Szombat előfizetés 2017

Jóvátételről, kultúráról, pénztelenségről

Írta: G. J. - Rovat: Archívum, Hazai dolgaink

Schiller-Szombat_banner-02_700x100px_Corsa_20160223

Beszámoló a Magyar Zsidó Kulturális Egyesület közgyűléséről

Az 1994. évi közgyűlést 1995-ben megnyitom” – fordult Simonyi Péter ügyvezető elnök az egyesület ezer fizető tagja közül jelen lévő ötvenhathoz, majd átadta a szót Rajki András elnökségi tagnak, aki a levezető elnök szerepét töltötte be. Ez utóbbi közölte a közgyűléssel, hogy két elnökségi tag, Vámos Tibor és Hernádi Miklós más irányú elfoglaltságai miatt lemondott tisztéről, de az elnökség változatlanul működőképes.

Hajósné Vértes Antónia elnökségi tag gazdasági beszámolója következett. Miután erről a témáról a közgyűlés résztvevői viszony­lag részletesen olvashattak már a Szombat februári számában – mondotta* – csak a legfontosabbakra szorítkozik. 1994-ben örven­detesen megnőtt a tagdíjakból és az adományokból származó bevétel: elérte az 529 ezer forintot. Az állami támogatás a tavalyi évben 3,5 millió forint volt. Az lenne a célszerű, ha ez az összeg az egyesület üzemelési költségeit fedezné (bér- és rezsiköltségek), a konkrét programokra pedig pályázatokat nyújtanának be. Miután a magyarországi zsidóság nem nyilvánította magát nemzetiségnek, a nemzetiségi alapból többé juttatásban nem részesülhet, ezért a társadalmi szervezetek számára fenntartott összegből kell támo­gatást kérnie.

Ellentétes álláspontok a jóvátételről

Másodikként Korányi László elnökségi tag ismertette az egyesület közéleti-politikai tevékenységét. A vezetőség ahhoz az alapelvhez tartotta magát, hogy országos ügyekben (pl. egyik vagy másik párt mellett) az egyesületnek nem célszerű a nyilvánosság előtt állást foglalnia. Mindez ugyanakkor nem vonatkozik a zsidó közügyekre. E tekintetben sajnos elég sok a kudarc. A magyarországi zsidó szervezetek nem voltak képesek létrehozni egy olyan fórumot, amely a zsidóság ügyeiben a külvilág felé egységes álláspontot képvisel­hetne. Úgy tűnik, a jelenlegi szervezeti és személyi körülmények ezt nem teszik lehetővé. Pozitívum viszont, hogy az Alkotmánybíróság végre eltörölte a kárpótlási törvény azon passzusait, amelyek a zsidóságot hátrányosan érintették. (Lásd cikkünket a 6. oldalon.)

Ami a magyar kormánnyal folytatott helyreállítási tárgya­lásokat illeti: a World Jewish Restitution Organization (WJRO – amely a kelet-európai kárpótlási ügyekben a nemzetközi zsidó szervezeteket képviselő fórum) elvi megállapodásra jutott a fonto­sabb magyarországi zsidó szervezetekkel, ebből azonban gyakorlati lépések nem következtek, elsősorban a Munkaszolgálatosok Országos Egyesülete (MUSZOE) magatartása miatt. Meg kell ál­lapítanunk – mondotta Korányi László -, hogy az Alkotmánybíróság 1993-as határozata óta, amely az Országgyűlést dön­téshozatalra kötelezte a Zsidó Helyreállítási Alap ügyében, gyakor­latilag semmilyen előrehaladás nem történt, mégpedig igen nagy­részt a zsidó szervezetek hibájából.

