Szombat előfizetés 2017

„Meg kell értenünk a vegyesházasságban élők érzéseit”

Írta: CJLS - Rovat: Hagyomány, Politika

Schiller-Szombat_banner-02_700x100px_Corsa_20160223

A vegyesházasságban élők temetése kapcsán zajló vitában most az amerikai zsidó konzervatív mozgalom illetékes bizottságának (The Committee on Jewish Law and Standards of the Rabbinical Assembly – CJLS) témával foglalkozó döntéséből adjuk közre az összegző részt.

cemetary1-060610-1425717986

A reformzsidó Temple Israel közösség temetője a New York állam-beli Westchester megyében (Fotó: Forward.com)

A Bibliában sehol sem találunk kifejezett tiltást a nem zsidóknak zsidókkal együtt történő temetésére.

A bibliai időkben a zsidó temetkezési helyek magántulajdonban lévő barlangok és sírok voltak, bár említés történik „egyszerű emberek sírjairól” is. Ez a gyakorlat folytatódott a talmudi időkben.

A zsidó közösségek temetőinek eredete homályos, de a 19. században az összes felekezet számára elérhető köztemetők részévé váltak, és szabályokat dolgoztak ki a zsidó parcelláknak a többiektől történő megkülönböztetésére. A Talmudban egy említés történik: „Nem zsidókat lehet zsidó halottakkal együtt temetni, hogy a béke útját járjuk.” Önmagában ez az állítás azt jelenti, hogy a zsidók részt vehetnek nemzsidó holttestek temetésében. Azt is jelentheti, hogy megengedett nem-zsidókat zsidókkal együtt eltemetni.

Rási interpretációja azonban merőben más. Azt mondja: „nem zsidó sírokba, de gondja legyen azokra, akiket zsidókkal együtt találtak meg.” Rási magyarázata, miszerint nem zsidókat nem lehet zsidó temetőkben elhantolni, egy korábbi gyakorlatot tükröz, de ez általánosan elfogadott gyakorlat lett. Más kommentátorok viszont Rási Talmud-magyarázatából kiindulva arra jutnak, hogy a nem zsidók abban az esetben is eltemethetők, hogyha nem keveredtek zsidó holttestekkel. A Bach[1] végül visszatér az eredeti talmudi fogalmazáshoz, és engedélyezi a nem zsidók elhantolását zsidókkal együtt ugyanabban a temetőben.

Myron Geller rabbi “Peaceful Paths” címet viselő responzumában, amelyet a CJLS jóváhagyott, a Bach következő interpretációját ajánlja: „Zsidók és nem zsidók testrészei és végtagjai, amelyeket egy közös katasztrófa nyomán találtak meg, elhantolhatók a zsidó temetőben. Egy ilyen temetés nem szentségteleníti meg az oda temetett zsidók végső nyughelyét, és nem tiltja zsidók további eltemetését.” A CJLS ugyancsak elfogadta Ben Zion Bergman rabbi „A Matter of Grave Concern” című responzumát arról, hogy nem zsidó eltemetése a zsidó közösség reform parcelláiban sérti-e a többi parcella szentségét. „A nem zsidó feleség és gyermekek reform rabbik által történő eltemetése nem változtat a temető zsidó jellegén, és nem rontja annak szentségét.”

Évezredes hagyományokat tisztelni kell, nem pedig könnyedén eldobni. Mégis, most más időket élünk. Viszonyunk a nem zsidókhoz gyökeresen megváltozott. Sokunk családjában élnek nem zsidók. Mindnyájan ismerünk olyanokat, akik szorosan kötődnek a zsidó közösséghez, bár nem tértek be, és megmaradtak a zsidóságon kívül.

Meg kell értenünk a vegyesházassági kapcsolatokban élők érzéseit, és törekednünk kell arra, hogy otthon érezzék magukat közösségeinkben. Az ilyen, zsinagógáinkban megjelenő házastársak és gyermekek ugyan nem zsidók, mégis a közösség részének kell őket tekintenünk. Hagyományunk folyamatosan fejlődött a nem zsidók megértése és a velük kapcsolatos különbségtétel kérdésében. Tisztelnünk kell azokat, akik zsidókkal kötötték össze életüket, családokat neveltek fel és szorosan kapcsolódnak a zsidó közösséghez. Mivel a Bibliában és a Talmudban nem szerepel tiltás, és az első tiltást Rási magyarázata tartalmazza, külön megfontolás szükséges ahhoz, hogy miképp engedélyezzük a nem zsidó házastárs és gyermekek eltemetését a zsidó temető arra kijelölt parcelláiban, amelyeket a temető többi részétől ösvény vagy út választ el.

Halachikus döntések:

  1. Tiszteletben kell tartanunk azokat a kötelezettségeket, amelyek azokkal szemben állnak fenn, akiket abban a hiszemben temettek el, hogy csak zsidók között nyugszanak majd. Ezért javasoljuk olyan „vegyes temetkezési” parcellák kialakítását, ahová nem zsidó házastársak és gyermekek zsidók mellett kerülhetnek a végső nyughelyre. A vegyes parcellákat a temető többi részétől négy amot (1,9–2,3 méter) széles ösvény, út vagy járda válassza el.
  2. A Tur, a Bét Joszéf, a Bach és a Sulhán Áruh alapján, rabbi is jelen lehet és közreműködhet a nem zsidó házastárs és gyermekek temetési szertartásán, és vezetheti azt.
  3. Zsidó egyházi személy vezesse a temetési szertatást, amely ne tartalmazzon nem zsidó elemeket. Elhangozhat a gyászszertartáson a 23. zsoltár, búcsúbeszéd, és a helyi rabbi által helyénvalónak tartott imák. A család zsidó tagjai káddist mondhatnak. A sírkövön ne legyenek nem zsidó szimbólumok.

[1] Rabbi Joel Szirkesz (1561-1640), Lengyelország. (A szerk.)

Fordította Bassa László

A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás

Az agyagmacskáktól az utolsó imáig – Bán Mariann emlékkiállítás

Bán Mariann (1946-2014) Fuga-beli emlékkiállítása alkalmas a lelki nyugalom megzavarására. Eddigi tárlatain, az elmaradhatatlan pogácsákat és almákat rágcsálva, örvendtünk szellemességén,...

Rási a 21. században

A Mazsihisz és az EMIH között temető ügyben kirobbant konfliktushoz ezúttal Radvánszki Péter szól hozzá, aki a reform szellemiségű, londoni Leo Baeck...

Close