Szombat előfizetés 2017

Vita, vád, védekezés

Írta: Archívum - Rovat: Archívum, Hazai dolgaink

Schiller-Szombat_banner-02_700x100px_Corsa_20160223

Beszámoló a Budapesti Zsidó Hitközség és a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége 1993. május 2-i összevont Képviselőtestületi közgyűléséről

Raj Tamás nyitóimája után melyben a főrabbi a „Mélységből kiáltunk hozzád” kezdetű zsoltárt idézte Kéri Lajos, a BZSH elnöke szólt meleg szavakkal arról, milyen hatalmas erőfeszítéseket tett az új vezetés az elmúlt időszakban a problémák legyűrésére. E méltató bevezetés után ajánlotta a BZSH közgyűlésének figyelmébe Zoltai Gusztáv ügyvezető igazgató beszámolóját. Mielőtt erre sor kerülhetett volna. Olti Ferenc képviselőtestületi tag (az elöljáróság lemondott tagja) kért szót ügyrendi kérdésben, és azt javasolta, hogy mivel részletes napirendet nem állapítottak meg, először az „egyéb kérdések” napirendi pont keretében a „Landeszman-ügyet” tárgyalják meg. Kéri Lajos elnök ezt nem tartotta lehetségesnek, erre bekiabálások s némi hangzavar következett, minek utána Beer Iván, a MAZSIHISZ alelnöke és Feldmájer Péter, a MAZSIHISZ elnöke nyugtatott meg mindenkit: lesz idő mindenre, de a pénzügyek mindennek az alapja, így ezzel kell kezdeni.

A hitközségi élet költségeit a szerény hitközségi adókon túl az állami támogatás, az adományok (ebből a JOINT-tól 50 millió Ft) és az ingatlanok hasznosítása fedezi vázolta a helyzetet Zoltai Gusztáv. A kiadási oldalon a legnagyobb tétel a Dohány utcai templom felújítása, amelyre az állam 1992-ben 72 millió, 1993-ban pedig 200 millió Ft-ot juttatott. Ezután ismertette mindazon zsidó intézményeket, amelyek az elmúlt évben a MAZSIHISZ-től támogatást kaptak. Ezek között szerepelt egyebek közt a Lauderés a Reichmann-iskola, a Hegedűs Gyula utcai templom, a Kozma utcai temető, az Amerikai úti kórház, a rabbiszeminárium épülete, a balatonfüredi üdülő, a keszthelyi zsinagóga és 14 vidéki temető. Támogatták továbbá a zsidó könyvkiadást, a Zsidó Hallássérültek Egyesületét és a Zsidó-Keresztény Társaságot.

Az infláció miatt a kiadások meghaladták a tervezett mértéket mondotta dr. Hajabács Júlia főkönyvelő, így a többletköltséget a megnövekedett kamatbevételekből fedezték. Hogy az egyes költségtételek milyen nagyságrendűek, azt az alábbi arányokkal érzékeltette a főkönyvelőnő:

személyi kiadások (munkabérek és költségei): 23%

fenntartási költségek (templomok, temetők, kórház stb.): 14%

felújítási költségek (templomok, temetők, kórház stb.): 45%

ellátás (konyha, öregek otthona): 18%

Példaként említette, hogy míg az állam az 1993-as esztendőben összesen 20 millió forintot ad felújításra (A Dohány utcai templom külön tétel), addig csupán a budai körzet épületének felújítása 24 millióba kerül.

A beszámolók után hozzászólások következtek. Elsősorban idős vidéki küldöttek kértek szót, és (ki harcos, ki rezignált, beletörődő hangon) egyfelől az elmúlt időszaknál több támogatást igényeltek, másfelől keresték a körzetüknek szóló összegeket az idei költségvetésben. Különösen szenvedélyes szavakkal szólt a kiskunhalasi küldött, Reinhold Sándor, aki elmondta: ismerősei tanácsára alapítványt hozott létre a zsinagóga felújítására. Eddig keresztény vállalkozóktól sikerült 300 ezer Ft-ot összeszednie, zsidóktól egy fillért sem. Ő már koldulni többet nem hajlandó. Ha a pestiek mindig ott voltak, amikor a vidékiek ingatlanait eladták, akkor segítsenek most is. Egymillió Ft szükséges ahhoz, hogy ne omoljon be a tető.