A kudarc hátterében mindazonáltal nem csupán elvtelen személyes torzsalkodások húzódnak meg, hanem két markánsan különböző álláspont is. Az egyik felfogás szerint a visszaadandó javakat elsősorban a honi zsidóság talpra állítására, intéz­ményrendszerének fejlesztésére kéne fölhasználni, hogy végre képes legyen az önellátásra. (Tudnivaló, hogy pl. a zsidó szociális ellátás jelenleg gyakorlatilag teljes egészében a JOINT-tól és a magyar államtól kapott pénzeken alapul.) Ez természetesen nem zárja ki, hogy a külföldre szakadt magyar zsidók is részesüljenek a majdan visszajuttatandó javakból. Ezt az álláspontot képviseli a magyarországi zsidó szervezetek többsége. A másik felfogás szerint a kártérítésnek elsősorban Izraelt kellene erősítenie, nem a magyarországi zsidóságot. Ezt vallja a WJRO, a Magyarországi Cionista Szövetség és a MUSZOE. Jelenleg a két álláspont kibékíthetetlennek tűnik, ám van remény a közeledésre. Izraelben a nagy befolyású Jewish Agency élén nemrég vezetőváltozás történt. Az új vezető, Avraham Burg pedig Joszi Beilin külügyminiszter-helyettes köréhez tartozik és azt az álláspontot vallja, hogy Izrael ma már nem a diaszpóra zsidóságának támogatására szoruló szegény és hősies élcsapat, hanem jómódú ország. Ez megváltoztathatja a WJRO álláspontját, amelynek politikájára Izrael is befolyással bír, valamint a magyar cionistákét is.

Több hozzászóló is bírálta az együttműködéssel kapcsolatos tehetetlenséget, és a konfliktusok nyilvános tisztázását kérték. Korányi László kifejtette, hogy míg a jóvátételi tárgyalásokon személyes sértődések és elvi ellentétek egyként akadályozzák az együttműködést, addig a csúcsszerv esetében inkább az előbbiekről van szó. Ez gátolja az antiszemitizmussal szembeni hatékony fellépést is, amit szintén több hozzászóló sürgetett. A közgyűlés résztvevői ezután kézfeltartással is megerősítették, hogy támogat­ják azt az álláspontot, amelyet a MAZSIKE képvisel a tárgya­lásokon.

Ha nincs pénz, nincs kultúra

Ha nincs pénz, nincs kultúra” – indokolta Simonyi Péter, hogy kulturális beszámolójában miért foglalkozik anyagi ügyekkel is.

Megemlítette ezután, hogy az egyesület hanukka-bálján 370-en voltak és 200-an már nem is tudtak bejutni. Az egyesület vendége volt a Bukaresti Jiddis Színház is, folytatta, és ámbár ,,mindent megtettünk a médián keresztül”, nagyon kevesen jöttek el az előadásra. Ez azt bizonyítja, hogy ,,a magyar zsidóság még nem áll azon a szinten, hogy bizonyos értékeket elfogadjon” – vélte a szónok. Mintegy 50-60 ember jár a „városnézés zsidó szemmel” programra, és változatlanul indulnak a hétvégi kirándulócsopor­tok is.

Az egyesület legismertebb programjáról, a szombat esti klubról elmondta, hogy immár el kell utasítania olyan jelentkezőket, akik nem tartoznak a VIP-kategóriába. ,,Legyen megtiszteltetés ide eljönni” – mondotta Simonyi Péter. Megemlítette, hogy a Zsidó Diákszövetség és a Szim Salom egyesület, a Garay utcai helyiség használatáért cserébe hozzájárult annak felújítási költségeihez, ígéretes lehetőség, hogy a Garay utca 48. teljes épületét megvehetné az egyesület, kedvező áron, 10 millió forintért.

– „A kapcsolat a zsidó sajtóval – a Szombat kivételével – ideális ” – folytatta az ügyvezető, aki szerint a Szombat tudósításai nem objektívek. Erre példát is hozott.** A Bálint Zsidó Közösségi Házzal sem igazán jó az együttműködés – folytatta -, mert annak vezetői a helyiségek használatért pénzt kémek, valamint nem kívánják elő­zetes feltételek nélkül a nagytermet havi egy alkalommal ren­delkezésre bocsátani.

Végezetül elmondta az ügyvezető, hogy 1995-re még nem ítéltek meg állami támogatást, pedig enélkül ellehetetlenül az egyesület. Simonyi Péter felolvasta azt a levelet, amelyet az egyesület az állami támogatások ügyében a két kormánypárthoz intézett. A levél nehezményezi, hogy miután a zsidóság nem vallotta nemzetiségnek magát, a MAZSIKE elesik az e címen kapható állami támogatástól. Ily módon az a visszás helyzet áll elő, hogy a – főként az idősebb nemzedéket felölelő – vallásos zsidóság jelentős állami támogatás- bán részesül, míg az inkább kulturális alapon szerveződő közép- nemzedék minden támogatástól elesik.

