Szombat előfizetés 2017

„Állami antiszemitizmus az USA-ban sosem létezett”

Írta: Gadó János - Rovat: Archívum, Külpolitika

Schiller-Szombat_banner-02_700x100px_Corsa_20160223

Magyarországon járt az USA-ban megjelenő Commentary című folyóirat szerkesztője, Neil Kozodoy. Az alábbi interjúban az amerikai zsidóság életének az európaitól eltérő néhány vonásáról beszélgettünk vele.

– Úgy tűnik, az amerikai zsidóknak már kezdettől jobb sors jutott osztályrészül, mint európai társaiknak.

– Amerika mindig nyitott társadalom volt. Mindig kisebb volt az asszimilációs nyomás, a zsidókon soha nem volt olyan erős a stigma, mint Európában. Hivatalos, állami antiszemitizmus nem is létezett soha, csupán egyfajta szociális antiszemitizmus. A 30-as, sőt a 40-es években még egyes nagyvállalatok nem alkalmaztak zsidókat, bizonyos klubok nem vették fel őket tagjaik közé. Az 50-es években aztán ez a diszkrimináció is alábbhagyott. Kétségkívül a holocaust volt en­nek az egyik oka, valamint a háborús tapasztalatok, 1945 után Amerika sokkal nyitottabbá vált, abban nagy szerepet játszott a bajtársiasság, a zsidó és néger katonák helytállása, a közös megpróbáltatás.

– Nálunk a zsidók a legkülönfélébb stratégiákat alkalmazták az asszimiláció érdekében. Ezek közül az egyik legfontosabb volt baloldaliság. Aki felolvadt a megváltandó emberiség egyetemességében, annak számára a zsidóság jelentéktelen partikularitássá vált.

Az amerikai újbaloldal mozgalom a 60-as években indult és a vezetői között sok volt a zsidó. Közülük sokan olyan szülőktől származtak, akik a 30-as években kommunisták voltak.*

Ebben az idősebb nemzedékben még erősebb volt a vágy az asszimilációra. Az 50-es években felnövő generáció már nem érzett olyan ellentmondást a zsidóság és a politikai baloldal között. Ők már a nevüket sem változtatták meg, esetleg még meg is próbálták összeegyeztetni a két ideológiát. Jellemző erre a következő eset: A 60-as évek újbaloldali mozgalmának egyik teoretikusa, egy teljesen szekularizált zsidó hirtelen vallásossá vált. De nem hagyta el a baloldali ideológiát sem: úgy érvelt, hogy a zsidó vallásból következik a szabadságküzdelmek támogatása. Ezért írt egy „Felszabadítási Haggadát”. (Liberation Haggadah), amelyben a régi szöveg egyes passzusait Mao-, Castro- és Ho Shi Minh-idézetekkel helyettesítette.

– Milyen társadalmi körökből kerültek ki az újbaloldal zsidó aktivistái?

– Gyerekkoruk ideje, az 50-es évek az amerikai társadalom nagy korszaka volt. Amerika ekkoriban „fedezte föl” a zsidókat. A zsidó vallás akkor vált elfogadottá a protestáns vallások mellett. A zsidók divatba jöttek.

Az újbaloldal zsidói a kertvárosokban cseperedtek fel, mint jólétben élő középosztálybeli gyerekek. Kaptak egy kevés zsidó nevelést, és nem tapasztaltak diszkriminációt A szegény Amerikával akkor találkoztak először, amikor egyetemre mentek és elkerültek otthonról. Ekkor lettek az újbaloldal hívei.

– Milyen változást hozott 1967?

