Szombat előfizetés 2017

Rabbi a seregben

Írta: Várai Emil - Rovat: Archívum, Hagyomány, Interjú

Schiller-Szombat_banner-02_700x100px_Corsa_20160223

Ha csak egyetlen fiúnak segíthetek, már tennem kell a dolgomat!”

A Honvédelmi Minisztérium Lelkipásztori Szol­gálata zsidó résztvevőjének a rabbitanács az 1990-ben diplomázott Frőhlich Róbertet jelölte ki. Feladatáról és feladatára való felkészüléséről nyi­latkozott Várai Emilnek.

– ,,Civil” rabbiként hol tevékenykedik?

  • A Páva utcai zsinagóga és az Anna Frank Gimnázium rabbija vagyok.
  • Beszélgetésünk színhelyén, a Budapesti Rabbiság Irodájában zakót visel, ezért nem láthatom, hogy milyen a váll-lapja, és arra hány csillagot varrtak?
  • Azt még én sem tudom, mert nem dőlt el, hogy milyen rangban szolgálok. Vallásomat vagy a két kőtábla, vagy a Dávid-csillag, vagy a kettő kombinációja jelzi majd. Az utóbbira minta az USA hadserege…

A minisztérium lelkipásztorai milyen vallásúak?

  • Egy-egy római katolikus, református, evangélikus van rajtam kívül. De a katonák között lelki gondozást végezhet bármelyik Magyarországon bejegyzett egyház.
  • Ön volt katona?
  • Igen, méghozzá szeminaristaként vonultattak be Ceglédre tüzérnek. Néhány hét után Schweitzer főigazgató úrnak sikerült elérnie leszerelésemet.
  • Tudták, hogy mit tanul? Érzett ezért hátrányt? Vagy a Néphadseregben nem volt ildomos ilyen ellenérzést kife­jezni?
  • Ildomos nem volt, de ennek ellenére a körzetparancsnok kezdett rám célzásokat tenni, félhangosan zsidózni. Tette ezt mindaddig, míg három, szekrény-szélességű cigány körül nem vette és elpanaszolták neki, hogy rosszul hallanak, fel­fogásuk is nehézkes, mondja ki hangosan, egyértelműen, mi a baja velem…
  • Papként, tisztként mi lesz a feladata?
  • Hivatalosan két dolog vár rám: a zsidó katonák lelki gondozása és az esetleges istentiszteletek lebonyolítása. Én az elsőre helyezem a hangsúlyt, mert az reális, míg azt nem hiszem, hogy egyhamar minjan lesz valamelyik laktanyában, bár ha tízen összejövünk, arra is sor kerülhet.

-1939 előtt a hadsereg közel 10 százaléka zsidó volt, ma 1 százalék sincs ez az arány, s a zsidóknak jóval kisebb része vallásos, ezért a múlt tapasztalatát aligha lehet felhasználni. Mégis megkérdem: talált-e régi szakirodalmat?

  • Dr. Kálmán Ödönnek az 1920-as években kiadott Rabbik könyve című munkája egy fejezetet szentel a tábori pap működésének, nemrégiben jelent meg a Magyar tábori lelkészség története, abban is találtam forrásértékű részt a zsidó papok tevékenységéről; és Singer Ödöntől tanul­hatok is – tartsa Isten 120 évig -, aki 1945 után szolgált rabbiként a hadseregben.
  • Mivel kezd új megbízatásához?
  • Eljuttatom a hírét, mind a már mundérban levő, mind a bevonulás előtt álló zsidó fiatalemberekhez, hogy már talál­nak rabbit a hadseregben, létezik egy lelkészi szolgálat, hogy már nincsenek segítség, érdekvédelem nélkül lelki, vallási problémájukban. Tudniuk kell, hogy van valaki a hátuk mögött, aki vigyáz rájuk!
  • Tehát önmagukat, a létezésüket a katonáknak kell jelezniük, hiszen legalább száz laktanya, nagyobb fegy­vernemi egység van az országban, s nem mehet Ön el mind­egyikbe zsidókat keresni….
  • Annak ellenére, hogy még sem a püspökség, sem a rabbinátus nem épült be a hadseregbe, a lelkészekkel már teremtettek kapcsolatot. Én több panaszos levelet kaptam.

