Mit mond a zsidó vallásjog a Dunába lőtt áldozatok maradványairól?

Írta: Balla Zsolt rabbi - Rovat: Hagyomány, Politika

Január 17-én számolt be a sajtó arról, hogy a ZAKA nevű izraeli szervezet elkezdte felkutatni a Dunába lőtt zsidó áldozatok maradványait. Több kérdés merült fel az akcióval kapcsolatban.

Balla Zsolt rabbi

A helyzet több politikai feszültséget szított. Külföldön élő ortodox rabbiként nem szeretnék ezekkel a politikai feszültségekkel foglalkozni. Ortodox zsidóként a legfontosabb kérdés számomra, hogy hogyan nézzük ezt a dolgot a háláchá, a zsidó vallásjog szemszögéből. Szeretném leszögezni, hogy a témának nem vagyok szakértője, az elmúlt napokban viszont megpróbáltam olyan háláchikus szaktekintélyekkel konzultálni, akiknek sikerült megvilágítani a helyzetet számomra. Bízom benne, hogy a válaszaim a következő kérdésekre tükrözik az autentikus rabbinikus álláspontot. Bízom abban is, hogy ez a téma nem egy újabb megosztó erő lesz a magyarországi zsidó közösségben.

Szeretném azt is leszögezni, hogy nem értek egyet semmilyen olyan állítással, mely a ZAKA szervezetét rossz fénybe állítaná be. A szervezet tevékenységei általában a krízishelyzetben való segítségnyújtás bármilyen formája. Ez a szervezet olyan, nem csak ortodox vallásos zsidó önkéntesekből áll, akik többek között a zsidó hit szerinti egyik legfontosabb jócselekedetet hivatottak szélsőséges helyzetekben is végrehajtani: az elhunytak eltemetését. A szervezet politikán felül áll, csak azt tartja szem előtt, hogyan lehet segíteni, és mit kíván meg a háláchá az adott helyzetekben. Megtiszteltetés számomra, hogy személyesen megismerkedhettem Ávráhám Kozman rabbival, aki a szervezet háláchikus tanácsadója.

  1. Kötelesek vagyunk-e több évtized távlatából a maradványok felkutatására?

Ugyan a háláchá csak bizonyos körülmények között engedélyezi az exhumálást, alapvetően az újratemetés ellen van (ld. Mose Feinstein rabbi responzumát, Igrot Mose, Joré Déá III, 153), folyóba lőtt áldozatok biztosan nem számítanak eltemetettnek a háláchá szemében, nem kapták meg a végtisztességet. Ennek tükrében az elhunytak eltemetésének kötelezettsége, melyet Mózes V. könyvének 23:21 verséből tanulunk, még évek elteltével is érvényes, és amennyiben vannak még maradványok, kötelező azokat megfelelően eltemetni. Amennyiben a búvárok ezeket a maradványokat a felszínre tudják hozni, és a maradványok zsidó emberek maradványai, a háláchá szerint kell azokat eltemetni, ez által végrehajtva a tórai törvényt.

  1. Amennyiben találnak maradványokat, milyen módszereket lehet használni az azonosításnál?

Általános háláchikus elv, hogy minden szituációban a többségi valószínűséget kell követni. Mivel a Dunába lőtt áldozatok többsége zsidó volt, ennek értelmében a megtalált maradványokat zsidó ember holttesteként kell kezelni. Amennyiben a DNS-vizsgálat ki tudná mutatni az egyes maradványok tulajdonosait, hogy azok saját sírba kerüljenek, és a vizsgálatot végre lehet hajtani, biztos, hogy helyénvaló lenne. Amennyiben a mitokondriális DNS-ből nyert minták zsidó származásra utalnak, ez elegendő indirekt bizonyíték. Még amennyiben a DNS-minták szerint nem is volt zsidó az illető, de lehetett betérteknek a gyermeke, vagy hasonló, szerény véleményem szerint még ebben az esetben is, a többségi elv értelmében, a maradványokat zsidó áldozatok maradványaiként kell kezelni.

  1. Szükséges-e a maradványokat Izraelben eltemetni?

A maradványoknak a háláchá szerinti végtisztesség jár, zsidó temetést kell biztosítani zsidó sírhelyen. Nincs háláchikus kötelezettség a maradványok Izraelbe szállítására, de az nem is tiltott.

  1. Ortodox vagy neológ temetőbe kell temetni a maradványokat?

Szeretném leszögezni, hogy legjobb tudomásom szerint a neológ mozgalom is a Sulchán Áruchot, Joszéf Káró rabbi XVI. századi kódexét fogadja el mint mérvadó háláchikus útmutatást. Ezzel együtt, a történelmi helyzetből kifolyólag, a magyarországi neológ hitközségnek voltak háláchikus szempontból  megkérdőjelezhető döntései, többek között a temetőre vonatkozóan is. Ezeket én, személy szerint, ortodox rabbiként is, mély empátiával kezelem, mindenféle értékítélet nélkül. De úgy gondolom, hogy az ortodox közösség jobban őrizte a háláchá szellemiségét és annak előírásait az ortodox temetőben. Éppen ezért én úgy gondolom, hogy helyénvaló lenne, ha a maradványokat a zsidó temető ortodox részében helyeznék végső nyugalomra.

Balla Zsolt a lipcsei zsidó közösség (IRG) rabbija, Szászország tartományi rabbija

 

támogatás