Love and peace

Írta: Radnóti Zoltán főrabbi - Rovat: Belpolitika, Hagyomány, Politika

A zsidó ember szereti a fényeket. Nagyon is.

Radnóti Zoltán főrabbi (Fotó: 24.hu)

A papok minden nap gyertyát gyújtottak a Szentélyben.

A Szentélyt le lehetett rombolni kétszer is, ám a fények tovaszálltak. A rabbik elrendelték, hogy minden pénteken és minden ünnep elött gyújtsunk ünnepi lángokat, hogy nehogy sötétben kelljen ünnepelni.

Szeretjük a fényeket, pláne decemberben, illetve kiszlév hónapban.

Hol volt és hol nem volt…

József álmai ismerősek mindenkinek. A második így hangzik: a Nap, a Hold és 11 csillag leborul József előtt.
Ismert és ismeretlen égitestek, az univerzum megszámlálható és megszámlálhatatlan teremtett részei. A fények borulnak le József előtt.

Talán a csillagok a legkülönlegesebbek mindezek közül, mert valójában láthatatlanok, csak egy kis pontot látunk, ha látunk. Mert számtalanok, bármerre is nézünk, ott vannak, még akkor is, ha nem látjuk őket. Mert a végtelen távolságban vannak.

Emlékszem, gyermekként néztem az eget és próbáltam elképzelni mi lehet a távolnál is távolabb. Hol van az ég vége? És mi van a mögött egy lépéssel?

Ma már mást látok a Napban, a Holdban és a csillagokban.
Látom az édesapa állandóságát és fényét, az édesanya havonta megújhodó nőiességét. Mindkettő csodás és biztos.
Ám a 11 csillag? A testvérek, a barátok állandó mozgása?
Csillagok, amik betöltik a valóságot.

A fény a sötétségben.
Lehet-e szép a végtelen?

Lehet-e szép az ismeretlen?

Lehet-e tiéd a távoli és elérhetetlen fény?
Nézem és nézem.

Adja magát a legkönnyebb párhuzam a hanukai fényekről, amelyekről azt mondja a vallásjog: „lirotám bilvád”, azaz csak nézni kell.

Ám ne érjük be azzal a közhelyes mondókával, hogy: „Gyújts gyertyát, nézd a fényeket, és emlékezz a történelemre, az éltető és a pusztító tüzekre, amik mind-mind Te vagy!”

Hanem idén, ebben a nagyon nehéz 2020-as (5781-es) esztendőben legyen valami olyasmi a cél, amiért fáradni kell!

Igen, lehet megmászni a János-hegyet és utána le lehet lefutni a sziget-kört. Esetleg lehet „bungee jumping”-ot ugrani egy hídról majd felülni egy megfordulós hullámvasútra.

Ezek egytől-egyig edzést és/vagy vakmerőséget kívánnak tőlünk.
De pontosan tudod, hogy ezt meg tudod tenni!

Legyen ilyen a zsidóságunk is!
Tűzzünk ki célokat!

Ne gondolkozz azon, hogy te a végtelent álmodó József vagy-e, akinek az álmai valóra váltak, vagy a világ egyik legerősebb hadseregével szembeszálló, teljesen esélytelen, ám mégis győztes Hasmoneus testvérek?
Nem kell…

Ne legyél József, se Mózes, se Dávid király!

Ne legyél Juda Makabbi se!
Te legyél Te!

Önmagad, akiről pontosan tudod mire képes, és pontosan tudod, milyen tartalékok vannak benne(d)!

Hanuka nekem arról mesél, hogy menjek olyan emberek közé, aki mellett valóban önmagam tudok lenni, mert ők az igazi társaim!

Így szól hozzád is!

Mert tudnod kell, hogy isteni lélek él benned, az az isteni lélek, amelyik úgy mutatkozott be Mózesnek, hogy „eheje aser eheje”, azaz „mindig az leszek, akinek adom magam abban a pillanatban”.

Te vagy a szabad döntés csodája és ünnepe!

Te vagy az emberi lélekben élő isteni attribútum megszólalása!

Hagyd megszólalni!

A Napot, a Holdat, a csillagokat.

A fényt.

A 2200 esztendős hanukai történetet.

A fények négy évezredes esztendős büszke csöndjét, ami életben tartotta a zsidóságot.

Gyújts fényt és mondj áldást!

Hívd meg Istent nyolc napig a te kis lángjaid mellé!

támogatás
Pop up banner
[popup][/popup]