Miről szóltak ezek?

  • Volt, aki képtelennek tartotta magát a katonai feladatok ellátására. Mivel valóban nagyon nehéz beosztása volt, si­került ennél könnyebbet szereznem számára, ugyanakkor őt is erősítettem önbizalmában, képességei kifejlesztésében. Úgy érzem, hogy már ez a kapcsolat, szükség esetén újabb találkozásnak a lehetősége nyugodtabbá tette. Volt, akinek nem tudtam segíteni, mert csak azt panaszolta, amit az újon­cok többsége, akik a meleg gyerekszobából, a szülői gondos­kodásból a rideg és kemény laktanyai életbe kerülnek. Hoz­zám fordult egy vallásos, kóser koszton élő fiú, amikor behívóját átvette. Mivel a vallásosok számára a megfelelő ellátás még nincs előkészítve, elintéztem, hogy szolgálati halasztást kapjon. Mindezek csak kezdeti epizódok; a lelkészi tevékenységet; hosszú távra kell tervezni és kiépíteni. Annál is inkább, mert a közeli években már katonaköteles lesz mind több olyán fiú, aki a kasrutot betartja, aki magát tudatosan zsidónak vallja, nem csak ha „leleplezik”. El akarom érni, hogy a jantevet tartó, kóser koszton élő fiatalnak ne okozzon lelki megrázkódtatást a változás, mert lehetősége lesz a katonaságnál szombaton szolgálati mentesítést kapni, az előírásoknak megfelelő ételt fogyasztani.
  • Ezt komolyan gondolja? Elképzelhető, hogy egy hadgyakorlaton, szombaton, miközben a többiek sárban csúsznak-másznak, néhány zsidó heverészik, esetleg kiöltözve a zsinagógába indul?
  • Mindez nem elképzelhetetlen, de ennek a lehetőségét valóban hosszú előkészület teremti meg. A gyerekek vallásosságukat jelezhetik majd a sorozásnál, a minisztérium pedig lehetővé teszi, hogy ezeket a fiúkat tömörítsék, mond­juk Szegedre vagy Debrecenbe, ahol templom van, kóser konyha. Persze ebből majd az is következik, hogy kará­csonykor, húsvétkor ők teljesítenek szolgálatot szabadságra ment társaik helyett.

Tavaly Budapesten tartották az európai és az észak-ameri­kai tábori lelkészek nemzetközi konferenciájukat. Azon Hussmann holland katonai rabbi beszámolt országa gyakor­latáról, pedig ott kevesebb a zsidó, mint Magyarországon. Amikor még közkatonai szolgálatot teljesített, naponta rövidebb ideig tartott a beosztása, mert a laktanyán kívül, egy kósert tartó családnál étkezett. Ez nálunk is megoldható jóindulattal, okos szervezéssel. A Hitközség vezetősége és a rabbinátus megígérte, hogy azok számára, akik ragaszkodnak a kasruthoz, azoknak megfelelő ételt biztosítanak!

