvsz ez a kifejezés csak a különféle katolikus egyházakra és a görög-keletiekre mondható el, ugyanakkor pl. a mormonok is annak tartják magukat.

    Azt is meg kell jegyezni hogy pl. egy katolikus és egy református világkép/istenkép majdnem annyira eltér egymástól, mint mondjuk a katolikus a zsidótól.

A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás

Elhunyt az izraeli baloldal “héjája”

Pénteken este tel-avivi otthonában váratlanul elhunyt Joszi Szárid politikus, író, újságíró. Halálát szívroham okozta. 75 évet élt. Rehovoton született 1940-ben....

Lauder: “Ma felszólítom Orbán Viktor miniszterelnököt…”

A székesfehérvári Hóman Bálint-szobor felavatásának leállítására szólította fel Magyarországot Ronald S. Lauder, a Zsidó Világkongresszus (WJC) elnöke. A Székesfehérváron egy magánalapítvány...

Close