Szombat előfizetés 2017

Üdítő színfolt

Írta: Szegő Péter - Rovat: Archívum

Schiller-Szombat_banner-02_700x100px_Corsa_20160223

Üdítő színfolt

A tények mögött címmel jelent meg a Focus kiadó gondozá­sában Seres László publi­cisztikai gyűjteménye, a szerző 1999 és 2003 között megjelent írásainak váloga­tása. A régebben a Magyar Narancsban és az Élet és Iro­dalomban, napjainkban pedig a Népszabadságban publikáló liberális új­ságíró – ahogy Halálos pacifizmus cí­mű írásában ő is megvallja – nagy utat járt be, amíg szélsőbaloldali anarchis­tából a piac, a globalizáció, s a politi­kai mellett a gazdasági szabadság hívévé is vált a 90-es években.

A seresi gondolatvilág üdítő színfolt a magyarországi politikai újságírás­ban. Megtöri azt a konszenzust, mely a baloldali és az úgynevezett „jobbol­dali” – más kérdés, hogy a Magyar Nemzetet vagy a nem kevésbé anti­kapitalista Demokratát mennyire te­kinthetjük jobboldalinak – média nagy része között fennáll, és amely szerint a kapitalizmus valami rossz, de leg­alábbis a kisebbik rossz, s az Egyesült Államok a Coca-Colának, a Levi’s farmernek és a sült krumplinak a texa­si bunkó olajcowboyok által kormány­zott imperialista birodalma.

A könyv négy fejezetből áll, melyek az utolsót leszámítva 11-11 cikket foglalnak magukba; a negyedik feje­zetben tíz cikket találunk. Az első, Napi terror című rész írásai a nemzet­közi terrorizmus és – ami legalább ilyen fontos – a terrort gyakran megér­téssel kezelő, Izrael és a Palesztin Ha­tóság konfliktusában rendre a zsidó ál­lam rovására kettős mércét alkalmazó nyugati (inkább nyugat-európai, mint tengerentúli) politikai elit szokatlan, de annál pontosabb ábrázolása. Kissé kilóg a fejezetből két cikk. Az Auszt­ria keresztje című írás, amely a Sza­badságpártnak az osztrák kormányba való bekerülésével, illetve ennek nem­zetközi összefüggéseivel foglalkozik. A hidegháború védelmében pedig hal­latlan szégyenként állítja pellengérre azt, hogy az úgynevezett „Kínai Népköztársaság” fővárosa, Peking 2008-ban olimpiát rendezhet.

A Liberális maximum című fejezet cikkei általában az antikapitalisták által jobboldali vagy neoliberalizmusnak nevezett liberalizmus alapelvei (szabad piac, kis állam, szent magántulajdon) mellett tesznek hitet, témájuk részben magyar, részben nemzetközi.

A könyv címét viselő harmadik fe­jezetet a médiának szentelte Seres. Annak a médiának, amelyet – mind bel-, mind külföldön – túlnyomó rész­ben értékrelativizmus, a már említett kettős mérce használata jellemez, emellett szexista és bulvár: „A TV2 alapelvei között szerepel: a hírműsor két bemondójából csak a férfi kérdez­het riportalanyától úgynevezett ’hard news’-t, politikai témákat, a nőnek marad a ’soft’, emberközeli témák kérdései. A politikai interjúkat, a köz­életi kérdéseket, a konfrontatív vitát ez a két csatorna (az RTL Klub a má­sik – Sz. P ) kínos és kerülendő témá­nak tartja. […] A nézettségi mutatók nekik adnak igazat.” Seresnek sajnos – ebben is – igaza van…

Könyvünk zárófejezete, a Civil pszeudo kizárólag belpolitikai témájú írásokat foglal magában. A magyar politikai élet túlnyomó részére jel­lemző, s a liberális Seres által elfogad­hatatlan dolgok, mint például a néha rejtett, néha nyílt kapitalizmusellenesség, az 1989-es parlamentáris közjogi elvek zárójelbe tételének az igénye, a fontos elvi kérdések (például Medgyessy D-209-es múltja és általában a múlttal való szembenézés) elhallgatá­sa, a Fidesznek a MIÉP-szavazók megnyerésére irányuló politikai lépé­sei, vagy akár a MSZP-nek a Munkás­párttal való kokettálása kerülnek itt te­rítékre.

Seres kitűnő könyvével egy nagy baj van. Minden valószínűség szerint nem azok fogják olvasni, akikre elsősorban ráférne. Aligha veszi ugyanis kezébe a politikai közönségnek a globalizáció­ellenes, a Seattle-ben, Prágában, Firen­zében randalírozó csőcselékkel, az Iz­rael vagy/és az Egyesült Államok zászlaját előszeretettel elégetőkkel szimpatizáló része, a Galló Bélán, He­gyi Gyulán, Kopátsy Sándoron, Király B. Izabellán, a nemzeti, szocialista Pozsgay Imrén és Szűrös Mátyáson, a mostani TGM-en szocializálódottak, mindazok, akik az Egyesült Államok iraki beavatkozása elleni, vagy a kom­munista, majd MIÉP-es (Mi is a kü­lönbség a Munkáspárt és a MIÉP kö­zött? Némiképp máshogy zsidóznak. Ez nem sok.) Chrudinák Alajos szó­noklatával megtartott antiszemita tün­tetésen vettek részt.

Az a 245 ember, akinek ma Ma­gyarországon még számítanak valamit az 1989-ben lefektetett elvek, akik kis államot akarnak alacsony adókkal, akik liberálisnak vallják magukat és liberalizmus alatt nem a szociálde­mokráciát – annak is valami félresike­rült változatát – értik, akiknek Izrael nem a Kis Sátán, az Egyesült Államok pedig nem a Nagy Sátán, akik a Nyu­gat és az iszlám világ viszonylatában nem kultúrák összebékíthetőségéről beszélnek, s intoleránsak az intoleran­ciával szemben, akik összevonják sze­möldöküket, ha a miniszterelnök köz­vetlen elnökválasztásról meg közös EU-listáról beszél, akik úgy gondol­ják, hogy a magyar koronának a Nem­zeti Múzeumban a helye – nos, azok szeretni fogják Seres új könyvét.

Bár őket nem kell meggyőzni a nyu­gati, demokratikus és liberális értékek pozitív voltáról, melegen ajánlom fi­gyelmükbe.

Szegő Péter

Címkék:2004-06

A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás

Jó szándékú értelmiségi – Sebhelyes élet

Jó szándékú értelmiségi A szerző nevét eddig csak a Népszabadságban időnként megjelenő izraeli tudósítá­saiból ismerhette az olvasó. A nemrég megjelent...

Jazzterek

Jazz-terek Két nő áll a Thália Színház színpadán, az egyik szőke, a másik barna Az egyikből inkább démoni erő su­gárzik,...

Close