Kovács András Széchenyi-díjas

Írta: Szántó T. Gábor - Rovat: Kultúra-Művészetek

KOvacs-crop

A zsidó identitás- és az antiszemitizmus kutatás terén elért eredményeivel mind honi, mind nemzetközi téren jelentősen gyarapította nem csupán a kortárs tudományt, hanem a társadalmi önismeretet is. Örülünk, hogy szerkesztőbizottságunk tagjaként tekinthetünk rá, és bízhatunk tanácsaiban. Elismeréséhez gratulálunk!

Valamikor a hetvenes évek végén kezdődött az egész. Könczöl Csaba irodalmár négy kerekasztal-beszélgetést szervezett a Fiatal Művészek Klubjába, ahová Kovács Andrást is meghívta. Tabutémákról, vagy legalábbis kényes társadalmi problémákról szólt a sorozat. Kovács András a zsidó identitás témáját javasolta, mellyel akkortájt tudományos körökben nemigen foglalkozott senki. Az elsőként megrendezett, cigányságról zajló beszélgetés élénk vitát váltott ki. A zsidókérdés-vita reggelén jött a hír: az estet betiltotta a belügy, az FMK-t bezáratták.

 Kovács András sorsát e tiltás megpecsételte: ekkor kezdte igazán érdekelni a zsidó identitás és az antiszemitizmus. Addig történetfilozófiával és tudományelmélettel foglalkozott, doktori disszertációját is ebből írta, valamint kiadói szerkesztőként dolgozott. 1977-ben állította össze körkérdése és kortársai huszonegy válasza nyomán a Marx a negyedik évtizedben című kötetet, s gépeltette le húsz-harminc példányban. Ez volt az első komoly magyar szamizdat, benne a marxizmussal való saját leszámolása sziporkázó történetével. Az akció után foglalkoztatási tilalommal sújtották. Fordításból élt, a demokratikus ellenzék köréhez tartozott, majd külföldi nyomásra útlevelet kapott, és négy évet töltött Németországban, Franciaországban, az Egyesült Államokban és Hollandiában. Kutatási témái között ekkor már kiemelt hangsúllyal szerepelt a zsidókérdés és a zsidó identitás. Betiltott előadásából is tanulmány született. Sokunk féltett kincse volt a nyolcvanas években a Párizsi Magyar Füzetek sárga borítójú antológiája, a Zsidóság az 1945 utáni Magyarországon, amelyben megjelent, s amit illegális-irodalom terjesztőktől lehetett beszerezni.kovacs_andras_borkabatban

A rendszerváltás után Kovács Andrást rehabilitálták, a Szociológiai Intézet munkatársa lett. Társadalomtudósi, oktatói tevékenysége mellett a Fiatal Demokraták Szövetsége mellett vállalt tanácsadói szerepet, 1994 után azonban visszavonult e tevékenységétől a tudomány és az oktatás világába.

Megalapítója és vezetője a Közép-Európai Egyetem Zsidó Tudományok Programjának. Tanítványainak sora szerte a világban, s ő öt nyelven tud beszélgetni velük. Számos alapvető könyv, tanulmány szerzője, és olyan kutatások vezetője, melyek megalapozták a magyar zsidó társadalomról, valamint a magyarországi antiszemitizmusról való tudásunkat. Nemzetközileg ismert és elismert tudós, konferenciák gyakori meghívottja. Nemcsak élőszóban tanít, hanem a könyveivel is, melyek bár komoly figyelmet igénylő szakmunkák, mégis olvasmányosak, befogadhatók.

1998-ban Párizsban, egy konferencián, arra a kérdésre, vajon mi a zsidó kultúra, azt találta mondani: például az, amikor zsidók megpróbálják definiálni a zsidó kultúrát. Szellemesen és érzékenyen fejezte ki a modern zsidóság szüntelen önreflexióval kezelt azonosságtudatát. Kutatótársaival még a nyolcvanas években felvett hatalmas és még nem teljesen kiaknázott interjúgyűjteményük – Hogyan tudtam meg, hogy zsidó vagyok? – maga is hozzájárult a zsidó identitás csendes reneszánszához.

Kovács András pályája, miközben az akadémiai értelmiség folyamatos tudásbővítésre és nemzetközi összehasonlításokra épülő szabályos útját járta be, a modern európai zsidó értelmiségi sorsot is megtestesíti. E kritikus és analitikus gondolkodású zsidó értelmiség egy része számára a zsidóságról való empirikus tudás lépett az atyák elvesztett hitének helyébe. E hit és kötődés mibenlétére való szüntelen rákérdezés pótolja az európai zsidóság jelentős része számára a hitet és a tradicionális kötődést. A múlttal való elveszett folytonosságra a múlt és a jelen folytonosan reflektált megismerése kínál gyógyírt.