Ezután hozzászólások következtek. Drucker Tibor elnökségi tag elmondta, hogy az egyesület által a középiskolákban meghirdetett Holocaust- pályázatra 200 pályamű érkezett. Feldmájer Péter („civilben” a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetségének elnöke), az Egyesület Bács-Kiskun megyei csoportjának munká­járól számolt be. 40 fizető tagjuk van. Legrangosabb „fegy­vertényük” tavaly az volt, hogy Kecskeméten megrendezték a zsidó kultúra napját. Az egyesület anyagilag is támogatja a Bács megyei csoportot: a múlt évben 100 ezer forintot szavazott meg a vezetőség e célra, csak elfelejtették átutalni.

Ezek után még az alábbi javaslatok és hozzászólások hangzot­tak el.

A „városnézés zsidó szemmel” mintájára hasonló karakterű országjárásokat is kéne szervezni.

Nem szabad a Bálint-házzal presztízsokokból megszakítani min­den kapcsolatot, ha az egyeztetés körül nehézségek is mutatkoznak. Heller Ágnes és Hanák Péter vitaestje iránt olyan nagy volt az érdeklődés, hogy a Garay utcai teremben alig lehetett elférni. Ilyenvárhatóan sok embert vonzó – programot célszerű a közösségi ház nagyobb termében megrendezni. Az egyeztetés nem lehetetlen, hiszen csak arról van szó, hogy a program címét és idejét kell előre megadni.

Az antiszemita támadások ügyében a nem zsidó szervezeteket kéne együttműködésre kérni, mert nagyobb a hitele, ha az an­tiszemita támadásokra ők reagálnak.

Rajki András levezető elnök erre (és egyben a többi, antiszemi­tizmussal kapcsolatos felszólalásra is) azt válaszolta, hogy az új kormány alatt megnyugodtak a kedélyek, a „hivatalos sajtóban” nem olvashatók már antiszemita kitételek, a többivel pedig nem érdemes foglalkozni.

Alapszabály-módosítás – elutasítva

Több hozzászólás nem lévén, a levezető elnök előterjesztette a következő napirendi pontot, az alapszabály-módosítást. Eszerint 1. nem évente, csak kétévente tartanának közgyűlést; 2. az alapsza­bály lehetővé tenné, hogy az egyesület ügyvezető igazgatói (vagy elnöki) minőségben főállású, fizetett alkalmazottat foglalkoztasson. Az első pont körül nagy vita bontakozott ki, mert a módosítás az előzetesen megküldött napirendi pontok között nem szerepelt. A résztvevők nem tudtak egyetérteni abban, hogy ebben a helyzetben szabályos-e a módosítás. Miután a jelenlévők közül néhányan elvi­leg is kifogásolták az elképzelést („Tiltakozom az ellen, hogy jogainkat még jobban korlátozzák! Miért ne jönnénk össze minden évben, hogy megbeszéljük a dolgainkat?”), a javaslatot végül elej­tették.

A második módosítási javaslat ugyanúgy vitát váltott ki, mert megfogalmazása nem volt egyértelmű (az egyesület eddig is fog­lalkoztatott fizetett alkalmazottat). Itt sem tudtak egyetérteni a jelen­lévők abban, hogy itt alapszabály-módosításról van-e szó. Mivel azonban ez a kérdés az egyesület vezetése számára fontosabb volta már meglévő helyzetet kellett legalizálni – a levezető elnök végül szavazásra tette föl a kérdést és a közgyűlés 1 „nem” szavazat és 5 „tartózkodás” ellenében megszavazta azt a javaslatot, hogy az egyesület foglalkoztasson fizetett ügyvezető igazgatót. (Az nem derült ki, hogy ez egyben alapszabály-módosítást is jelent-e.)

A közgyűlés ezzel az aktussal befejeződött.

 

*Két közgyűlés között. Szombat, 1995. február, 15. oldal.

**Szekeres-est a MAZSIKÉ-ben. Szombat, 1995. január.

Címkék:1995-04

A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás

Napló

Április ÖTVEN ÉVVEL EZELŐTT a háború teljes bevégződését vártuk Szegeden, ahová összebeszélés nélkül, az onnan érkező jó hírek hatására menekültünk...

Egy nagy műnek nincs szüksége védelemre

Márciusi számunk egy olvasói levele in­dulattal szólt egy korábbi cikkünkről. Nem kívántuk kommentálni a szélsőséges hangvételű írást (gondoltuk, az önmagát...

Close