Szombat előfizetés 2017

Évák Moldovában

Írta: Pető Andrea - Rovat: Archívum

Schiller-Szombat_banner-02_700x100px_Corsa_20160223

Esztertáska

Az ősz beköszöntével, az ünnepek elmúltával jól esik felidézni a nyá­ri emlékeket. Munkatársaink sokfelé jártak a nyáron, s így beszámo­lóikból megismerhetjük a moldáviai és a szlovéniai zsidó nők helyze­tét, valamint beszámolót olvashatunk a ravensbrücki lágert feltáró női régésztáborról. Folytatjuk az októberi számban már érintett válás témakörét is, Wirth Judit a rabbinikus válást mutatja be női szemmel. Könyvismertetőnkben a híres politikusasszony, Golda Meir önéletírá­sát mutatjuk be, amelyben politikai események mellett saját válását is elmeséli.

Évák Moldovában

Ülök a kisinyovi zsidó nőegylet, a Chava (Éva) egyik lelkes tagjával a ta­xiban, és körbejárjuk a kisinyovi zsidó intézményeket. A régi, cirill betűs ut­catábla még kivehető az új névtábla: „ulica Habad Lubavics” mellett, ami – biztos, ami biztos – latin betűkkel is közli, hogy itt van az a „Street”, ahol a lubavicsi zsinagóga működik – abban a városban, melynek lakossága 60%-ban zsidó volt az I. világháború ide­jén, és ahol az a véres pogrom volt 1906-ban, amely nagymértékben hoz­zájárult az AJC (American Jewish Committee) megalapításához.

Kísérőnőmet, Larát kérdezem, mi a helyzet a mikvével, mire azt válaszol­ja: tekintve, hogy az apja lengyel zsi­dó, anyja lengyel, ő maga Kazahsztán­ban született a háború alatt, a férje viszont grúz, akitől elválva gyerektele­nül, kettesben a kutyájával él – őt nem érinti ez a kérdés. Ez a rövid élettörténet jól illusztrálja a most 14000 körülire becsült moldáviai zsi­dók életét.

Kísérőm meséli, hogy a válása után gondolkodott az aliján, de hát minden barátja itt, Kisinyovban él. A nála fiata­labb öccsét és főleg annak gyermeke­it azonban már nem lehet itt tartani, beadták a papírjaikat. A zsidó népes­ség elöregedése és a fiatalok elván­dorlása a moldáviai zsidó közösség legnagyobb kihívása. Kevesen vannak olyanok, mint a Zsidó Közösségi Ház talpraesett, fiatal és angolul kiválóan beszélő munkatársa, Valeria, aki kérdésemre, hogy tervezi-e az aliját, azt felelte: „Valakinek kell segíteni ennek a szerencsétlen országnak!”

Szerencsétlenségből valóban kiju­tott Európa azon részének, a most Moldáv Köztársaságnak nevezett terü­letnek, amit földrajzilag Besszarábiának nevezhetünk, hiszen területén je­lenleg is négyféle kisállam működik: a bulgárok lakta terület, a török kor­mány által támogatott ún. gagauz au­tonóm terület, a Transz-Dnyeszteri, főleg oroszok lakta terület – ahol nem­csak az Orosz Köztársaság legnagyobb európai hadserege állomásozik, ha­nem még ráadásul külön pénzt is nyomnak: a szuvorovot -, és maga a moldáv terület, ami amúgy az állam maga. Ilyen körülmények között nem csoda, ha a zsidó szervezetek főleg ál­lami feladatokat látnak el: – külföldi pénzügyi támogatással – egészség­ügyi, oktatási és szociális intézménye­ket működtetnek.

Annál is érdekesebb a zsidó nőegy­let működése, mert alapítói jelentős szakmai és társadalmi presztízzsel rendelkező, középkorú nők, akik me­gelégelték, hogy a pénzügyi támoga­tás az öregeknek megy, akik hamaro­san meghalnak, valamint a fiatalok­nak, akik így is, úgy is elmennek, mi­közben ők, akik eldöntötték, hogy itt maradnak, nem kaptak semmilyen segítséget. Erre létrehozták az egyletet, az újságot, és a hitközség vezetőnőjé­nek támogatásával – a híres irodalom- történésszel, dr. Rita Kleimann-nal együtt – szervezkedni kezdtek. Sokat jelentett a hitközségi támogatás, és rengeteget Rita Kleimann hozzáállása. Kérésemre bölcs mosolyával mesélte, mennyi energiájába került a főleg fér­fiakból álló hitközséget meggyőznie arról, hogy ő nemcsak nő, hanem ve­zér is, de mindezt úgy, hogy ne fitog­tassa túlzottan az erejét, mert akkor a férfiak „kinyírják”. Ez az általa „női tí­pusú” vezetési módszernek nevezett furfang jól működik, hiszen büszkén mutatja a virágzó zsidó intézménye­ket az óvodától és a pedagógusképzőtől a diák klubig vagy a nyugdí­jas otthonig, ahova busszal hordják be a Kisinyov környékén élő idős zsi­dókat. Mivel erre, mint bármelyik más szolgáltatatásra is, nagy az igény, van, akinek csak csütörtöki sabbat jut, tudniillik akkor tartják meg neki a szertartást, amikor szabad buszkapa­citás van.

Kleimann alapelve: „nem minden ha­gyomány jó hagyomány” és csendesen segíti a zsidó hagyomány átgondolását és megélését – női szempontból. És ebben az Éváknak nagy szerep jut, mint mindenhol máshol is, a holoka­uszt utáni Kelet-Európában.

Pető Andrea

Szerkesztők: Kuti Andrea (rovatvezető), Juhász Borbála, Pécsi Katalin, Pető Andrea, Sándor Mónika, Toronyi Zsuzsanna, Wirth Judit. E havi számunk szerkesztője: Pécsi Katalin. A szövegeket gondozta: Toronyi Zsuzsanna

Címkék:2001-12

A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás

Kishúgaink egy kis országban

Kishúgaink egy kis országban Zsidó közösség Szlovéniában A mai Szlovénia zsidósága osztozván az ország történetében, három külön­böző fejlődési utat járt...

Női tábor Ravensbrückben

Női tábor Ravensbrückben Berlintől 90 km-re északra terül el az egykori ravensbrücki női koncentráci­ós tábor és a hozzá tartozó, nemrég...

Close