Zoltán Gábor: Amit az izraeli kulturális bojkottot támogatók csinálnak, az pont ugyanaz, mint amit a nácik csináltak
Zoltán Gábor író, rendező, szerkesztő volt Veiszer Alinda interjúsorozatának vendége a héten. Zoltán a nyilas tömeggyilkosságokról tart ismeretterjesztő sétákat lakókerületében, a Városmajorban, több könyve is született a témában.
Fotó: Ritter Doron / Alinda produkció
A beszélgetést a Telex foglalja össze.
Noha katolikusként nevelték, eltávolodott a vallástól, majd kamaszként megtudta, hogy zsidó származású. Ezután elindult benne egy folyamat, amely fokozatosan erősítette benne a zsidóság érzését. Szerinte az identitása egy út, és az utóbbi egy–két évben már mindennél inkább zsidónak érzi magát. Az általa vezetett sétákra visszatérve elmondta, ha a helyszínek közelében jár, úgy érzi, egy csatatéren sétál, olyan erős a hely szelleme.
Veiszer Alinda összegzi Zoltán Gábor köteteit, azaz szerinte az Orgia a nyilas terror megismertetése a nagyérdeművel, a Szomszéd továbbmegy, és megvizsgálja, hogyan alakul ki egy társadalom, amely táptalajt ad a bűnöknek és amelyben egy embertársunkat nem tekintik embernek, tehát megölését nem tekintik bűnnek. Míg az Ólomszív a tragédiák utóéletével kezd foglalkozni: hogyan hamisítható meg a történelem. A szerző azt mondja, nincs még vége, írhatná tovább a történeteket, annyi van.
Megemlíti, hogy bojkottálni akarják izraeli alkotók műveit, mert elítélik Izrael legitimált népirtását Gázában. Veiszer Alinda ezt az orosz alkotókkal szembeni bojkotthoz hasonlítja, amely párhuzamba állítást Zoltán Gábor nagyon nyugtalanítónak találja. Szerinte a progresszívek most Izrael tiltását támogatják, és ezzel ő egyelőre nem tud mit kezdeni.
Zoltán Gábor úgy gondolja, hogy
„az, amit az izraeli kulturális bojkottot támogató alkotók csinálnak, például Sally Rooney vagy Annie Ernaux, és a történelem felkent papnőiként megmondják, hogy kit kell diszkvalifikálni, az pont ugyanaz, mint amit a Nemzetközi Munkásmozgalom aktivistái vagy a nácik csináltak.”
Majd úgy folytatja, hogy rendkívül kiszolgáltatottak vagyunk a múltban megtörtént eseményekkel kapcsolatban, mert ha mi magunk nem láttuk őket, mondhatnak nekünk bármit. Szerinte csak remélni lehet, hogy alapvetően fontos eseményekről hiteles információk állnak rendelkezésre.
