Szombat előfizetés 2017

Hírek

Írta: Archívum - Rovat: Archívum

Schiller-Szombat_banner-02_700x100px_Corsa_20160223

Hírek

EGYDIMENZIÓS TÖRTÉNETÍRÁS

David Vital, a cionizmus történetéről szóló háromkötetes klasszikus munka szerzője, új könyvet írt. A szerző – aki Meir Grossmann-nak az egykori revizio­nista Zsidó Állampárt elnökének a fia – sajátos képet alkotott az európai zsidó történelemről. A modem európai törté­nelem oxfordi sorozatában megjelenő Egy külön nép (A People apart): európai zsidók 1789-1939 című kötet szerzőjét Derek J. Penslar, a torontói egyetem zsi­dó történelemmel foglalkozó professzora élesen kritizálta, mondván, hogy átpoliti­zálja az európai zsidóság történelmét, így könyve nem üti meg a kellő szakmai mértéket.

A kritika lényege abban áll, hogy az egyébként nagyon tehetséges Vitai nem tud elvonatkoztatni cionista elkötelezett­ségétől, hiszen fő mondanivalója a politi­kai hatalomba vetett hit. A Vitai-féle in­terpretáció szerint az európai diaszpóra politikai élete szánalmasan kisszerű, alá­zatos és talpnyaló. A könyv – Penslar sze­rint – alig foglalkozik a zsidó kultúrával: csak az érdekli a szerzőt, hogy a nem zsi­dó világ hogyan „nehezedett rá” a zsidók­ra, hogyan büntette az állam nélküli zsi­dókat. A Penslar által csak hobbesinak leírt történelemkép pogromok és diszkri­minációk véget nem érő sorozata. Kriti­kusa szerint az örök antiszemitizmus fel- tételezése és az egyedülálló zsidó szen­vedésbe vetett hit megakadályozza a szerzőt abban, hogy kiegyensúlyozott ké­pet fessen a valóságról. Egy példa: Vitai szerint az 1918 és 1920 közötti orosz pogromokban már ott körvonalazódnak a holocaust borzalmai, és ezek tették le­hetővé azt, hogy később megkíséreljék kiirtani a régió teljes zsidó lakosságát. A német zsidóságot is a régi klisékkel jel­lemzi: neurotikusnak, a tökéletes asszi­miláció iránti korlátlan vágy által fogva tartott közösségként írja le őket, és azt is a szemükre hányja, hogy kimondhatatla­nul szerették a német társadalmat

A nagy zsidó történész, Salo Baron ál­tal csak érzelgős zsidó történetírásnak nevezett műfaj kereteinek – Derek J. Penslar szerint – Vitai tökéletesen eleget tesz azzal, hogy a modem kor előtt min­den, ami a zsidókkal történt, az a végelát­hatatlan szenvedés kategóriájába tarto­zik, és ami jó, az emancipatorikus törvé­nyeket meghozó modem államok érde­me. Ugyanakkor Vital meghaladja a baroni műfaji meghatározást azzal, hogy nem érdekli a zsidók kulturális élete. Penslar professzor szerint Vitai munkája komoly visszalépés a zsidó történetírásban.

ALIJA… KANADÁBA Kanadai zsidók argentin hitsorsosaikat akarják rávenni arra, hogy emigráljanak Kanadába. Winnipegben a zsidó lakosság száma körül­belül 14 000, és közösségük életképességét újabb zsidók bevándoroltatásával kivágják megőrizni.

Winnipeg nem az első a sorban, hiszen ausztráliai és új-zélandi zsidók szintén próbáltak zsidókat fogni, igaz, nem Dél-Amerikában, hanem Dél-Afrikában. Olyan új­sághirdetéseket adtak fel, melyekben nyíltan bevándorlókat kerestek. Több új vo­nása is van ennek az új zsidó népmozgásnak: az egyik, hogy a kivándorlók nem akarnak Izraelbe menni, a másik, hogy az elöregedett és fogyásnak indult gazdag észak-amerikai és más nyugati közösségek így akarnak új „emberi erőforrásra” szert tenni. A winnipegi zsidók egyik vezetője azt mondta: ahhoz, hogy a világ zsidósága erős legyen, erős diaszpórára van szüksége. A kivándorló argentin zsidók élesen kri­tizálták Izraelt, mely bár – szerintük – iparosodott ország és képzett munkaerőre van szüksége, de „zavaros” hely. „nemcsak a terrortámadások és a korábbi háborúk mi­att, hanem a mindennapi életben megnyilvánuló agresszivitás miatt” – nyilatkozta Gabriel Jaitovich, aki családjával együtt Winnipegbe készül. Ha máson nem, ezen mindenképpen el kellene gondolkodniuk a Szochnut illetékeseinek.