  • Gondolom, hogy a minisztériumban ezzel szemben nincs ellenkezés, támogatást Ígérnek gyakorlására.
  • A HM a legteljesebb jóindulattal állt eddig is ügyeink mellé.
  • Az én problémám a „tizedes”, aki teljhatalmú ura a kiskatonáknak, azt teszi velük, amit akar. És amikor jelenünk­ben a hétköznapi antiszemitizmus elönti az utcát, egyes újságokat, mennyi keserűséget okozhat egy antiszemita al­tiszt. Ezért akik nem kényszerülnek rá, nem fedik majd fel zsidó voltukat. Önnek erről mi a véleménye?
  • Hiszem, hogy előbb-utóbb az antiszemitizmus visszaszorul. Másrészt a hadsereg szigorúsága nem csak ne­gatív, mert korlátozza a bevonultakat, hanem merevebb a törvények tiszteletében is. Ami elhangozhat a villamoson, a munkahelyeken, arról hallgatni kell a laktanyában. A pa­rancsnoki kar ügyel arra, hogy rasszista megnyilvánulások ne rontsák a hadsereg renoméját.
  • Szépek az elvek… A napokban valahol a Viharsarokban hadbíróság elé állítottak három tizedest, mert nem zsidó, nem cigány, nem román, hanem keresztény magyar beosztottjai­kat megalázták, azok egészségét veszélyeztették.
  • Ahogy ezeket bíróság elé állították, nyilván megteszik majd azokkal is, akik esetleg a mieinket bántják. Atrocitást eleve kizárni sem katonai lelkészi szolgálat nélkül, sem azzal nem lehet! De ilyet feltárni, intézkedést kérni jelenlétünkkel nagyobb valószínűséggel lehet. Azt is el kell mondanom, hogy bár egyedül szolgálok rabbiként, nem maradok ma­gamra a durvaság, az antiszemitizmus ellen. Ezekről velem egy véleményen vannak a többi egyház pap-katonái is. Biztos vagyok abban, hogy ha e minisztériumban dolgozó katolikus lelkész antiszemitizmussal találkozik, azt a miséjén kipel­lengérezi.
  • A kormány ezernyi dolga-gondja közepette, sokszor az égetőket is elhanyagolva, régi intézményeket éleszt fel egy konzervatív állam megalapozása érdekében. Sokakban fel­merül, hogy ezek egyike a tábori lelkészség. Segítségével – a többi vallás hátrányára – létszámánál fogva megerősödik a katolikus klérus. Ilyen környezetben a mogendovidos paroli csupán a statiszta jelmeze.
  • Az én nézőpontom más! Azért veszek részt a tábori lelkészség előkészítésében, illetve megszervezésében, mert úgy gondolom, hogy ha csak egyetlen fiún segíthetek, akkor már tennem kell a dolgomat. Ha csak egyetlen kitolást, csúfolódást megelőzhetek, ha pedig ilyen megtörtént, számon kérhetem, akkor ez azt jelenti, hogy szükség van rám, és ezért a statiszta szerepét is vállalom! Harmadik éve vagyok a minisztérium állományában, és határozottan kijelenthetem, hogy a parancsnokok kínosan ügyelnek az egyenlő el­bírálásra, egyetlen vallást sem preferálnak a másik kárára. Az kétségtelen, hogy sok lesz a hadseregben a katolikus lelkész, s csupán egyetlen rabbi….
  • Mit tegyen az a zsidó ifjú, aki sorozásra vár és tanácsot kérne, vagy az a katona, akinek panasza van?

– Írjon vagy telefonáljon nekem. A Budapesti Zsidó Hit­község Rabbisága: 1075 Budapest, Síp utca 12, telefon: 1421-180, vagy Honvédelmi Minisztérium 1885 Budapest, Balaton utca 7-11., telefon: 1322-597.

*

Frőhlich Róbertet az interjú elkészülte óta kinevezték a Dohány utcai zsinagóga rabbijává.

Címkék:1994-05

A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás

Amit szívedbe rejtesz

A Holocaust magyar ajkú túlélőinek és hozzátartozóinak találkozója Mi, akiknek megadatott a túlélés, úgy érezzük, itt van az ideje, hogy...

Az Anna Frank Gimnázium megemlékezése

1994. május 27-30. között emlékezik meg a Pesti Izraelita Hitközség Gimnáziuma 75 éves fennállásáról, s egyúttal a Holocaust 50. évfordulójáról....

Close