A zsidó etika és a cedaka

Az emberi civilizáció alapja, hogy egy közösség, egy társadalom csak kölcsönös egymásra utaltságban, egymás segítésével jöhet létre.

A segítségnyújtás változó formái (például a beteg, az idős, a munkaképtelen emberekhez való viszony) sokat elárulnak egy társadalom működéséről, etikájáról. A rosszabb helyzetbe került emberek segítése univerzális, és mondhatjuk, egyidős az emberiséggel. A zsidóság egyik legfőbb hitelve az, hogy jobb, felelősségteljesebb, egymásra odafigyelő közösségeket kell építenünk. A judaizmus mindenkori célja, hogy szolidáris közösségekben éljünk, akár globális értelemben is: mindannyian, zsidók és nem-zsidók egyaránt.

A cedaka jelentése zsidó vallástudományi szempontból vizsgálva: „társadalmi, szociális igazságosság”. Tulajdonképpen a zsidó társadalometikáról van szó, megvalósítása nagy hatással volt a keresztény-zsidó kultúrkörre. A cedaka szó a korai görög Biblia-fordításokban sokszor agape-ként jelenik meg, később ez latinra fordítva caritas lett, és így vonult be a keresztény teológiába. Ám a Szentírásban nem utal a szegényeknek nyújtott pénzbeli támogatásra, az alamizsna-osztásra, míg a keresztény caritas igen. Az angolszász nyelvterületeken a charity szót használják az adakozás szinonimájaként. Sokan, főleg az Észak-Amerikában élő művelt, progresszív zsidók a tikun olam terminológiát használják, ha szolidaritásról,  felelősségvállalásról van szó. A tikun olam fogalmát általában a „világ helyreállításaként, megjavításaként” fordítják. Ezt a kifejezést Amerikában például Bill Clinton és Barack Obama is használja.

A zsidó cedakát a társadalmi igazságosság koncepciója hatja át, s így ez jog és kötelesség is egyben. A társadalom akkor működik igazságosan, ha az abban élő kiszolgáltatott, elnyomott embereket megvédjük, segítjük őket felemelkedni. Művelt, judaisztikában járatos személyek is hajlamosak a cedakát régies, elavult adományozási módszernek tekinteni, például perselyezésnek vagy adakozásnak. A fogalom félreértelmezése abból is származik, hogy a modernitás, a kapitalizmus, a polgári fejlődés, az emancipáció hatására alapvetően változtak meg mind a zsidó közösségek, mind a nehéz helyzetbe került emberek számára nyújtott segítési formák.

A XVIII. századtól a nyugati világ nemzetállami fejlődésével párhuzamosan, a központosított állam elvére épülve, a szegénység, a rossz helyzetben lévő emberek segítése is egyre inkább államilag szabályozott rendszerben zajlott. Ispotályok helyett közkórházak létesültek, a baleset, munkaképtelenség kockázatainak csökkentésére bevezették a társadalombiztosítást.

Szép nyelvi játék, az ászer bisvil setitáser, vagyis „add a tizedet, hogy meggazdagodj”. Tehát az adózás törvénytisztelete is a zsidó etika ősi elve. Annyit adjunk, amennyitől nem rosszabbodik saját egzisztenciánk, de azért megérezzük. A cedaka preferált alkalmazása, magasabb szintje az anonim, nem hivalkodó, szerény adakozás, amelyet nyílttá lehet tenni, ha ez másokat is adakozásra ösztönöz.