PROBLÉMÁK A CLAIMS CONFERENCE-BEN Egy eddig csak burkoltan meglévő konfliktus került napvilágra a holocaust áldozatai, illetve az érdekeiket képviselő egyik zsidó szervezet között. A Claims Conference júliusi testületi ülé­sén felül fogják bírálni a szervezet „Goodwill rund” politikáját, mely a Németország keleti felében támasztott egyéni anyagi igényekkel foglalkozik. A jelen gya­korlat alapján azok a túlélők és örökösök, akik elmulasztották az 1992-es határ­időt, csak felét kapják vissza eredeti tulajdonuknak. Egy 1990-ben hozott német törvény alapján az a Németország keleti felén bejegyzett zsidó tulajdon, melyet volt és egyéni örököseik 1992. december 31-ig nem igényeltek vissza, a Claims Conference-re száll. Ez alapján már eddig is dollármilliók kerültek a Claims Con­ference számlájára és még több, nem pénzben kifejezett érték is a tulajdonába kerül. Több német holocaust-túlélő ellenben azt követeli, hogy a Claims Confe­rence hozza nyilvánosságra a tulajdonában álló értékek listáját. A Claims Confe­rence a Goodwill Fundot azok számára hozta létre, akik elmulasztották az 1992-es határidőt. A szervezet szóvivője a vádakra reagálva azt állítja, hogy a károsul­tak háromnegyede betartotta a határidőt és csak a negyedük nem élt a felkínált lehetőséggel. A Goodwill Fund jelenlegi gyakorlata szerint a Claims Conference megosztja az örökösökkel a tulajdon eladásából származó összeget.

Több, az örökösök érdekeit képviselő ügyvéd, így Mel Uhrbach és Michael Witti is abszurdnak találják azt, hogy a Claims Conference nem hozta nyilvános­ságra a birtokában lévő értékek listáját. Sürgették azt is, hogy mindent tegyenek meg az egyéni örökösök felkutatásáért. A Claims Conference képviselője viszont azt válaszolta, hogy a Goodwill Fund létesítése után több mint 150 zsidó újság­ban tették közzé apróhirdetéseiket, melyekben felhívták az érintetteket, hogy je­lentsék be anyagi igényeiket. Az eredeti tervek szerint 1997. december 31-én járt volna le a határidő, de 1997 szeptemberében még egy évre meghosszabbítot­ták azt. A szóvivő szerint 3400 igénylést adtak be és 11 millió dollár kifizetésé­ről gondoskodtak. Egyes túlélők perelnek és vádolnak, a Claims Conference vi­szont határozottan állítja, hogy semmi titkolnivalója nincsen.

ARAB KÉPVISELŐ A KNESZET VÉDELMI BIZOTTSÁ­GÁBAN Hashem Muhammad, az Egyesült Arab Lista (amely arab nacionalisták és iszlám fundamen­talisták koalíciója) izraeli arab par­lamenti képviselője a Kneszet kül­ügyi és védelmi bizottságának tagja lesz. Az ügy módfelett bizarr, mert a képviselő – aki legutóbb a Hadas néven szereplő Izraeli Kommunista Párt elnöke volt – a Hezbollah síita szervezet dél-libanoni harcosait szabadságharcosoknak, az ottani izraeli katonákat elnyomóknak ne­vezte.

Hashem Muhammad mentelmi jogát 1991-ben egyszer már három hónapra felfüggesztették, mert egy gázai nagygyűlésen azt mondta, hogy a palesztinoknak minden ren­delkezésükre álló eszközzel harcol­niuk kell az izraeli elnyomás ellen. „Minden eszközzel, nemcsak kö­vekkel” – mondta a képviselő, aki most ott ül az izraeli biztonságpoli­tika legkényesebb kérdéseit meg­tárgyaló bizottság ülésein. A képvi­selő – riporteri kérdésre válaszolva – ugyanakkor elmondta, hogy „nem kell aggódni” miatta, hiszen a biz­tonsági kérdések legtitkosabbjait albizottságokban vitatják meg, amelyekben ő nem kíván részt ven­ni. Muhammad ugyanakkor kijelen­tette, azzal, hogy a zsidó állam ara­bokat is bevon a nemzetbiztonsági döntések meghozatalába, Izrael megindult azon az úton, hogy a „faji” megfontolásokat félretolva végre igazi demokrácia legyen.

Mindenesetre a bizottság nehe­zebb időszak elé néz, mint eddig, és az Egyesült Arab Lista parlamen­ti képviselőjének szereplése egy­ben az izraeli demokrácia próbaté­telét is jelenti, hiszen élesen veti fel az izraeli araboknak az állam­hoz fűződő viszonyát.

Címkék:1999-10

A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás

Ez a harc lesz a végső? — Hajrá a közel-keleti békefolyamatban

Ez a harc lesz a végső? Hajrá a közel-keleti békefolyamatban Szeptember 4-én Ehud Barak izraeli miniszterelnök és Jasszer Arafat, a...

A gyökérember

Claude Gutman A gyökérember Öt évvel ezelőtt Frédéricnek még halvány fogalma se volt a juda­izmusról. Mondhatni, szinte úgy élt, mint...

Close