Barhesz

Írta: Rubin Eszter - Rovat: Gasztro, Politika

„Pedig a kereszténység a zsidók innovációja. Egyes tevékenységeket azonban kénytelenek voltunk kihelyezni, szűkre szabott létszámunkra való tekintettel. Bár alaptevékenységünk, a törvények betartatását outsourcingolni kellett, mivel humán erőforrás oldalon kihívásokkal küzdünk. Ezért tűztünk dávidcsillagot minden seriff mellére. Emlékeztetőül.”

rubineszter_könyborito_illusztracio.jpgRubin Eszter Barhesz című regénye az Ulpius Ház Könyvkiadónál jelenik meg a 2012-es Ünnepi Könyvhétre. Ebből közlünk részletet.

Idősebb testvéreink – imádták a népemet. Jó messziről. Nem voltak felkészülve egy valódi zsidó látványára. Mint az őskeresztények – úgy képzelték. Szépen megtérnek az egyetlen igaz útra és akkor rendben. Nem baj, hogy zsidó, feltéve ha pont olyan mint mi. Hát nem volt olyan. Nyugtalanítón, dühítőn, felháborítóan más voltam.

Pedig a kereszténység a zsidók innovációja. Egyes tevékenységeket azonban kénytelenek voltunk kihelyezni, szűkre szabott létszámunkra való tekintettel. Bár alaptevékenységünk, a törvények betartatását outsourcingolni kellett, mivel humán erőforrás oldalon kihívásokkal küzdünk. Ezért tűztünk dávidcsillagot minden seriff mellére. Emlékeztetőül.

Mint a rózsabokrot. Úgy szabja, metszi vissza a félelmetes kertész. Mintha az Örökkévaló így gondoskodna népének fennmaradásáról, rózsakertész a lugasról, időről időre tövig visszametszi az ágakat. Minden felvirágzásunk túlburjánzásnak ítéltetett.
Futórózsa fel a tetőre, azt hiszi, elválaszthatatlanul gyökerezik a házfalban, aztán jön a vihar. Mindig jön.

Évezredek óta konstans számú vallásos zsidó szükséges, hogy a világ, a kőtáblák szerint meghatározott úton járjon. Van némi fluktuáció, betérés, persze a könnyebb – reform, konzervatív, neológ – ellenállás irányából, ezzel egyenesen arányos kihullás, a másik oldalon ultraortodox családokban felnőtt fiatalok menekülnek a világi életbe. A létszám szakrális matematikai állandó.

Egy évre elegendő lisztem kell legyen, harmadgenerációs szorongásomon csak ez a tudat enyhíthet kicsit, bármi történik, kenyeret sütni biztosan tudok. Élesztőből nem kell éves adagot bespájzolni, ha úgy alakul, megteszi a kovásztalan kenyér is, lángnyelvek melegénél hamar megsül a szabad ég alatt, ki van próbálva.

Gasztromániám fertőző, elkapták a szomszédok, karácsony előtt együtt sütöttünk bejglit, huszonnyolc rúd, tizenkettő rendelésre. Szép nap volt, megtelt a konyhám élettel, ilyen jiddise máme érzés. Zsidókarácsonyi jiddise máme. Legszívesebben mindenkit etetnék, szívem belefőzöm a maceszgombóc levesbe, abból lesz a csirkeszív. Inkább tyúk

Húslevesben minden benne van, nevetés, könnyek, születés, gyász, az élet esszenciája. Kellő érettség nélkül nem lehet jót főzni, sok tapasztalás szükséges, hogy kialakuljon a specifikus, adott alanyra jellemző, egyéni húsleves. Tovább lehet ágaztatni ludaskásának, kacsás, ha épp kacsaszárnyból készül a leves. Kerül bele kacsamáj, pillanatok alatt megfő a forró levesben.

Könnyedén leomlik a hús a csontról, kis darabokra vágom májjal együtt, zöldségeket kiveszem, levest leszűröm. Kacsatepertőből frissen kisült zsírt hevítek, rizst beleszórom, kevergetve pirítom, fehérborral felöntöm, forró leves megy utána, só, bors, puhára főzöm. Kockára vágott sárgarépa, gyökér, zeller, hús, máj, nagy csokor apróra metélt petrezselyem, párolódik saját gőzében.

