Szombat előfizetés 2017

Polgársakk

Írta: Várnai Pál - Rovat: Kultúra-Művészetek

Schiller-Szombat_banner-02_700x100px_Corsa_20160223

Polgár Lászlóval beszélget Várnai Pál

 A neveléstudományok kandidátusa. Tanár, mesteredző, sakk-teoretikus, kreativitásfejlesztő játékok kitalálója. Tucatnyi könyv szerzője. A sakkbajnok Polgár lányok édesapja.

O

Fotók: Tóth Csilla

Mennyire elégedett három lánya sakkban elért eredményeivel?

– Egyfelől elégedett vagyok. Hogyne lennék, amikor lányaim tizenöt olimpiai aranyérmet, egy tucat Oscar díjat, világbajnokságokat nyertek és közel harminc éve vezetik a női világranglistát. Zsuzsa volt az első nő a világon, aki férfiak közt nagymester lett, Ugyanakkor ezeket az eredményeket nagyon rossz körülmények között sikerült elérni. Még jobb eredmények születhettek volna, ha gáncsoskodás helyett támogatást kapunk. Elégedetlen vagyok azért is, mert a zseninevelés elmélete nem terjed olyan gyorsan, mint kellene, pedig ez mind az egyén, mind a társadalom számára igen hasznos lenne.

Elmélete szerint minden egészséges gyerekből zsenit lehetne nevelni. Egy időben volt szó arról, hogy két színes bőrű kislányt örökbe fogadnak. Másik kérdésem az, hogy miért pont a sakkra esett a választásuk, miért nem valami másnak az ismeretére nevelték a lányaikat?

– Arról volt szó, hogy Aruba szigetéről hozatunk két gyereket, de a Népszabadságban megjelent egy cikk, amely kifogásolta, hogy újabb kísérletbe vágjunk bele. (Ez még 1989 előtt történt. A szerk.) Addigra már éppen elegünk volt a hivatalos támadásokból. Mivel egy zseninevelési kísérletet csak nyugodt körülmények között lehet csinálni, lemondtunk erről az újabb szándékunkról. Hogy miért a sakk? Kezdetben szóba került a matematika és az idegen nyelvek is. Végül azért döntöttem a sakk mellett, mert ott a szellemi teljesítmény egzaktabban és objektívebben mérhető, mint a művészetben vagy a tudományban. Ha valaki leül sakkozni, vagy nyer, vagy veszít. Egy versenyen is általában a jobbik nyer. Bár nagyon nehezen ment, itt könnyebben el tudtam érni, hogy a gyerekek magántanulók lehessenek.

O

Zsuzsának gyerekként a matematikához volt érzéke.

– Igen. Már ötéves korában oldott meg példákat az egyetemi tankönyvből. Mégis a sakk mellett döntöttem.

– Lányaikat nem is járatták iskolába, otthon oktatták őket feleségével, aki szintén pedagógus. Mi az, ami kifogásolható a mai iskolarendszerben?

– Először is nincs fegyelem, ami nélkül nem lehet tanítani. Túl sok a tantárgy és egyszerre nem lehet sok mindent tanulni. Egy gyereknek minél előbb szakosodni kell és előtte jó, ha megtanul néhány idegen nyelvet. A gyereket továbbá arra kell nevelni, hogy tudjon alkotó módon gondolkodni és cselekedni. A tudás öröme nagyon nagy élmény, de a gyerek azt csak akkor érzi meg, ha egy valamiben már nagyon jó, s a szakosodást kis korban kell elkezdeni.

Hogyan sikerült ilyen fegyelmezett és rendszeres nevelés, ilyen intenzív specializálódás mellett harmonikus emberekké formálni a lányaikat?

– Fegyelem alatt nem a vak, hanem a racionális és önirányításos fegyelmet értem. Lányaim gyakorlatilag végig nevetgélték az életet. Kisgyermekkoruk óta felkeltettük az érdeklődésüket, megszerettettünk velük egy tevékenységi területet, amit szívesen csináltak. A fegyelem tehát csak egy bizonyos keretet adott. Azt vallom, hogy az ember leginkább úgy lehet boldog, ha alkotni képes, ha magas szellemi teljesítményt ér el.

