Szombat előfizetés 2017

Prágai napló

Írta: Szántó T. Gábor - Rovat: Politika

Schiller-Szombat_banner-02_700x100px_Corsa_20160223

Egy hetet töltünk Prágában. Nyaralni jöttünk, de nem lennék hű magamhoz, ha csak nyaralnék. Kafka színdarabomhoz gyűjtök helyi hangulatokat, K. egykori otthonait, kedves helyeit, kávéházait, iskoláinak helyszínét végigjárva. Egy amerikai egyetemi program kényelmes apartmanjában lakunk, ennek fejében egy szemináriumot kell tartanunk amerikai vendégdiákoknak a közép-európai zsidó kultúráról.

 

 

 

karoly hid web.jpg
A Károly-híd a Moldva fölött. Prága szimbóluma

Első utunk, korántsem meglepő módon, a Josefovba, a régi zsidónegyedbe vezet.

OldNewSynagogue web.jpg
Altnai/Altneu zsinagóga

 

Az Altnai/Altneu zsinagóga a középkori barokk templomépítészet jegyeit is hordozza. A mennyezeten látható pótboltívek a kereszt-alakú építészeti forma udvarias elkerülésére szolgálnak, négy helyett öt cikkre osztva a boltíveket. A tóraszekrényhez vezető lépcsők és ülések ősi köveket idéznek, a tóraolvasó asztalt vaskerítés veszi körül, és faszékek körben, minden irányban. Az ember semmi más: a micvák és az ima – hirdeti egy falfelirat. Komor ünnepélyesség, mégis, végtelenül törékeny az egész építmény.

A Pinkasz zsinagóga mellbevágó mementó: a falakon hetvenhatezer név. Mindazoké, akiknek személyazonossága fellelhető volt a nácik cseh zsidó áldozatai közül. ’68-tól ’96-ig zárva volt a zsinagóga, s a Lauder alapítvány támogatásával, emlékműként nyílt meg újra.

A szomszédos sírkertben tizenkétezer kő, s több mint százezer halott egymás fölé temetett és újratemetett maradványai. Máshonnan, felszámolt temetőkből is hoztak ide kihantolt tetemeket és a hozzájuk tartozó köveket. Nyomasztó látvány a dülöngélő ódon sírkőöveké, melyeknek csak itt lehetett biztonságos helye. Rabbi Jehuda Löw ben Becalel – a legenda szerint a Gólem megalkotója – is itt nyugszik, tudatja minden bédekker.

*
Leo_Pavlát web.jpg
Leo Pavlat

A Zsidó Múzeum székházában Leo Pavlat igazgatóval találkozunk. Panasszal kezdi beszélgetésünket: 25 %-kal esett az igazgatása alatti intézményeket érintő turizmus. Elbocsátásokra kényszerül a múzeumban, melynek 120 munkatársa van. Pavlat modern, irodájába hatalmas ablakokon át zuhog be a fény. Az irodasort később építhették a zsidó múzeum épületének legtetejére, impozáns, mégis könnyed benyomást kelt a hatalmas könyvespolccal, folyóiratok sokaságával.

A prágai zsidó múzeumhoz tizenhat épület tartozik, s mint az igazgató mondja, önfenntartó a rendszerváltás előtt állami intézmény. Ma a kuratóriumban ott az állam és a hitközség képviselője is, és ez a kiegyensúlyozottság segített néhány éve, amikor a hitközségben belső viszály keletkezett, és az akkori, kissé túl ambiciózus elnök a múzeumot is át kívánta volna adni saját káderének.

Minden fontos izraeli regény megjelenik csehül, meséli Pavlat. Irigykedem. A hitközség saját könyvkiadása szerény, évi három könyvet adnak ki.

A környéken elegáns, jó állapotú bérházak, tágas utcák, minden ragyog a tisztaságtól. A zsidónegyed itt a 19-20. század fordulóján nyerte el mai formáját, amikor a korábbi gettó épületeit lerombolták, és a kor modern építészetének (a pesti belvároséhoz hasonló) stílusában húzták fel az új épületeket, megőrizve valamennyit a környék utcaszerkezetéből. Tágas, szellős és patinás a negyed. Pesten száz évvel később tarolnak önkormányzati közreműködéssel a befektetők, spekulánsok és a bulldózerek, jut eszünkbe az újabb párhuzam.