Rezignált hangon szólt Koltai Artúr, kérve, hogy törődjenek a szolnoki templommal is, hiszen, ahogy a vidéki hitélet kinéz, úgyis a központé lesz ez a templom is.

A szegedi küldött, dr. Pollák László szintén hiányolta a rájuk eső összeget a költségvetési tervezetben, továbbá kifogásolta, hogy városukba még nagyünnepekre sem tudtak rabbit küldeni Budapestről.

Válaszukban Zoltai Gusztáv és Hajabács Júlia rámutattak, hogy az állam a hitéletet évente összesen 55 millió Ft-tal támogatja. Ezt az összeget létszámarányosan osztják el az egyes hitközségek között. Így közösségük létszáma alapján a küldöttek kiszámolhatják a rájuk eső összeget. A fentiek értelmében a vidék támogatására összesen 4 millió Ft jut. Ez az összeg emelhető, ha a közgyűlés ehhez hozzájárul.

Több hozzászólás és javaslat e témához nem lévén, a BZSH küldöttei a költségvetést elfogadták.

A Landeszman-ügy élénk visszhangja

Ezután Feldmájer Péter, a MAZSIHISZ elnöke tartotta meg beszámolóját. Budapesti elnöktársának, Kéri Lajosnak szavainál jóval politikusabb hangon szólt. Kijelentette: a hitközség vallási szervezet, nem politizál, de szélsőjobboldali szervezetekkel együttműködni semmilyen cél érdekében nem lehet.* Beszámolt arról is, hogy a vezetőség a Landeszman-üggyel három ülésen is foglalkozott. Ami a viták során először kisebbségi vélemény volt, az ma már a többség által osztott álláspont: nem kell félni a nyilvánosság előtt állást foglalni, a kimondott szónak ereje van.

Ezután a MAZSIHISZ küldöttei is elfogadták az 1992. évi zárszámadást és az 1993. évi költségvetést.

Ezt követően Schweitzer József professzor, a Rabbiképző Intézet főigazgatója emelkedett szólásra, hogy a Landeszman-interjút követően kialakult helyzetről a rabbikar álláspontját ismertesse. Az előzményekről elmondta, hogy a rabbikar megtárgyalta a BTSH elnökségének javaslatát, amely szerint a vezető főrabbi hivatali idejét 4-ről 2 évre szállítanák le, és a tisztséget rotációs rendszerben látnák el. Ezzel szemben felmerült a rabbikar részéről egy másik javaslat, amelyet az végül elfogadott és ezennel hivatalos formában a közgyűlés elé terjeszti. Eszerint a rabbiság felkéri a BZSH közgyűlését, hogy a vezető főrabbi tisztségét tegye megszüntethetővé. Amennyiben ez megtörténik, a rabbikar kötelezi magát, hogy 14 napon belül ezt az ügyet rendezi és az e tisztséggel járó feladatokat saját kebelén belül elosztja.

A javaslat mint a Landeszman-ügy része, élénk visszhangot váltott ki. Elsőként a Landeszman-interjút élesen elítélő Olti Ferenc üdvözölte a rabbikar döntését. Ezután Mikes Katalin olvasta fel a közgyűlés idején Jeruzsálemben tartózkodó Englander Tibornak, a Cionista Szövetség elnökének hozzászólását. Englander Tibor szerint az elmúlt száz évben a magyar zsidóság politikája az elviselés és az alkalmazkodás volt ennek következtében a zsidók időnként magyarabbak akartak lenni a magyaroknál. „Mit értünk el vele, hogy a társadalom strébereivé váltunk?” tette föl a kérdést, utalva az 1944-es tragédiára. Járjunk a saját utunkon hangsúlyozta. Ez már el is kezdődött a hitközség új vezetőségének politikájával. Most azonban mintha visszacsúszás mutatkozna. A főrabbi kétségtelenül nagyot hibázott, de bocsánatot kért kijelentéseiért. Ennek ellenére mégis vannak, akik a külvilág nyomására a fejét követelik. És ráadásul egyes hittestvérek azt híresztelték, hogy a Landeszman-nyilatkozat mögött a cionisták állnak. Nem fordulhatunk vissza a megkezdett úton zárult Engländer Tibor írásos hozzászólása.