A Polgár nevelési elv kiindulópontja, hogy a sikerhez képességre, nevelésre és megfelelő környezetre van szükség. Milyen arányban kellenek ezek a tényezők?

– Minden egészséges és érzelemben gazdag környezetben felnövő gyerekből lehet zseni. Vegyünk például egy olyan vidéket, mondjuk Munkácsot és környékét, ahol sok nemzetiség élt egymás mellett. Ott egy házon belül laktak ruténok, oroszok, zsidók, szlovákok, ukránok és mások, s a gyerekek már kiskorukban beszéltek legalább öt-hat nyelven. A zsidó gyerekek még jiddisül, nem ritkán héberül is. S erre a soknyelvűségre szinte minden gyerek képes volt. Ez is bizonyítja, hogy az iskolákban bizony probléma van a neveléssel.

OÚgy látom, a többnyelvűek között általában nagyobb százalékban vannak a zsidók. Egy kanadai költő egyszer a zsidók „nyelvi promiszkuitásáról” beszélt.

– Nem hinném, hogy a zsidók jobb genetikai adottsággal születtek. Viszont könnyű volt kifejleszteni a nyelvérzéküket. Otthon jiddisül beszéltek, héberül imádkoztak, gyakran két vagy háromnyelvű környezetben nőttek fel.

Ismeretes, hogy az előző rendszerben a magyar hatóságok, de maga a Sakkszövetség is igyekezett akadályozni a Polgár lányok sikereit. Nem gondolja, hogy ezek a nehézségek még inkább sarkallták Önöket arra, hogy még jobban törekedjenek, hogy ne adják fel?

– Biztos, hogy nem segített. Ha az ember hónapokig nem alszik és attól fél, hogy börtönbe vagy elmegyógyintézetbe zárják, ha a gyerek azt olvassa az újságban, hogy őt lelki nyomorékká nevelik, ez nagyon is akadályozza a gyermekek nevelését.

Mivel magyarázza a hatóságoknak ezt a dühös és kitartó ellenállását?

– Amikor a lányok elérték a tanköteles kort, azt mondtam, magam szeretném megválasztani a tanulás számunkra legmegfelelőbb formáját. Ez pedig az volt, hogy a gyermekek egy évben egyszer vizsgát tehessenek. Ez azokban az években nem volt szokás. Ahogyan a sakkban, ebben is mi voltunk az úttörők. A másságot pedig nem tolerálja a társadalom.

Nemcsak a felsőbb hatóságokkal, de magával a pártirányítás alatt álló Sakkszövetséggel is. voltak konfliktusaik. Emlékszem – hiszen magam is nagy híve vagyok a sakknak – hogy Szerényi Sándor, a Sakkszövetség akkori elnöke csak azért utazott ki a Fülöp-szigetekre, hogy megakadályozza Zsuzsa részvételét egy világversenyen.

– Szerényi nem értette meg azt, hogy egy nő csak akkor sakkozhat a férfiakéhoz hasonló magas szinten, ha hasonló feltételek között készülhet, edzhet, játszhat. Ők arra hivatkoztak, hogy a női sakkozók a férfiaknál jóval alacsonyabb szinten játszanak, tehát amit én állítok, az vagy elmebetegség vagy államellenesség. Itt kezdődtek a problémák. Szerényi (Kádár régi harcostársa) valóban kiutazott a Fülöp szigetekre és azt kérte a Nemzetközi Sakkszövetség kongresszusán, hogy Zsuzsát tiltsák el a versenyzéstől és vonjanak le tőle száz értékszámot. (Zsuzsa akkor már a felnőtt női világranglista első helyén állt). A soron következő kongresszuson, Dubaiban, minden versenyzőnek adtak plusz száz pontot, kivéve a Polgár lányokat, Így került le Zsuzsa az első helyről.

Hogyan viszonyultak mindehhez a magyar sakkozók? Nem foglaltak állást óvatosságból? Vagy inkább irigységből, féltékenységből támogatták a Sakkszövetséget?

