Temetetlenül

Írta: Szombat - Rovat: Archívum

A pécsi rabbi ragaszkodik a szabályokhoz – A hamvasztást tiltja a zsidó vallás, de található rá precedens
Forrás: Népszabadság 2008. február 21. / Ungár Tamás

Kardos Péter hetek óta otthon őrzi édesanyja hamvait. Az 57 éves pécsi férfi az apja sírjába szeretné elhelyezni a mamája urnáját, ám nem teheti.

Kardos Péter apja, Kardos Lajos 1911-ben született, zsidó ember volt, és a háború előtt zsidó lányt vett feleségül, de később elvált. Felesége kérésére cselekedett így, az asszony ugyanis kikeresztelkedéssel próbált mentesülni a zsidótörvények alól. Az elvált feleség terve sikerült, Kardos Lajost viszont elvitték munkaszolgálatosnak. A férfi azonban túlélte a háborút. Négy testvéréből kettő koncentrációs táborban halt meg. Kardos Lajos 1947-ben a pécsi Corso Kávéházban megismerkedett egy sváb katolikus lánnyal, Rippert Mártával. Két év múlva összeházasodtak, majd megszületett egyetlen gyermekük, Péter.

A család kiegyensúlyozottan élt. Az apa az államosításig a pécsi bőrgyárban áruátvevőként, majd utána a kereskedelemben dolgozott, felesége beruházási előadó volt egy vállalatnál. A származás és hitbéli különbség nem zavarta a házaspárt. Az anya templomba járó katolikus volt, az apa viszont csak a nagy zsidó ünnepeken gyakorolta ősei vallását. Az esküvő után megállapodtak: ha fiúk születik, akkor az apa, ha lányuk, akkor az anya hitét gyakorolja. Ebből adódóan Kardos Péter Talmud-órákra járt. Ám nem lett vallásos, amiben apja példájának is szerepe volt.

A Kardos család a zsidó és a keresztény szokásokból is megőrzött néhányat. A karácsony és a húsvét mellett megtartották a jom kipurt és a pészahot, a katolikusok böjti napjain az apa sem evett húst, a magyar zsidóság hagyományos ételeit – a sóletet és a maceszt – senki sem főzte jobban, mint Kardos Lajos mélyen katolikus anyósa. Igaz, a sólet tréfli volt, mivel az apa kívánságára nem liba, hanem sonka volt benne. Vagyis Kardosék úgy éltek, ahogy a többi magyarországi zsidó-keresztény família: egymásra figyelve, egymás iránt tisztelettel.

1992-ben meghalt Kardos Lajos. A férfi a pécsi zsidó temetőben, a szülei sírjában kapott nyugvóhelyet. Azt kérte, hogy a felesége is mellette pihenjen majd. Az asszony is ezt akarta. A férfi tudta, hogy ez a terv ütközik a zsidó vallási szabályokkal, hiszen felekezeti sírkertben csak zsidókat temethetnek. Mindamellett bízott abban, hogy a hitközség és a rabbi nem gördít akadályt szándéka elé. 2006-ban Kardos Péter elment a pécsi rabbihoz, Schönberger Andráshoz, és megosztotta vele apja és anyja közös kérését. A rabbi azt mondta, hogy Márti nénit csak akkor temetheti férje mellé, ha felveszi a zsidó vallást. Ehhez az anyának el kellett volna járnia Talmud-órákra. Ezt az idős asszony nem vállalta, fia pedig nem erőltette. Kardos Péter úgy gondolta: apja és anyja összetartoznak, s lehetetlen, hogy ne közös sírban nyugodjanak.

Tévedett. Tavaly december 16-án meghalt az anya, s kiderült, nincs esély arra, hogy a férje mellé temessék. Kardos Péter megtudta, hogy a rabbi ragaszkodik a zsidó temetkezési szabályokhoz.

Segítséget várva mondta el nekem történetét.

Megkerestem Schönberger Andrást. A rabbi azt mondta, hogy nem tehet semmit, hisz a szabályok egyértelműek. Amikor megemlítettem, hogy régebben a pécsi hitközség megengedőbb volt, s ezért több nem zsidó is helyet kaphatott párja mellett, akkor Schönberger szűkszavúan így válaszolt:

– Tizenhárom éve vagyok itt rabi, azóta nem tettünk engedményt.

Amúgy a pécsi zsidótemetőben utoljára Martyn Ferenc miatt tértek el a szabályoktól. A Kossuth- és Munkácsy-díjas festőművész 1940-től élt Pécsett, s amikor 1986-ban meghalt, zsidó felesége mellé temették. A gesztust azért érdemelte ki Martyn, mert kitartott a felesége mellett a vészkorszakban. Más kérdés, hogy a halálakor már nem Klári néni férje volt. A festő évtizedekkel korábban elvált, majd újra megnősült, aztán hosszú ideig mindkét asszonnyal – a Pécsett lakó első és a Budapesten lakó második feleséggel – fenntartotta kapcsolatát. A pécsi hitközség a temetéskor Martyn művészi és emberi értékeket sugárzó személyiségét vette tekintetbe, és szemet hunyt a festő kettős élete felett.

