Szombat előfizetés 2017

„Az emberek nagy része azt se tudja Szlovéniában, mi fán terem a zsidó”

Írta: Szegő Péter - Rovat: Archívum

Schiller-Szombat_banner-02_700x100px_Corsa_20160223

Az emberek nagy része azt se tudja Szlovéniában, mi fán terem a zsidó”

Szlovénia zsidóságáról

Bár sikerült Szlovéniában – ahol egy hitközségbe szerveződik az or­szág egész zsidósága – minden harminchatodik hitközségi taggal interjút készítenem, ez nem kunszt: a hitközségnek ugyanis 145 – más források szerint 135 – tagja van.

ORSZÁGOS HITKÖZSÉG

Az Európai Zsidó Kulturális Napok (EZSKN) alkalmából érkeztem Ljubl­janába, s első interjúalanyom az EZSKN szlovéniai koordinátora, a hu­szonöt év körüli Ivana Kreft volt. Ivana Kreft (aki pszichológus) egyben el­nöknője a Kadimának, a Szlovéniai Zsidó Hitközség (SZZSH) ifjúsági szervezetének is.

Az ország zsidósága egy hitközség­hez tartozik, amelynek 145, többségé­ben ljubljanai tagja van. Ivana Kreft szerint Szlovéniában mintegy ötszáz zsidó lakik, ha mindenkit zsidónak te­kintünk, aki a hazatérési törvény sze­rint izraeli állampolgár lehet. Bár az SZZSH egyházként és nem nemzetiségi vagy kulturális szervezetként van bejegyezve, a hitközség szerint a val­lás magánügy, így a vallásgyakorlás nem feltétele a hitközségi tagságnak. Az is igaz persze – fogalmaz az el­nöknő -, hogy Szlovéniában nehéz lenne a 613 szabályt maradéktalanul betartani, tekintve hogy se kóser étte­rem, se kóser bolt nincs. A legköze­lebbi kóser bolt Triesztben van.

A 44 tagú Kadima az SZZSH egyik tagozata, Szlovénia egyetlen zsidó if­júsági szervezete. Bárki tagja lehet, aki a hazatérési törvény szerint izraeli állampolgárságot nyerhet, szlovén ál­lampolgár és 18 és 35 éves kor között van. Emellett – korlátozott jogokkal – pártoló tagjai lehetnek a szervezetnek külföldiek, illetve nem zsidók.

A jövőt illetően az elnöknő nem pesszimista. Úgy látja: az utóbbi tíz évben egyre többen vesznek tevéke­nyen részt a hitközség és a Kadima munkájában.

Ivana Kreft szerint a szlovéniai anti­szemitizmus nem jelentős; az emberek nagy része azt se tudja, mi fán terem a zsidó. Hozzáteszi: az EZSKN célja a zsidóságot valamennyire megismer­tetni a többségi társadalommal.

AZ SZZSH OLASZORSZÁGI FŐRABBIJA

Másnap Triesztben interjúvoltam meg Szlovénia főrabbiját. A város – csinos házak, vasút, postahivatal, írná Révai Nagy Lexikona, joggal – olyan, mintha Bécset eltolták volna a Föld­közi-tenger partjára, ami nem csoda, tekintve, hogy Napóleon átmeneti hó­dításait leszámítva 1382 és 1918 kö­zött a Habsburgok birtokolták.

Korábban odaértem, így bementem a sábeszt búcsúztató istentiszteletre, ami nagyon olaszosra sikeredett: kis­ gyerekek fogócskáztak a zsinagógá­ban, mindenki kiabált, de agresszió sehol. Valószínűleg a trieszti zsinagó­gában ez a norma.

Ariel Haddad, Szlovénia 39 éves főrabbija a Trieszti Zsidó Múzeum munkatársaként kapcsolatba került a Ljubljanai Modem Történelmi Múze­ummal. A kapcsolatból történelmileg úgy alakult, hogy a Soával de facto megszűnt és tíz éve újjáalakult szlové­niai hitközségnek a továbbra is Tri­esztben élő, olasz állampolgár Haddad lett 2003-ban a főrabbija. Jelenleg ha­vonta legalább egyszer, valamint az ünnepeken tart istentiszteletet Ljublja­nában.

A főrabbi elmondta: Jugoszlávia 1941-es feldarabolása előtt Ljubljaná­ban nyolcvan-kilencven zsidó élhetett. Szlovénia zsidóságát szinte kivétel nélkül deportálták Alsólendváról és Muraszombatból 1944 tavaszán, a Magyar Királyi Csendőrség és a MÁV szíves közreműködésével.

A szlovéniai zsidók többsége szekuláris; az aktív tagok közt sok a fiatal. Kevesen vannak, így nincs külön ha­szid, ortodox, reform vagy konzerva­tív hitközség. Az, hogy a szekuláris többségű hitközségnek lubavicsi ha­szid főrabbija van, időnként eredmé­nyez vitákat, de a közösség egysége nincs veszélyben: a hívek elfogadják Haddadot.