– A ’67-es háború újabb lökést adott a zsidó megújulásnak etnikai és vallási alapon is. Nagyon sokan ekkor lettek büszkék arra, hogy zsidók. Ekkor kezdődött az amerikai egyetemeken is a „Jewish studies” oktatása. Ugyanakkor az újbaloldali mozgalomban tevékenykedő zsidók válságot éltek át. Mindaddig Izrael élvezte a baloldal szimpátiáját, mert túl azon, hogy magában az országban baloldali kormány volt hatalmon -, a zsidó állam underdog volt, vagyis a szenvedő fél a konfliktusban. Ez a helyzet megváltozott, miután Izrael győzött a hatnapos háborúban és „nagy területeket” foglalt el. A Közel-Kelet a baloldal érdeklődésének középpontjába került. Az újbaloldal pedig egyre radikálisabb és erőszakosabb lett. 1968 után a radikális fekete mozgalmak is kezdtek anticionista (és zsidóellenes) hangot használni. Köreikben akkoriban terjedt el az a nézet, hogy nem az integrálódás, hanem a forradalom a megoldás. A nemzetközi baloldal Izrael-ellenes húrokat kezdett pengetni a szovjet-arab közeledés hatására a 70-es években. Ezért sok zsidó, aki korábban az újbaloldal híve volt, kivált a mozgalomból.

A feltámadt Izrael-ellenszenvet még egy „hagyomány” motiválta. Amerikában a fiatalságra ható értelmiség egy része mindig az állam bősz kritikusa. Ehhez jött a 60-as években a bűnösség érzése. Az elnyomott feketéknek, sárgáknak igazuk van a gazdag fehérekkel szemben. Ennek Vietnam volt az iskolapéldája. Ebben az ideológiai keretben jelentkezett az Izrael-ellenesség is: Izrael az amerikaiak előretolt bástyája, s a szegény palesztinok üldözője. Ugyanakkor az is igaz, hogy az arabok sem találnak rokonszenvre az elit körökben.

– És milyen kép él ma Izraelről Amerikában?

Az átlag amerikai pozitív, ugyanakkor szemben az előző évtizedekkel, a nagy tévéállomások, a vezető lapok, a vezető lapok, az egyetemek, egyáltalán a liberális közvélemény nem kimondottan Izrael-barát. Korábban azt mondták: alapvető probléma az, hogy az arabok nem akarják elismerni Izraelt, ma pedig így vélekednek: Izraelnek engednie kell a palesztinok javára… Az amerikai zsidók tömegei változatlanul kiállnak Izrael mellett. Az elit és a média elfordulása veszélyes, mivel rontja Izrael morális hitelét. Zsidó egyetemisták panaszolják, hogy kollégáik Izraelt okolva, nekik tesznek fel felelősségre vonó kérdéseket, ők pedig nem tudnak megfelelő ellenérveket.

– Az identitás, vagy az asszimiláció erősödik?

– Az 50-es években kezdődött nagy zsidó föllendülés még ma is tart. Az ortodoxia súlya megnőtt. Új jesivák alakultak. Virágzik a zsidó kultúra. Soha még ilyen élénk nem volt a zsidó közélet. Tévedtek, akik a zsidók kulturális asszimilációját jövendölték. Ugyanakkor a zsidó közösségből kifelé mozgók aranya igen nagy. Ezek nem valami tudatos asszimilációs nyomásnak engednek, hanem a sokszínű és nyitott amerikai társadalom vonzása ragadja el tőlünk.

Az amerikai zsidó fiatalok 90 százaléka egyetemen tanul. A többség ott találkozik jövendő házastársával, aki az esetek jelentős részében nem zsidó. Sok a vegyes házasság. A zsidó közösség sokáig úgy hitte, hogy a vegyes házasságok során a betértek és a közösséget elhagyók egyenlege pozitív lesz, de ma már látszik, hogy ez nem így alakul. Akadnak példák az identitás fenntartására, s arra, hogy olykor egymás mellett áll a karácsonyfa és a hanuka gyertyatartó, de ezek inkább kivételek.

Gadó János

* Az USA-ban sohasem volt jelentős kommunista eszme, de kis létszámú pártjukhoz képest sok zsidó akadt, köztük kiváló értelmiségiek.

Címkék:1993-05

A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás

Új főrabbi Oroszországban

Az Oroszországi Zsidó Hitközségek és Szervezetek Kongresszusa, amely harminckét hitközség képviseletében ez év márciusában gyűlt össze, új oroszországi főrabbit választott...

Faloda

Cseng az ébresztőóra. Hajnali negyedhat van. Ekkor kelek, de ha véletlenül az óra „elfelejt” csengetni, akkor is a megszokott időben...

Close