Egy kg lisztből négy rúd bejgli lesz, huszonnyolc rúdhoz gyúrtam omlós élesztős tésztát. Negyven dkg vaj megy a kilónyi liszthez, tíz dkg cukor, három dl tej, két tojássárgája, két dkg élesztő, két dkg só. Rita az adagokat négy részre osztotta, gombóccá formálva pihentettük fél órát. Bellával téglalapra nyújtottam, ápolgattam dédelgettem, friss szénával megetettem. Némelyik széna helyett mákot kapott, töltelék pont olyan súlyú mint a tészta. Szigorú rituálé szerint kenem a bejgli tetejét. Márványozás titka, először hosszában majd keresztben húzom a tojásos ecsetet, két kenés közt hideg helyen húsz percet pihen. Zsiráfnyakak fekszenek szép nyugodtan egymás mellett.

Belláékkal egyszerre költöztünk be, felújítottuk a lakásokat, kertet, felállítottuk a pingpongasztalt. Zsázsát ültettünk, spenótot, kaprot, paradicsomot, kerítéshez csicsóka sövény, jó magasra nő, szomszéd házat eltakarja. Kertet felástuk, csicsókafa árnyékában gyömbéres limonádét ittunk a hőségben. Friss gyömbérből főztem hozzá szirupot, citrommal és jéghideg ásványvízzel higítottam. Nátán fenyődeszkából ácsolt ládát a komposztnak, mellette tíz szemet hozott első évben a málnabokor. Fűmagot vetettünk, megint aranyhalak kerültek a parányi tóba, százéves kőlépcsőhöz fügefát telepítettünk. Nagymama fehér rózsái mögött fűszerkert, menta, rozmaring, bazsalikom, snidling, petrezselyem.

Szukkotkor  sátrat építettünk, Lévvel gondosan megterveztük, lerajzoltam, statikai számításokat végeztünk a tartóoszlopok vastagságára. Lév a legmegbízhatóbb fickó akit ismerek. Ráadásul krav magázik. Edzés előtt egy-két órát lenyom a teniszpályán, annyira rendben van, szinte már gyanús. Csak annyit tud felhozni, kényszeresen szereti a rendet, távirányítók párhuzamosan az asztalon, meg ilyenek. Persze fiatal, még lehet bármi.

Ebben az évben mediterrán volt az október, húsz fokot mértünk éjjel a sátorban. Piknikeztünk, rozmaringos krumplit ettünk retekbefőttel, kecskesajtos gránátalmás tölgylevélsalátát. A krumplit nagyobb darabokra vágtam, vajjal és olívaolajjal forgattam össze, friss rozmaringot téptem hozzá, fokhagymagerezdek krémesre sültek saját héjukban.

Almát mézes dióval töltöttem, magházát kiszedtem, dió ledaráltam, pálinkával kevertem, magház helyére töltöttem. Tetejére kis kocka vaj, sütés előtt egyesével alufólia kosarakba csomagoltam, hogy a sűrű édes szaftot lehessen kanalazni.

Etrogot szagoltunk, az összes pasi lelkesen lengette a lulávot  legtöbben most láttak ilyet először. Etrog, luláv, hádász, árává csokorba kötve egészítik ki a másikat, engesztelést nyernek egymás vétkeiért. Minden irányba kell lengetni négy égtáj felé fel és le, I-ten mindenütt jelen van.

Két kiló etrogot kaptam a rabbitól, befőztem mentás szirupban. Rücskös, vastag héjú citrus, kétszáznegyvennyolc mag mindegyikben, mire kimagozom, alig marad valami. Karikákra vágom a szent gyümölcsöt, tiszta vízben felforralom, cukrot belezúdítom, kis lángon kevergetem a gyöngyöző szirupot, végül friss mentalevelet adok hozzá. Kifőzött üvegekbe töltöm, pár percre fejtetőre állítom, nagy kosárban párnák között szárazdunsztba teszem, mint Cili dédanyám a cseresznye befőttjét.

Álmodozunk. Bellával éttermet nyitunk, kertünkben vendégek ülnek, csak pár asztal, előre be kell jelentkezni, annyira exkluzív. Ez jó modoros. Lakásétterem. Online pékség. Sütöm a barheszt, beavatott vevők állnak sorban, terjed a suttogó propaganda. Már három állandó kuncsaftom van, kettesével veszik. Száz százalék zsidó kéz gyúrja, mind az összes felmenők kollektív tudattalanja benne van a barheszemben.

Dédanyáim Fuchs Janka, Weisz Cecília. Cili monogramja belehímezve a stafírung összes darabjába. Ágynemű, lepedő, konyharuha, törülköző mind megjelölve az abszurd W.C. betűkkel. Első osztályban frissen vasalt asztalkendőben vittem uzsonnámat iskolába, vajas kiflit hajszálvékonyra szeletelt trapista sajttal és zöldpaprikával, míg osztálytársaim meg nem tanultak olvasni, és kiröhögték a monogramot. Akkor áttértem papírszalvétára.
 

támogatás

Címkék:gasztronómia

[popup][/popup]