A SZÁZNEGYVENÖTÖS LÉTSZÁM CSAK VÁGYÁLOM?

Andrej Kozar Beck, a SZZSH öt­venhárom éves elnöke Belgrádban született szabadkai magyar anyanyel­vű zsidó anyától, míg szlovén édesap­ja a királyi Jugoszlávia hadseregében szolgált hadnagyként, majd partizánkodott, végül a Jugoszláv Néphadse­reg tábornokaként vonult nyugdíjba. Kozar Beck anyanyelve a szerb, ma­gyarul csupán pár szót beszél, héberül a konyhanyelvet bírja, írni – mármint héberül – nem nagyon tud. Kozar Beck megerősíti azt a feltételezése­met, hogy a belgrádi zsidóság jelentős része beszél magyarul, tekintettel arra, hogy az elcsatolt országrészekből: a Bácskából vagy a Bánátból származ­nak.

A család 1971-ben, idősebb Kozar nyugdíjazásakor Ljubljanába költö­zött. Kozar Beck apja pontosan tudta, hogy Tito halála után Jugoszlávia szétesik, és – bár akkor még kisebb volt a tagállamok politikai és gazdasá­gi helyzete közti különbség, mint most – jobb lesz Ljubljanában élni, mint Belgrádban.

A klinikai pszichoterapeuta Kozar Beck tíz éve hitközségi elnök. Mint mondja, a hitközségnek örökké pénz­ügyi gondjai vannak, és elnökként egy vasat sem kap, sőt: neki kerül egy va­gyonba az elnökösködés.

Interjúalanyom szerint a Soá előtt mintegy háromezer zsidó élt a mai Szlovénia területén, 1945-ben pedig százan, s közülük sokan emigráltak, főleg Palesztinába/Izraelbe. Most a hitközségi tagok körülbelül fele él Ljubljanában. Erős az asszimiláció, és sok – országosan talán ezer-kétezer – zsidó van, aki nem akar hitközségi tag lenni. Számosán kikeresztelkedtek kö­zülük, és sokan félnek. Vannak, akik vállalják a zsidóságukat, ugyanakkor szintén nem akarnak hitközségi tagok lenni.

A katolikus egyház olyan erős Szlo­véniában, mint Lengyelországban – véli az elnök. Ráadásul – bár országo­san mintegy harminc egyház van beje­gyezve – egy új törvénynek köszön­hetően a katolikus egyház első lett az egyenlők között. A Vatikánnal kötött konkordátumnak van egy titkos zára­déka, aminek tartalmát – mivel az tit­kos – interjúalanyom nem ismeri, de azt veszi észre, hogy az utóbbi évek­ben a katolikus egyház minden terüle­ten látványosan tör előre.

Szlovéniának 1944-től 2003-ig nem volt rabbija, s 2003-ban lett Ariel Haddad az ország főrabbija. A titói rendszer kifejezetten ellenségesen vi­szonyult a vallásossághoz, így a zsidósághoz is: 1954-ben például felrob­bantották a muraszombati zsinagógát. Három évvel ezelőttig kósert sem le­hetett kapni Szlovéniában, most lehet: a kóser ételeket Triesztből hozzák.

A mai zsidó vallási életről Kozar Beck azt mondja: igaz, hogy a zsidó­ság többé-kevésbé szekuláris, és az is igaz, hogy csak körülbelül havonta, esetleg havonta kétszer van istentisz­telet, de amikor van, mindig kivan a minjen: tizenegynéhány halachikusan zsidó férfi van ilyenkor jelen.

A hitközségi tagság feltétele a halachikus zsidóság, de az október végi vagy november eleji közgyűlésen ezen várhatóan változtatnak, és bárki tag lehet, aki a hazatérési törvény sze­rint megkaphatja az izraeli állampol­gárságot. Kozar Beck optimista: sze­rinte a hitközség létszáma a módosuló alapszabálynak köszönhetően az elkö­vetkezendő években nőni fog. Ezt az­zal támasztja alá, hogy a hitközség az elmúlt években héber nyelvtanfolya­mokat indított – a szlovéniai zsidóság túlnyomó részében szlovén anyanyel­vű – és olyan személyek is elkezdték tanulni a hébert, akik eddig hiányos pedigréjük miatt nem lehettek tagjai a hitközségnek.

A lubavicsi főrabbival jó a kapcso­lat, bár a szlovéniai zsidóság egyik tagja nagyon rosszakat mondott a főrabbiról; szerinte ugyanis az ő ult­raortodox felfogása nincs összhang­ban a főleg világi szlovéniai zsidóság szemléletével. Az elnök szerint azon­ban Haddad elfogadja a szlovéniai zsi­dóság szekularizáltságát, ők pedig igyekeznek magukévá tenni a judaiz­mus alapjait.