– Abban az időben ez nem volt egyszerű dolog. Valóban szerepet játszhatott az irigység, sőt, az antiszemitizmus is. Leginkább azonban a félelem lehetett az ok, hiszen abban az időben a Sakkszövetség volt az, amely engedélyezte a versenyekre való kiutazást. Ezért sem merte senki megkockáztatni, hogy mellettünk egy jó szót is szóljon. Meg szeretném mégis említeni, hogy amikor engem és Klárát börtönbe vagy elmegyógyintézetbe akartak zárni, a gyerekeket pedig állami gondozásba adni, akadt két sakkozó, akik kiálltak értünk: Forgács Gyula nemzetközi mester és Kállai Gábor nagymester. Ők nem vállalták, hogy ellenünk valljanak. De ha 1984-ben Zsuzsa nem kerül a női világranglista élére, és nem jönnek hozzánk külföldi újságírók és tévétársaságok, akkor ki tudja, hogy mi történt volna.


O

– Szóljunk pár szót a Polgár család zsidóságáról. Ön, személy szerint, mennyiben részesült zsidó neveltetésben?

– Nagyszüleim ortodox zsidók voltak. Sajnos nem ismertem őket, hiszen családunk kilencven százalékát kiirtották Auschwitzban vagy munkaszolgálatban pusztultak el. Szüleim vallásos emberek voltak, apám a gyöngyösi hitközség elnöke, nevelőapám pedig a gyöngyösi főrabbi volt. Én hamarabb tudtam olvasni héberül, mint magyarul, de tizenéves korom óta ateista vagyok. Feleségem, Klára családja pedig, az akkori kárpátaljai viszonyok között igyekezett megőrizni a zsidó hagyományokat. Az én lányaim viszont már a Kádár rendszerben is hatágú csillaggal a nyakukban játszottak.

Mit gondol, mekkora szerepet játszhatott a fent említett diszkriminációnál zsidóságuk, illetve az antiszemitizmus?

Ez nehéz kérdés. Ha ugyanezt az utat egy nem zsidó járja be, a problémák nagy részével neki is szembe kellett volna néznie, ha nem is ennyire. Bennünket sok ország, így az Egyesült Államok, Hollandia, Ausztrália hívott. Én viszont úgy voltam vele, hogy magyar vagyok, s szeretnék ennek az országnak szerezni dicsőséget. Lehet, hogy ha előre látom a jövőt, akkor másként döntök. Akkor nem az antiszemitizmust éreztük fő problémának. Ma ebben a tekintetben sokkal rosszabb a helyzet.

– Polgár László nemcsak három zseniális lány apja, korábbi edzője, menedzsere, hanem egy ma is rendkívül alkotó ember. Se szeri se száma különböző könyveinek. Nemrég színdarab-írásra is adta a fejét. Újabban pedig kitalált egy új játékot, a csillagsakkot. Csillagsakk könyveket ír, versenyeket, táborokat szervez a csillagsakk népszerűsítésére. Miért volt szükség erre az új játékra?

– Évtizedek óta foglalkozom kreativitásfejlesztéssel. A hagyományos sakk két-háromezer éves, és mindez idő alatt semmit nem változott. Úgy gondoltam, hogy a mai világban a sakknak is gyorsabbnak kellene lennie. Először a hagyományos sakktábla méreteit próbáltam kisebbíteni, majd egyszer, Izraelben véletlenül jöttem rá a csillagsakkra. Ugyanis ránéztem az izraeli zászlóra és benne a hatágú csillagra s arra gondoltam, miért ne lehetne a sakkot egy hatágú csillag alakú táblán játszani. Itthon aztán barátaimmal nekiálltunk csillagsakk könyveket írni, ezekből is van már negyven. Rendeztünk több mint száz versenyt, az idén már a harmadik világbajnokságra kerül sor. Vannak komputer és internetes programok is. A csillagsakk különösen a gyerekek körében népszerű, Izraelben is sok iskolában tanítják.

Címkék:2011-09, Polgár László

A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás

Robert Capa 20. százada

Hegedűs D. Géza irodalmi estje 

A Bét Orim vendége: Karl Pfeifer osztrák-magyar újságíró

M E G H Í V Ó  KARL PFEIFER, ismert európai antifasiszta újságíró, önéletrajzi filmjének és új könyvének bemutatójára, valamint...

Close