Szombat előfizetés 2017

Újévi útravaló

Írta: Archívum - Rovat: Archívum, Hagyomány, Hazai dolgaink

Schiller-Szombat_banner-02_700x100px_Corsa_20160223

Körkérdés a rabbikar tagjaihoz

Azzal a kéréssel fordultunk a rabbikar tagjaihoz, hogy az 5756-os zsinagógai év kezdetén általuk legaktuálisabbnak ítélt bibliai vagy a kommentárirodalomból származó idézeteket küldjék el folyóiratunknak, és fűzzék hozzá saját magyarázatukat

DEUTSCH LÁSZLÓ főrabbi, Berzeviczy utcai templomkörzet:

Főünnepi gondola­tok Ros-Hasana második napján felolvasott tórai résszel kapcsola­tosan: Ebben a részben arról szól a bibliai történet, hogy Isten felszólí­totta Ábrahámot, áldozza fel égő áldo­zat gyanánt öregségének késői gyerme­két, Izsákot. Mint ismeretes, az ember­áldozat nem történt meg, de a próbaté­tel végbement. A próbatételt jelenti az, hogy Ábrahám hajlandóságot mutatott eleget tenni az isteni felszólításnak, hogy feláldozza szeretett gyermekét. A bibliai szövegben így olvassuk: Ábrahám fel­emelte tekintetét és látta, hogy egy kos beleakadt a bozótba, vette a kost és azt áldozta fel a fia helyett.

Ábrahám nem a kost kereste, hanem a magasba emelte szemeit, mert onnan várta a segítséget, amely majd kiragad­ja őt rettenetesen kínos helyzetéből. Így mondja az egyik Midrás is, hogy amikor Ábrahám megkötözte Izsákot, megáll­tak a szolgálattevő angyalok az Örökké­való előtt és jajgattak és sírtak, és mondták: Világ Ura, megesküdtél Ábra­hámnak, hogy megsokasítod leszármazottait. Erre azonnal leküldte az Örökké­való Micháélt, hogy ne engedje kioltani a gyermek életét.

Korunk zsidósága, mi nem vagyunk Ábrahám formátumú emberek, de sokat tehetünk azért, hogy hasonlókká váljunk a nagy elődhöz, Ábrahámhoz. így ha Is­ten- és emberszeretetet gyakorolunk, se­gítjük a reánk szorulókat, felkeressük be­tegeinket és vigasztaljuk a gyászolókat, ezáltal olyat cselekszünk, amiről azt tart­ja a hagyományunk, hogy ennek gyümöl­csét nem csak földi életünkben, de a túl­világon is élvezzük majd.

Így mondja a 121. zsoltár: „Felemelem szemeimet a hegyekre, ahonnan jön az én segítségem.” Itt is átvitt értelemben emeljük szemeinket, tekintetünket a he­gyekre, mert nem a hegyre tekintünk, ha­nem a magasságba, Istenünk fenséges trónusához, ahogyan e zsoltár utolsó két mondata kifejezi az elmondott gondolat­sor lényegét, és ráirányítja összes figyel­münket a Világ Teremtőjére.

Az Örökkévaló megőriz téged minden bajtól, megőrzi majd lelkedet. Az Örök­kévaló megőrzi jártodat-keltedet mos­tantól mindörökké.” Adja a jó Isten, hogy így legyen.

DEUTSCH RÓBERT főrabbi a Bethlen téri körzetből úgy vélte, hogy egyetlen idézetet kiemelni a Szentírás egészéből sértené rabbi feladatának szellemiségét, aki tevé­kenységében, megnyilvánulásaiban a Biblia egészét kell, hogy képviselje.

DOMÁN ISTVÁN főrabbi, Hunyadi té­ri templomkörzet:

Ros Hásáná máso­dik napján olvas­suk fel a Tórából Ábrahám megkí­sérlését, amikor isteni parancsra feláldozni viszi fiát, Izsákot, fia már felnőtt férfi, tudja, hogy milyen célból indulnak el azon a végzetesnek tűnő hajnalon, mégis engedelmeskedik: Vájélchu senéhem jáchdáv”, „és együtt mentek mindketten”. Kétszer szerepel ez a ki­tétel a szövegben, ami arra utal, hogy apa és fia hasonlóan gondolkodtak. Ez egyúttal azt is szimbolizálja, hogy a fiúnak apja nyomdokain haladva, tisz­telni kell a tradíciókat. Újévünk egyik fontos tanítása ez a következő nemze­dékek számára.

FRÖHLICH RÓBERT rabbi, Dohány utcai templomkörzet:

Fogtok még sző­lőt ültetni Somron hegyein…” A zsi­dó nép egyik leg­kedvesebb gyü­mölcse a szőlő, hiszen ennek le­véből készül a szombatot és az ünnepnapokat megszentelő ital, a bor. Ugyanakkor Izrael népe maga is hasonlatos a szőlőfürthöz: mindannyian Kü­lön individuumok vagyunk, önálló egyéniségek, mégis egyformák hitünk­ben, történelmünkben, identitásunk­ban, de úgy, mint a szőlőszemek, csak együtt, egy fürtöt alkotva vagyunk egy­séges egész. Erre az egységre, együvé tartozásra alapozva kell nevelnünk gyermekeinket, hogy Izrael népnek szőlőskertje mind több és szebb fürtöt teremhessen a szép és boldog zsidó jövő érdekében,

HOFFMAN ÁRON, a Budapesti Orthodox Hitközség főrabbija izraeli gyógyke­zelése miatt nem volt elérhető.

KARDOS PÉTER, a zuglói körzet fő­rabbija nem kívánt a Szombatnak nyi­latkozni.