Schönberger András utólag nem véleményezte Martyn temetését, ugyanakkor hangsúlyozta: az akkori engedmény nem lehet alapja egy mostaninak. A rabbi hozzátette, hogy Kardos Péter anyja esetében már csak azért sem tehet kivételt, mert az asszonyt elhamvasztották, amit a zsidó vallás ugyancsak tilt.

Mielőtt a pécsi rabbival találkoztam, érdeklődtem más városok zsidó hitközségeinél, hogy ott miképp oldják meg, ha egy házaspár nem zsidó tagja a párja mellett, a zsidó temetőben akar nyugodni. A válaszok így összegezhetők: sehol sem engedélyezik, de a gyakorlatban szinte mindenhol eltűrik. Ahogy az elhunytak hamvasztását is. Amikor ezzel szembesítettem Schönbergert, azt felelte:

– Ahol nincs rabbi, ott ez a gyakorlat. Ahol van, ott a rabbi nem engedi.

Tény, hogy az általam megkérdezett városokban nem szolgál rabbi.

Budapesten viszont igen, s ott is előfordul, hogy a zsidó temetőbe befogadnak nem zsidókat. De van ellenkező példa is. Egy ismerősöm felesége tavaly májusban halt meg. A temetkezési vállalkozás ügyintézője megkérdezte tőle, hogy a felesége zsidó volt-e. A férfi azt felelte, hogy apósa zsidó volt, az anyósa viszont nem. Mondták, ez baj, mert a felesége – ha nem vette fel a zsidó vallást, akkor – nem számít zsidónak. Ismerősöm közölte: furcsa lenne, ha a felesége nem kaphatna helyet a temetőben az anyja miatt, miközben az anyja már ott pihen, a férje mellett. Az érvek nem hatottak. Ismerősöm a köztemetőben hantoltatta el feleségét. Azt mondja, ott pihen majd ő is, bár eredetileg a zsidó temetőben akart sírhelyet vásárolni.

A fenti történetet megosztottam az egyik fővárosi hitközségben elnökségi tagságot betöltő férfival. Ő ekképpen reagált:

– Amikor azt kérdezték, hogy a feleség zsidó-e, akkor igent kellett volna mondani. Soha senki nem ellenőrizte volna ezt.

Feldmájer Péter, a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetségének elnöke nem véleményezte a fentieket. A Mazsihisz első embere így fogalmazott:

– Mindenütt a helyi zsidó közösség és a rabbi dönt arról, hogy a temetőben eltemetnek-e nem zsidó embert. A közösség eltekinthet a szabályok szigorú betartásától. A zsidó vallás szabályai 5700 év alatt nem változtak, de egy rabbi, ha akar, találhat precedenst az írásban arra, hogy miképp lehet eltérni a szabályoktól. A mi vallásunk ilyen.

– A hamvasztásra is adható felmentés? – kérdeztem az elnököt.

– A kommunista rendszerben ránk kényszerítették az urnás temetést, meghajoltunk. Ma nem kényszer alatt kell döntenie egy rabbinak. A hamvasztást tiltja a vallásunk, de egy rabbi, ha akar, erre is találhat precedenst.

Feldmájer ekképpen öszszegzett:

– A holokauszt után a zsidó emberek nagy számban kötöttek házasságot nem zsidókkal. A kommunista időkben a vallás törvényei háttérbe szorultak. A hazai zsidóság talán már nem érzi fontosnak az ősi törvényeket. Ettől még a pécsi rabbi álláspontja nem támadható.

Amúgy az alig száztagú pécsi zsidó közösségben nem okoz konfliktust Kardos Péter és a rabbi vitája. De azért véleménye sokaknak van az ügyről.

– Ha belépek egy közösségbe, akkor elfogadom annak szabályait – mondta egy zsidó származású, ateista fiatalember. – Ezt kellett volna figyelembe venni Kardoséknak, az édesanyának fel kellett volna vennie a zsidó vallást, ha a zsidó temetőben akart nyugodni. Ha nem zsidóként eltemetik, akkor azzal megsértik azokat, akik már ott pihennek, és akik a sajátjaik között akartak örök nyugodalmat.

– A rabbi nem vesz tudomást a mai világról, s ez a bigottság elijeszthet sokakat a közösségünktől – érvelt egy középkorú férfi. – A nehéz kérdésekre akkor adhatunk jó választ, ha bölcsek vagyunk. A bölcs ember megérti a világot, és alakítja. A bigott nem érti meg, mégis irányítani akarja. De a világ elmegy mellette. A hazai zsidó közösségek elolvadnak, széthullanak, ha ezt a vezetőik nem látják be.

Kardos Pétert egyszerűbb gondok gyötrik. Nem tudja, hogyan tegye a szüleit közös sírba. Most hajlik arra, hogy exhumálja az apját, és anyjával együtt elhelyezi őt a pécsi köztemetőben. A zsidó törvények azonban nem engedik az exhumálást. Feldmájer Péter azt mondta, hogy a pécsi férfi perben kényszerítheti ki az exhumálás jogát.

Kardos Péter elszánta magát a perre.

támogatás
Pop up banner
[popup][/popup]