Magyarország feldarabolja önmagát

A kissé provokatív cím miatt fontos leszögezni az elején, hogy ez a bejegyzés nem a trianoni békszerződésről szól, sokkal inkább a magyar állam azt megelőző széthullásáról.

Mint amikor egy ezeréves tölgyfát elfűrészelnek derékban, úgy pattant ki számtalan “sarj-állam” a Magyar Királyság törzséből az első világháborút követő összeomlás után. Ezen sarj-államok közül néhányról könyvtárnyi anyag áll rendelkezésünkre, néhányról pedig valószínűleg itt fognak először hallani. Ha csupán egyetlen ilyet találnak már megérte megírni a bejegyzést. Ezek az országok térképen sem jeleníthetők meg, területük, lakosságszámuk napról napra változhatott a világ-, avagy a helyi politika függvényében. Virágzásuk egy naptól 3,5 évig terjedt, többségére már a megszűnés másnapján sem emlékeztek a helybéliek. Következzék tehát kikiáltásuk szerinti időrendben ez a 15 kérész-életű állam a magyar történelem legsötétebb időszakából.

 

Bánsági Köztársaság

Fennállt: 1918. november 1. – 1918. november 25.

Kiterjedése: Bács-Bodrog, Torontál, Temes és Krassó-Szörény vármegyék

Alig több mint három hétig állt fenn ez a Temesváron kikiáltott állam, melyet egyedül Magyarország ismert el. Felmerülhet a kérdés, hogyan lehetséges az, hogy Magyarország elismer egy – a területének jelentős részén megalakuló új államot? A válasz egyszerű, mivel a magyar vezetés ekkoriban vakon bízott még a wilsoni elvekben azt remélte, hogy a népek önrendelkezése alapján felálló bánsági államot kénytelen lesz az antant elismerni, és a Magyarországhoz hű vezetés révén valamilyen formában magyar kereten belül lehet tartani ezt a területet. A Bánsági Köztársaság alapítója Róth Ottó, egy német származású szociáldemokrata volt, aki főként a bácskai és bánsági német és magyar nemzetiség támogatására kívánt támaszkodni, akiknek eszük ágában sem volt Szerbiában, vagy Romániában élni. A négy vármegye területén 2,4 millió ember élt a lehető legtarkább etnikai mozaikban. A legnépesebb nemzetiség a román volt 26,9%-al, majd következett a magyar (25,3%), a német (24,1%), a szerb (17,9%) és a szlovák (2,1). Rajtuk kívül éltek itt még sokácok, bunyevácok, horvátok, bolgárok, krassovánok (katolikus bolgárok), csehek és rutének. Távlati cél volt a terület svájci mintájú, kantonokra való felosztása. Nos, a nagyszerű tervből nem lett semmi. November 7-én megjelentek délről a francia-szerb csapatok, akikkel szemben semmiféle ellenállást nem tanúsítottak sem a bánsági, sem a magyar hivatalos szervek. Temesvár megszállása után gyakorlatilag megszűnt létezni a Bánsági Köztársaság. A történetünk utóéletéhez tartozik, hogy a terület birtoklásáért csaknem kitört egy szerb-román háború, de végül nagy nehezen sikerült szétosztani a tartományt, bár egyes határmenti német település (pl. Zsombolya) hovatartozásáról csak hosszas civakodás után tudtak megegyezni.

A teljes cikk itt olvasható.