LŐWY TAMÁS főrabbi, a Hegedűs Gyula utcai körzet rabbija csak azzal a feltétellel adott volna írást lapunk­nak, ha pontosan ismeri a majd meg­jelenő írásoknak adandó főcímet, nehogy annak fényében az írást félre le­hessen érteni. A szerkesztő azonban csak meglévő szövegeknek tud címet adni.

MARKOVICS ZSOLT rabbi, Debre­cen:

Minden szavad szelíd legyen, a fejed lehajtva, s a szemed mindig a földre te­kintsen, de a szíved felfelé. Ez az idé­zet Igeret HaRamban fiához intézett le­veléből való. Milyenek legyünk a követ­kező évben? „…a szemed mindig a földre tekintsen”, vagyis az emberek felé, hogy észrevedd, tudsz-e segíteni, …de a szíved felfelé”, vagyis a Min­denható felé!

BARUCH OBERLANDER, a Vasvári Pál utcai templomkörzet lubavicsi rabbija:

Az új esztendő mottójául Salamon király Példabeszédeinek 3:6. versét ajánlom: Minden útjaidban ismerd meg Őt!” Ebben van a zsidó vallás lénye­ge. Istent nemcsak egy bizonyos helyen (a templomban), nemcsak adott időben (nagy néha, imádkozás köz­ben) kell megismerni, hanem „minden útjaidban”. Ez azt jelenti, hogy min­denhol és mindig lehet közelíteni Is­tenhez. Egyszóval a zsidó Isten nem (csak) a templomban lakik.

Ezt tanította a chaszidizmus alapító­ja, a Báál Sém Tov, amikor az egysze­rű embernek is szólt: Istennek a te jó cselekedetedre is szüksége van, te is sokat tehetsz!

Az isteni előírások, amelyeket a Sulchán Áruch részletez, mindenre vonat­koznak: az üzletre, a családi életre, az étkezésre, kapcsolatainkra, „minden útjainkra”.

Így számíthatunk mindenben az Ő áldására.

RAJ TAMÁS főrabbi, Nagyfuvaros utcai templomkörzet:

Egy bibliai idézet az 5756. (1995-96.) évre: „Hiszen ez a törvény, amelyet ma megparancsolok neked, nem utolérhetetlen szá­modra, nem is tá­vol eső. nem az égben van az, hogy így szólj: ki tud feljutni az ég magasába, hogy lehoz­za számunkra és megmondja, mit tegyünk. Nem is a tengeren túl találha­tó, hogy megkérdezd: ki juthat át a tenger túlpartjára, hogy hírül hozza és megtanítson rá, mit cselekedjünk. Hanem igen közel van hozzád a szó: a szádban és a szívedben van az, hogy megvalósítsd!” (Mózes V. könyve 30,11-14) Kerek tíz évvel ezelőtt ezzel az idézettel léptem először a budapesti Nagyfuvaros utcai zsina­góga szószékére. Másfél évtizedes til­tás után akkor kaptam újra „lehetősé­get” hivatásom folytatására: három nappal korábban értesítettek erről a hitközség „illetékesei”. Egy évtized alatt olyan sok minden megváltozott a nagyvilágban, itt, Magyarországon és a zsidó közösségen belül is. Még­is, az új zsidó nemzedék Magyaror­szágon továbbra is gyakorta idegenül és értetlenül áll a saját vallásá­val, kultúrájával és hagyományaival szemben. Éppen ezért újra (még min­dig!) aktuálisnak érzem Mózes szava­it, amelyeket a pusztában felnőtt, új nemzedéknek szánt. Vajha az elkö­vetkező esztendőben ezen a téren is változásokra számíthatnánk! Ehhez kérem a Mindenható áldását és segít­ségét, hiszen a szó nem idegen számunkra: önmagunkban kell keres­nünk azt…

SCHÖNBERGER ANDRÁS pécsi és szegedi rabbi nagyünnepi elfoglaltsá­gai miatt nem ígérte biztosra válaszát, amit végül lapzártáig nem küldött el szerkesztőségünkbe.

SCHWEITZER JÓZSEF főrabbi, Országos Rabbiképző Intézet:

A Tóra tanítása szerint a Jom Kippur egyik nagy feladata az, amit e szavakkal üzen: „…az Örökkévaló előtt tisztuljatok meg!” Az engesztelőnap lelki számvetésre, morális megtisztulásra való nagy alkalom. A program azonban nem egy napra, hanem egy egész életre szól, és a mindennapok megfogalma­zásában talán így hangzana: töreked­jünk korrekt módon élni, tiszta lelkiis­merettel Isten és ember előtt.

Nem csekély dolog ezt megtenni csapdákkal és útvesztőkkel teli utun­kon, de a végső számadás tekintetében talán nem semmibe veendő feladat. Ama végső elszámolásnál – a zsidó ta­nítás szerint – majd megkérdezik tő­lünk: hogyan gazdálkodtál morális le­hetőségeiddel? S boldog lélek az, ame­lyik remélheti, hogy minden percével elszámolhat Istenének. Ha ez nem is valósítható meg a maga teljességében, de már a célkitűzés is gyönyörű!

SINGER ÖDÖN, a budai körzet fő­rabbija az ünnepek között elfoglaltsá­ga és egészségi állapota miatt nem állt rendelkezésünkre, október 17-én este pedig közölte, hogy a közeledő állami ünnep miatt, mint Buda egyetlen rabbi­ja, nem ér rá.

Címkék:1995-11

A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás

Nyitott kérdések

Tavaly december 24-e estéjére, ami akkor mocáé sabeszra, egy szombat kimenetelre esett, az ak­kor néhány hónapja üzemelő Zsidó Kö­zösségi Ház...

Kárpótlás

Az első albizottsági ülés Október 11-én ült össze első íz­ben tárgyalni az az albizottság, amely a majdan a magyar állam...

Close