Fontos esszéjéből értettem meg, mi a zsidó politika a diaszpórában, pontosabban: milyen lehetne, ha lenne. Az általa válogatott Modern antiszemitizmus című tanulmánykötetből, sok más olvasójával együtt a zsidóellenesség tipológiáját sajátíthattam el. A kilencvenes évek végi, több mint kétezer fős mintán végzett alapkutatása a magyarországi zsidóság önképéről, társadalmi helyzetéről, politikai beállítottságáról forrásmű, mely bárki számára hozzáférhető, s részese a legfrissebb európai zsidó identitás-felméréseknek és antiszemitizmus-vizsgálatoknak is. Egyik legújabb kutatása nyomán, minden bizonnyal izgalmas kötetre készül: összeér benne tudományos érdeklődés és személyes sors. Tárgya a közép-európai kommunista diktatúrák és titkosszolgálataik viszonya a zsidósághoz.

Andrással, több-kevesebb rendszerességgel végigbeszélgettük az elmúlt másfél évtizedet. Eszmét cseréltünk az Újlipótvárosban, a Városmajorban, Balatonszemesen, konferenciák szüneteiben Párizsban, a Maraisban, a londoni Soho peremén, vagy a washingtoni Georgetownban. Jó vele vitatkozni bárhol egy ital mellett, mert mindig akad olyan szempontja, ami újragondolásra készteti vitapartnere álláspontját.

Kovács András örökifjú, kíváncsi ember. Huszonéves diákjai közül sem korával tűnik ki, ha a pesti zsidónegyed egy romkocsmájában üldögél és beszélget velük, hanem széles látókörű tudásával, minden újra való nyitottságával és nem feledett tapasztalatokkal. Bibóval szólva, lényeglátó realistának nevezném, olyasvalakinek, aki leszámolt mindenfajta homogén és steril ideológiával. Megismerte és tudomásul vette a sokrétű, sok szögből látható és vizsgálható valóságot, elfogadja és leírja, olyannak, amilyen. Igyekszik racionális elemzéseket adni és közép-európai rezignációval elfogadni néha irracionális környezetünket.

A zsidó identitás- és az antiszemitizmus kutatás terén elért eredményeivel mind honi, mind nemzetközi téren jelentősen gyarapította nem csupán a kortárs tudományt, hanem a társadalmi önismeretet is. Örülünk, hogy szerkesztőbizottságunk tagjaként tekinthetünk rá, és bízhatunk tanácsaiban. Elismeréséhez gratulálunk!

*

Kovács András az MTA doktora, a Közép-európai Egyetem (CEU) tanára, a magyar zsidóság háború utáni társadalomtörténete, a kisebbségszociológia, a kisebbségek identitása terén végzett több évtizedes, nemzetközileg is nagyra becsült tudományos, kutatói és oktatói munkássága elismeréseként vehette át a Széchenyi-díjat. A tudós közel húsz éve, az előítéletekről és különösen az antiszemitizmusról folytatott empirikus vizsgálatai során olyan módszertani eszközöket és teoretikus értelmezési keretet alakított ki, amelyek további kutatások során is alkalmazhatók, és így lehetővé teszik, hogy a vizsgált jelenségekről hosszú távon is összehasonlítható eredmények szülessenek.

Kovács András így fogalmazott kitüntetése kapcsán:

“A díjat megtiszteltetésnek tekintem, és remélem, azt az üzenetet is hordozza, hogy a társadalomtudomány fontos tudományterület olyan korszakban is, amelyben a bölcsész- és társadalomtudományi kutatásokat végző intézményeknek komoly anyagi nehézségekkel kell szembenézniük. Az utóbbi időkben gyakran hangzanak el olyan vélemények, amelyek kétségbe vonják a társadalomtudományok hasznosságát, és sokallják a velük foglalkozó intézményekre fordított költségeket. Remélem, hogy e vélemények a viták során végül alulmaradnak, és a tudományos közösségnek, a természet- és társadalomtudósokat is beleértve, sikerül meggyőznie a döntéshozókat, hogy azok a tudományágak és tudományos intézetek is elengedhetetlenül szükségesek, amelyek hasznát nem lehet köznapi költség-hozam kalkulációval mérni.”

[popup][/popup]