A hitközség éttermébe az amerikai diákok számára fenntartott Jewish Studies kurzus koordinátora segítségével jutunk be. Miközben a füstölt kolbásszal ízesített káposztalevest és a rántott gombát fogyasztjuk (apró sült újburgonyával), a szomszéd asztalnál megpillantom Karol Sidon prágai főrabbit. Odalépek, megszólítom. Ebéd után az irodájában fogad bennünket.

Karol_sidon_rabbi web.jpg
Karol Sidon

Az 1942-ben született Sidon, akinek apját Terezinben ölték meg, élete első felében író és politikai disszidens volt. Prózát, színműveket és forgatókönyveket írt, majd a nyolcvanas években Németországba emigrálva fordult a vallás felé, s felhagyott az írással. Betért a zsidóságba, Jeruzsálemben ortodox rabbidiplomát szerzett, és a bársonyos forradalom után a cseh zsidóság vallási vezetője lett.

A prágai zsidók vezetői közül többen, Sidon mellett például a múzeumigazgató Pavlat is, aktív ellenzéki tevékenységet folytatott a diktatúra idején, így a rendszerváltás valódi szellemi változást hozott a cseh zsidó közösség életében. Talán ennek is köszönhető, hogy a hitközség minden demokratikus politikai erővel jó kapcsolatot ápol. Az 1600 hitközségi tag mellett nagyjából még egyszer ennyien zsidó származásúak, de nem tagjai a hitközségnek. Ugyanakkor, mondja a főrabbi, 1989 óta megduplázódott a hitközségi tagok száma. Rajta kívül még egy rabbija van az ortodox hitközségnek, egy amerikai rabbija a konzervatívoknak és egy a reformoknak. A Chabad, melynek a néhány évvel ezelőtti hitközségi csatározásokban az akkori fiatal elnök szerepet szánt, s akik át akarták venni az Altnai súl irányítását, ma nem tagja a hitközség tíz szervezetet tömörítő szövetségének, melyben egyébként a konzervatív és a reform mozgalom is helyet kapott. Három külföldi ortodox család jóvoltából egy felnőtt-oktatást szervező kólél is működik az általános- és középiskola mellett, ahol körülbelül százötven gyerek tanul.

Sidon könyvespolcán csak rabbinikus könyveket látok. Beszélgetésünk végén rákérdezek, hogy a volt író nem próbál-e olykor előbújni a rabbiból. „Magamnak írok legfeljebb”, feleli elmosolyodva, „nem tudom összeegyeztetni az írást a rabbi hivatással”.

Egy memoárt talán még letesz az asztalra, jut eszembe, amikor búcsúzóul felidézi egy 1981-es emlékét. Aznap, amikor ellenzéki tevékenysége miatt letartóztatták, épp Prágában időző magyar ismerősével, Bíró Dániellel ment volna egy Eszter könyve színházi előadásra. Jobb híján a rendőrtisztet kérte meg, adja át a jegyeket barátjának, ha már az ő színházlátogatása akadályokba ütközik.

 

*

Jan Saudek erotikus fotói világhírűek. Az 1935-ös születésű, apja révén zsidó származású fotóst egykor apjával együtt deportálták – szintén Terezinbe. A hatvanas években frivol képei miatt perifériára szorították, de ő egy életen át kitartott témája mellett. Antikolt, 20. század eleji erotikus felvételek hatását keltő képein a női, olykor a férfi- és a gyermektest a táj. Mert ezek a képek tájképek benyomását keltik. A test természetes és kiszolgáltatott, szépségében és rútságában egyaránt. A meztelenség a prüdéria szemszögéből botrány, de minthogy szinte minden képe akt, az emberi testet igyekszik visszahelyezni a természetesség kontextusába, ahonnan a civilizáció által kiszakítatott. Talán belejátszott gondolkodásába, hogy a diktatúra által megjelenített civilizációs keret ellen is lázadt, amikor a testet, a testi szerelmet, és a rútságot választotta állandó témájául, mely „burzsoá dekandenciájával” provokáció volt a diktatúra idején.