Zuhan a Hitközség ázsiója

Zoltai Gusztávnak és Landeszman Györgynek nem azért kell lemondaniuk, mert egyes magyar politikusok ezt követelik tőlük, hanem mert zsidó alapelveket sértettek meg kezdte hozzászólását Szántó T. Gábor, aki ezután még számos kérdést érintett:

  • a „Mamele-ház” néven ismertté vált vállalkozás keretében Zoltai Gusztáv a BZSH nevében olyan szerződést írt alá, amellyel a hitközségi vagyont magánvagyonba juttatná, ráadásul egy olyan alapítvány tulajdonába, amelynek kurátorai két hitközségi vezetőnek Beer Iván MAZSIHISZ alelnök és Landeszman György vezető főrabbi feleségei;
  • a BZSH elöljáróságában olyan személyek ülnek, akik egyidejűleg a BZSH alkalmazottai is, holott ez összeférhetetlenség, amit az alapszabály tilt;
  • mi a helyzet kérdezte a Zsidó Helyreállítási Alappal, amely az Alkotmánybíróság döntése értelmében fölállítandó? Milyen az együttműködés ez ügyben a MAZSIHISZ és az egyéb honi és külföldi zsidó szervezetek közt?
  • kapnak-e helyet a többi zsidó szervezetek a MAZSIHISZ által visszaigényelt MSZP-székházban, ahogy erre már elhangzott ígéret?
  • mi van az eltűnt MIOK-irattárral?
  • a színvonaltalan Új Élet koncepcióját dolgozzák ki, s garantálják a hitközség lapjának autonómiáját a hitközség vezetésétől javasolta, s felvetette, hogy
  • a rabbikar számos tagja egyrészt anyagi kényszer, másrészt egy meggyökeresedett rossz szemlélet miatt másodállásokban keres pénzt és nem közössége építésével foglalkozik. Ezt erősíti a rabbikar és a világi vezetés viszonyának szabályozatlansága is;
  • összességében a hitközség nem tudott magáról vonzó képet kialakítani a nyilvánosság előtt, aminek következtében esik ázsiója azok körében, akik utat keresnének a zsidósághoz fejezte be felszólalását.

Szántó T. Gábor szavaira elsőként Beer Iván reagált, igen indulatosan. Elmondta: miután az ő feleségének az ötlete volt, hogy a hitközségnek felajánlott ingatlanok egyikében rendezzenek be szociális otthont, az ő felesége lett az e célt szolgáló alapítvány egyik kurátora. Mivel azonban még nincs is megegyezés az ÁVÜ-vel az ingatlanokkal kapcsolatban, az egész ügy csak elméleti jelentőségű. Ezért az őt ért bírálatot a vagyonátmentésről nem tudja másnak nevezni, mint rágalomnak.

Az elhangzott bírálattal – két kivétellel – egyetért – válaszolt Zoltai Gusztáv sokkal higgadtabb hangon. A Heti Magyarországban elmondottakat vállalja, nem érzi úgy, hogy abból bármit is vissza kéne vonnia. A Mamele-házzal kapcsolatban korrupciót emlegetni súlyos dolog, mert dokumentálni tudja, hogy az alapítvány csupán a szeretetház működtetője és nem tulajdonosa lett volna. Az igazgató elmondta, hogy a MAZSIHISZ országszerte 85 ingatlant igényelt vissza. Az állam, illetve az önkormányzatok mindet nem tudják visszaadni, ezért tárgyalások kezdődtek az ÁVÜ-vel egyes ingatlanok cseréjéről, illetve kiváltásáról. Ha megfelelő ingatlan akadt volna, ott működhetett volna a szeretetotthon a „Mamele-ház” alapítvány kezelésében. Ebbe valóban nem lett volna szabad belevenni két hitközségi vezető feleségét, de miután az ÁVÜ-vel nem jött létre megállapodás az ingatlanokról, az ügy tárgytalan. Ami pedig a többi zsidó szervezet számára alkalmas épületet illeti: továbbra is céljuk, hogy a majdani vagyonadóival ilyennek is birtokába jussanak. Amennyiben pedig a közgyűlés az ő eddigi tevékenységét negatívan ítéli meg, kész arra, hogy ebből levonja a konzekvenciákat fejezte be válaszát Zoltai Gusztáv.

Összeférhetetlenség

Kéri Lajos többszöri faggatózás után elmondta: ő az új vezetőség megválasztása után röviddel fölhívta a figyelmet arra, hogy egyes személyek esetében összeférhetetlenség áll fenn. Ám meg kellett hajolnia munkatársainak érvelése előtt, akik azt mondták, hogy a rengeteg teendő miatt az érintett emberek nélkülözhetetlenek.