A 2001-es népszámláláson kilencvenen vallották magukat zsidó nemze­tiségűnek, és huszonhármán izraelita vallásúnak. Hivatalosan csak két nem­zetiség van Szlovéniában, az olasz és a magyar. A többi etnikum nincs föl­tüntetve a kérdőíven, csak az „egyéb” rovatba lehet mást beírni. Ezt az ano­máliát Kozar Beck egyszer fölvetette Milan Kucan akkori államfőnek, de az az elképzelés, hogy a zsidóság a ma­gyarsággal és az olaszsággal jogilag egyenrangú nemzetiséggé váljék, me­rev elutasításra talált.

A SZZSH vagyona egy imaterem, egy kóser konyha és néhány helyiség. Európa harmadik legrégibb, még álló zsinagógája, az 1196-ban épült mari­bori zsinagóga például ugyanúgy a Kulturális Minisztériumé, mint a XVIII. században épült alsólendvai. Ez utóbbi múzeumként – de nem zsi­dó múzeumként – működik. Kozar Beck szeretné elérni, hogy a hitköz­ségnek legyen önálló épülete, de az ál­lam részéről a kártérítés, az elkobzott javak visszaadása igencsak vontatot­tan halad. A most is regnáló jobbolda­li kormánnyal könnyebb tárgyalni, mint a baloldalival, mert a jobboldali kormány a szlovéniai hitközséggel szimpatizáló nyugati lobbiknak job­ban meg akar felelni – teszi hozzá.

A szlovéniai antiszemitizmus inter­júalanyom szerint nagyon erős, de az utóbbi tizenöt évben a politikán belül nem volt antiszemita megnyilvánulás. Nyolc éve meggyaláztak több zsidó sírt, a polgármester azonnal letakaríttatta az összefirkált sírokat, és elnézést kért, de a tettesek nem kerültek elő. Négy-öt éve a hitközség üzenetrög­zítőjére mondott valaki egy háromper­ces gyűlöletbeszédet. Kozar Beck sze­rint az emberek többsége nem ismeri a zsidókat, az előítéleteknek ez lehet az oka.

Következő interjúalanyom, a har­minchárom éves Klemen Jelincic Boeta Ljubljanában született, s részben Izraelben él: szociológiából doktorál Tel-Avivban, közben történelemből diplomázik Ljubljanában. Jelincic Boeta szinte teljesen zsidó hagyományok nélkül nőtt föl, s tizennyolc éves korá­ban saját elhatározásából körülmetéltette magát.

Interjúalanyom szerint a szlovéniai közbeszédben a zsidóság nem létezik: a legutóbbi, 2002-es elnökválasztáson a kilenc elnökjelöltből ketten voltak zsidók, egy harmadik elnökjelöltnek pedig a gyereke az, a kérdés mégsem került szóba a választási kampány so­rán, és a választók túlnyomó része nem is tudta a zsidó elnökjelöltekről, hogy zsidók. A rasszizmus azonban jelen van az országban, és főleg a ven­dégmunkásként ott élő szerbek, bosnyákok, macedónok és koszovói albá­nok ellen irányul.

Jelincic Boeta szerint Szlovénia mai területén 1200 zsidó élhetett 1941 ta­vaszán, közülük ezren Alsólendván és Muraszombatban.

Amikor tíz éve megalakult a hitköz­ség, 85 tagja volt, most 135 van. Je­lincic Boeta szerint a 145-ös szám csak a feltuningolt, hivatalos változat, lényegesen jobban hangzik ugyanis, mint a 135. „Ez politika” – mondja. Úgy véli: két generáció múlva Ljubl­janán kívül Szlovéniában nem lesznek zsidók. Jelincic Boeta tőlem szerez tu­domást a hitközségi elnök azon alapszabály-módosítási elképzeléséről, hogy a tagság feltétele ne a halachikus, hanem az egynegyed zsidóság le­gyen. „Ha ezt elfogadják, kilépek a hitközségből” – reagál, mert „a hagyo­mányokat be kell tartani”. Kompro­misszumként azt tudja elképzelni, hogy csak azok a halachikusan nem zsidó zsidók lehessenek hitközségi ta­gok, akiknek az apja is tagja a SZZSH-nak.

Hát, így megy ez Szlovéniában.

Szegő Péter

A fenti írás riportsorozatunk része, amelyet az Európai Unióhoz csatlako­zott tíz új tagország zsidó közössége­iről készítünk.

Címkék:2006-11

A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás

Nostra culpa maxima?

Nostra culpa maxima? 2005 augusztusában két, egymástól első pillantásra nagyon különböző ember találkozott Rómában: a katolikus egyház feje és egy...

Sivatagi látomás

Sivatagi látomás Izrael jövője a Negevben rejlik? Nemrég indult az a hosszú távú iz­raeli kormányprogram, melynek cél­ja a Negev-sivatagot elhanyagolt,...

Close