 

*

 

cafe-savoy web.jpg
Café Savoy

 

Egy amerikai könyvesboltban bukkanok Max Brod Kafka életrajzára. Félreteszem a magyarul frissen kiadott Felice leveleket, ezt olvasom esténként és napközben meg-megpihenve egy-egy kávéházban, hosszabb villamosúton. A Mala Strana városnegyedben fedezzük fel a Café Savoyt. Kafka naplójából tudhatjuk, 1911 őszén-telén itt játszott Jichok Löwy jiddis színtársulata. A lembergi társulat nem tudott színházat bérelni Prágában, maradt a kávéház színpada. Kafka több mint húsz előadásukat látta, némelyiket többször is. A jiddis családi drámák, valamint a Löwyvel kialakult barátság révén bepillantást nyerhetett a tradicionális zsidóság világába is, melyből Löwy kiszakadt, ám amelynek gondolkodásáról és kultúrájáról Kafka sokat hallhatott tőle. Előadásaik, személyes beszélgetéseik irányították Kafka figyelmét a jiddis irodalom és a zsidó történelem felé. Kafka – rá nem jellemző módon hatalmas szervezőmunkát fektetve a rendezvénybe – irodalmi estet is szervezett a cionista Bar Kochba társaság közreműködésével Löwynek a Zsidó Városháza Toynbee termébe, és 1913-ban, amikor Löwy társulata szétesett, ismét a színész segítségére sietett, prágai estet vagy esteket szervezve neki.

*

 

Old_new_synagogue_in_Prague_belső tér alte neue web.jpg
Altnai/Altneu zsinagóga belső tere

Van valami borzongató abban, ha az ember egy nyári péntek este az Altnai/Altneu zsinagógában fogadja a szombatot. Európa legrégebbi, működő zsidó imaháza, rusztikus köveivel, akaratlanul is a Szentélyt asszociálja, s az egész miliő a középkorba repít vissza bennünket. Nem véletlen, hogy amerikai zsidók sokasága imádkozik itt, hiszen a folytonosságnak ezt az élményét csak itt, Európában tudják megélni. Ugyanezért lelkesednek Közép-Európa más, patinás történelmi építményeiért. Sidon rabbi cseh nyelvű dróséját angolra fordítják, jól követhető a péntek esti ima szövege. Három nyelven köszöntik a látogatókat, s mondják be a másnapi imaidőket. Nemcsak az idő, a tér is kitágul azáltal, hány országból gyűlnek össze a zsidók e nyári esten, hogy együtt imádkozzanak.

A péntek esti vacsorát a Zsidó Városháza épületében költjük el. Egy amerikai csoport is érkezik, többen magyar származású holokauszt-túlélő rokonságról mesélnek, amikor megtudják, honnan jöttünk. A szomszéd asztalnál Sidon rabbi és helyi zsidók vacsoráznak.

Noha nincs, aki a prágaiak közül megerősítené, hogy ez az a helyiség, ám a teremben lévő színpadra pillantva magam előtt látom az egykori irodalmi est bevezető előadását tartó Kafkát és barátját, a jiddis költőket szavaló Jichok Löwyt, a színészt.

Címkék:2010-02

A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás

Zsidó emlékhelyek Közép- és Kelet-Európában

Hiánypótló kötettel jelentkezett a XVII. Budapesti Nemzetközi Könyvfesztiválra a Geographia kiadó: Zsidó emlékhelyek Közép- és Kelet-Európában címmel művelődéstörténeti útikalauzt jelentettek...

Kis János: a Jobbik halálos ellensége a Fidesznek

A köztársaság nem a biztos vég előtt áll, hanem egy nyitott kimenetelű folyamat kezdetén, amely nemcsak bukásának veszélyét hordozza magában,...

Close