A fentiek után Feldmájer Péter, a MAZSIHISZ elnöke is indíttatva érezte magát, hogy a bírálatokra válaszoljon. A Zsidó Helyreállítási Alapról elmondta, hogy erről továbbra is folynak a tárgyalások, együttműködnek a többi zsidó szervezettel, kivéve a Munkaszolgálatosok Országos Egyesületét, amely arra tart igényt, hogy a zsidóság nevében egymaga tárgyalhasson. A Helyreállítási Alappal kapcsolatos jogszabálytervezet benyújtására 30 nap áll a MAZSIHISZ rendelkezésére. Ezzel kapcsolatos álláspontjukat elküldték a külföldi zsidó szervezeteknek, várják a választ. Utóbbiak szintén részt vesznek majd a tárgyalásokon, még nem tudni, hogy a közös zsidó delegációban milyen arányban lesznek jelen. A Mamele-házról elmondta, hogy jó gondolatnak tartja, de a feleségek részvétele benne természetesen elfogadhatatlan. Az alapító okiratot egyébként még nem tárták a hitközség elé.

A bírálatokra így minden érintett válaszolván, a közgyűlés visszatért a rabbikar javaslatához. Beer Iván aki időnként átvette az elnöki feladatokat a gyengélkedő Kéri Lajostól a BZSH nevében válasznyilatkozatot kezdett felolvasni, amiről a közgyűlés szavazna. Schweitzer József ezt kifogásolta, kérte, hogy a rabbikar autentikus szövegéről szavazzanak. Erre némi zavar keletkezett, végül a BZSH közgyűlése elfogadta a rabbikar javaslatát, és hasonlóképpen foglalt állást a MAZSIHISZ közgyűlése is.

Ezután több idős hozzászóló mondta el észrevételeit Szántó T. Gábor hozzászólásáról (ki felháborodottan, ki egyetértve), a hitközség vezetéséről (bírálólag) és a cionizmusról (húsz percen keresztül). Végezetül Szántó T. Gábor bejelentette, hogy reményét vesztette és a korábbi nyílt levelében (Szombat, 1993. április, 9. old.) írtakhoz hűen lemond képviselőtestületi mandátumáról, majd Kardos Péter, az Új Élet főszerkesztője utasította vissza a lapot ért bírálatot, mondván: olcsó válasz lenne, ha ő is hasonlóképpen minősítené a Szombatot. Az ilyen durva bírálat oka nem lehet más, mint a „féltékenység” állította. Az ülés Krausz Mayer záró imájával ért véget.

Gadó János

* A Munkaszolgálatosok Országos Egyesülete csatlakozott a szélsőjobboldali beállítottságú „Keresztény Nemzeti összefogás”-hoz, amelyet Torgyán József vezet.

A magyarországi rabbikar közleménye

A magyarországi rabbikar 1993. május 12-én ülést tartott és a Budapesti Zsidó Hitközség közgyűlésének alapszabály módosítása alapján megszüntette a budapesti vezető főrabbi tisztséget. A tisztséggel járó feladatokat a budapesti rabbik között az alábbiak szerint szétosztotta: A hitközségi ügyek intézését és ezen belül az elnökségi üléseken való közreműködést Deutsch Róbert főrabbi úr, a Budapesti Rabbiság igazgatója látja el, Fröhlich Róbert rabbi úr közreműködésével. Az egyházakkal való kapcsolattartást dr. Singer Ödön főrabbi úr vállalta magára. A külföldi zsidó szervezetekkel való együttműködés feladatai dr. Schweitzer József főrabbi úrra, az Országos Rabbiképző Intézet főigazgatójára hárulnak. A társadalmi és politikai szervezetekhez fűződő viszonyra dr. Domán István főrabbi felügyel. A szóvivői (PR)feladatok ellátása Raj Tamás főrabbi úrra tartoznak.

A fent említett tisztségekkel járó feladatokra a megbízatás 1994. május 15-ig szól.

 

Címkék:1993-06

A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás

Nem lehet, nem kell, nem szabad!

A Szombat 1993. áprilisi Számában (3. old.) Jehuda Elkana izraeli professzor Felejteni kell című cikkében azt írja: az izraeli társadalomban...

Holocaust emlékkonferencia

Jövőre, 1994 tavaszán lesz az 50. évfordulója annak, hogy a magyarországi zsidóságot gettókba zárták, deportálták, koncentrációs táborokba hurcolták, nagyobbrészt elpusztították....

Close