Szombat előfizetés 2017

Róheim Géza centenáriuma

Írta: r - Rovat: Archívum, Képzőművészet

Schiller-Szombat_banner-02_700x100px_Corsa_20160223

1891. szeptember 12-én született Budapesten Róheim Géza a századelő gazdag magyar szellemi életének egyik izgalmas, invenciózus alakja. Szinte hihetetlenül sokoldalú életműve egyszerre vonzó és ugyanakkor idegen, távoli maradt éppen hazájában. Gazdag, zsidó polgári család egyetlen gyermeke volt. Társadalmi környezete anekdotikus jellemzéseként megemlíthetjük, hogy a Róheim villában (Hermina út 35. tavalyig Május 1. út 42. szám) lakott egy időben Tisza István miniszterelnök, akit itt is öltek meg 1918-ban. Mint annyi társa 1909-ben a Fasori Evangélikus Főgimnáziumban érettségizett, majd beiratkozott a budapesti egyetem földrajz szakára, de néprajzot is hallgatott. Magyar folkloristaként kezdte pályafutását 1917 és 1919, az akkor még a Magyar Nemzeti Múzeumhoz tartozó Széchenyi Könyvtár keretében, a korabeli önkéntes gyűjtők által felhalmozott népszokásokra és néphitre vonatkozó anyagot rendezte.

Olyan néprajzi tárgyról például, mint – a december 13-tól karácsonyig készített – Luca szék, több száz oldalas tanulmányt írt. „A magyar néphit és népszokások” címmel 1925-ben kiadott könyve összegezi a hiedelem-lényekre, a halotti szokásokra, a tavaszi rítusokra és hasonló jelenségekre vonatkozó ismereteket. Az adatokat a Folklore Fellows magyar tagozata (amelynek Róheim is tagja volt) néven működő gyűjtőhálózat tagjai gyűjtötték össze. Róheim 1928-1931. között hosszabb időt töltött Ausztráliában, Új Guineában és Közép-Amerikában.

Itt nemcsak mítoszokat, elbeszéléseket dokumentált, hanem a rítusok tárgyi kellékeit is összegyűjtötte és értelmezte.

A bennszülöttek szerény ruházatának valamennyi eleme, a karkötők, nyakláncok, fejdíszek és hasonlók a totemisztikus szertartásokban új és új értelmet nyernek, amiről tulajdonképpen csak a szertartások résztvevői tudnak. Itthon nem értékelték munkásságát. 1919 októberében eltávolították állásából és igyekeztek kiszorítani a magyar etnográfia köreiből is. Mivel már 1915 óta foglalkozott az akkor még gyermekcipőben járó új szellemi áramlattal, a pszichoanalízissel, egyre inkább e tárgykör felé fordult. Mivel az akkori freudizmusban az etnológia önálló kutatási terület marad (nem vált automatikusan kultúraelméleti illusztrációvá, mint a folklór Jung mélylélektanában), ez a körülmény is kedvezett abban, hogy Róheim tudományos integritása, folklorista és etnológus látásmódja megőrződjék. A 30-as években – más lehetőség és katedra híján – analitikusként dolgozik, és írja külföldön megjelenő tanulmányait, könyveit. A Vajda János Társaságban, a Pszichoanalitikusok Egyesületében, a Néprajzi Társaságban tart olykor előadásokat, illetve, mint említettük a lakásán vezet a harmincas évek elején néhány érdeklődő számára etnológiai kurzust. A német fasizmus közelítő veszélye elől barátai tanácsára és azok támogatásával 1938 őszén Amerikába emigrál.

Az Amerikában töltött másfél évtized, ha nem is a legboldogabb, mindenesetre az egyik legtermékenyebb korszakot jelentette Róheim életében. Nemcsak európai folklór-témákról, művelődéstörténeti jelenségekről, saját terepmunkája tapasztalatairól értekezik, hanem kidolgozza a kultúra sajátos, általa ontogenetikusnak nevezett elméletét, amely érvényességének bizonyítását tanulmányok sorában kísérli meg. Magyarországtól, hazai kollégáitól sem szakad el teljesen, a világpolgárt állandó honvágy gyötri, sőt a világháború után még hazatérését is tervezi. 1947-ben az ő közbenjárásával juttat a már említett Viking Fund anyagi támogatást ahhoz, hogy a Nemzeti Múzeum Néprajzi Osztálya a háborús károk egy részét fel tudja számolni. A hazatérés mégiscsak határozatlan, tervének megvalósítására már nem kerülhetett sor, mert röviddel felesége halála után, 1953. június 7-én, jelentéktelen sebészi beavatkozás következtében, egy New York-i kórházban, alig 62 éves korában, voltaképpen elég fiatalon meghalt. Koporsójánál – amelyet végakaratának megfelelően magyar zászlóval takartak le – Patai Rafael az ismert hebraista magyarul méltatta az elhunytat. Ennek ellenére művei éppen magyar nyelven csak a 80-as években jelentek meg. (A Bűvös Tükör. Magvető Könyvkiadó, Budapest, 1984.) Talán ezt a mulasztást teszi jóvá a Budapesten 1991. szeptember 11-12-én megrendezett Róheim Géza Centenárium rendezvényei. Emléktábla leleplezés, nemzetközi ülésszak az Eötvös Lóránd Tudományegyetemen, és egy emlékkiállítás a Magyar Néprajzi Múzeumban eleveníti fel a tudós munkásságát. Utóbbinak megtekintésével részei lehetünk távoli egzotikus kultúrák mindennapi életének. A kiállított tárgyak egy részét még ő ajándékozta a Néprajzi Múzeumnak. Külön érdekességként említjük meg azokat a fonográffal készült felvételeket, amelyek a Normanby szigeti szertartásokon készültek 1930-ban és világszerte egyedülálló ritkaságnak számítanak.

A kiállítást kis könyvgyűjtemény egészíti ki, érzékeltetve, hogy Róheim műveit világszerte újból és újból kiadják.

A rendezvényt támogatta:

Magyar Tudományos Akadémia Nyelv- és Irodalomtudományi Osztálya Soros Alapítvány

Eötvös Lóránd Tudományegyetem Néprajzi Múzeum

Magyar Tudományos Akadémia Néprajzi Kutató Intézete

Magyar Zsidó Kulturális Egyesület Művelődési Kutatások Központi Irodája.

Kései tisztelgés ez a centenárium az előtt a magyar zsidó tudós előtt, aki olyan nagy nemzetközi megbecsülést szerzett magának és hazájának.

r.

Címkék:1991-10

A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás

JAVNE KÖNYVEK

(ÚJ SOROZAT, 1.) „Add nekünk Javne városát, hogy ott taníthassuk, Istenünket szolgálhassuk és törvényeink szerint élhessünk!" - Rabbi Jochanán ben...

Magyarország zsidó emlékei, nevezetességei

Orbán Ferenc útikönyve Panoráma, Budapest, 1991. Régi adósságot törlesztett a magyar könyvkiadás. Eddig is jelentek meg egyes zsidó tárgyú műemlékekről...

Close