OLVASÓINK ÍRJÁK

Írta: Archívum - Rovat: Archívum, Vélemény

T. Szerkesztőség!

Örömmel olvastam a Szombat 9. számában a Slachta Margit életút-méltatást, miként felfigyeltem arra is, hogy a Magyar Szocialista Párt Hívők Szocialista Fóruma november 24-én ugyanezt a témát tűzte napirendre. Vallom, hogy valamennyi mártír méltó az utókor hálájára. Slachta Margit köztudottan jelentős szerepet játszott a budapesti zsidóság mentésében. A legendás Slachta-villában zsidók százai leltek menedékre az 1944-es nyilasuralom vészterhes napjaiban, október 15. után. Sajnos a villával éppen szemközt levő zuglói nyilasház pribékjei e menedékhelyet gyorsan felfedezték, s vérszomjas ösztöneiket ugyanúgy kiélték itt, mint akár a közeli Nyomorék Gyermekek Otthonában vagy a zsidó imaházban.

Slachta Margit szerepe a háború alatt és közvetlenül a befejezése előtt kétségtelenül pozitívnak számit. Azt követően azonban tűrőképességét meghaladta az új államforma, a köztársaság megteremtése. ö makacsul a királyság mellett kardoskodott. Hatvan napos szilenciumának az országgyűlésben az a története, hogy olyan kifejezésekkel illetett egyes szomszéd népeket, melyek nem használtak hazánk külkapcsolatainak. Az iskolák államosításáról szóló 1948:XXXIII. törvénycikk parlamenti megszavazásán, 1948. június 16-án Slachta a Himnusz alatt látványosan ülve maradt, ami vegyes érzelmeket keltett úgy a képviselőtársakban, mint az ország lakóiban. Igazán nem hoznám szóba és nem válnék ezáltal ünneprontóvá, ha a Szombat cikkírója sem sérelmezné, hogy „az ország felszabadítását követően:.. Slachta nem élvezhette azt a közéleti megbecsülést, ami hősies küzdelmeiért, önfeláldozásra is kész embermentő munkájáért kijárt volna neki”. A kétféle történelmi szerep nem mosható össze. Életünk különböző szakaszokból áll. Ami tegnap hősiesség volt, jóllehet mára maradiság. Slachta Margit szinte férfias kiállása az üldözöttek oldalán, és ugyanolyan „férfias” ellenállása az új rendszerrel szemben, megakadályozta, hogy a múltja alapján helyezzék el a történelemben. A Slachta-kép azáltal lehet életszerű, élethű, ha nem szépítünk, de a maga ellentmondásosságában tekintünk reá folyóiratunk hasábjain is. Elismeréssel, de nem elfogultan.

Tisztelettel Pless Zsuzsa újságíró

Miklós László (Budapest) a tavaly felavatott és Varga Imre szobrászművész által készített mártíremlékművel kapcsolatosan vetette papírra etikai természetű aggályait:

a cédrusra emlékeztető alkotás leveleit 125 dollár fejében névvel lehet ellátni. Ez már azért is visszatetsző, mert a gyönyörű műalkotás tízvalahány ezer levelet bír el”, ezzel szemben hatszázezer a magyar felségterületről a halálba elhurcoltak száma.” „Ez szerintem gazdasági diszkrimináció – folytatja Miklós László. – Hogyan is fogadhatjuk el, hogy több mint 40 évvel a szörnyűségek után, mikor végre sikerült egy emlékművet állítani, azon csak kivételezettek, jómódúak nevei kapjanak helyet… Minél többet gondolkodom ezen, annál jobban meghökkent és elkeserít. Ki érzi magát feljogosítva, hogy ilyen módon osztályozzon utólag több mint félmillió mártírt? Gyerme­keimnek vagy akár az ellenségeimnek ki tudja megmagyarázni, hogy ebben az ügyben is miért csak a pénz dominál?” Miklós László azt a kérdést is fölteszi, hogy létezik-e névsor az elpusztítottakról, és ha nem, úgy nem kellene-e összeállítani, amíg élnek a lehetséges tanúk, a hozzátartozók. A kérdés jogos, az aggodalom indokolt. A jeruzsálemi Jád Vásém Intézet ezért kér mindenkit, akinek kedves a zsidó nép meggyilkolt millióinak az emlékezete, hogy tudassa az általa ismert mártírok nevét és adatait velük. Erre a célra űrlapok a Magyar Zsidó Kulturális Egyesület útján is beszerezhetők.

Czeiger József Izraelből a Szombatot magasztaló költői soraival keresett meg bennünket. A szóban forgó Szombat – természetesen – nem lapunk, hanem a Menyasszony, „akit” a Löhó daudi… kezdetű imádságos ének köszönt: a hetedik nap, amelyen megpihenünk. Minthogy verset (és novellát, regényrészletet) élő magyar szerzőtől sohasem közlünk, kérjük olvasónkat, hogy ne vegye zokon, ha csak néhány sort iktatunk ide írásából:

Ének, ima, különleges ételek …

A család mindenek felett.. .

Hat nap ha akarsz, eleget dolgozhatsz,

A hetedik szent: gyermekeid értelmével foglalkozhatsz …”

Dr. Kremsier Katalin

(Budapest) még augusztusi számunk egyik cikkéhez fűzött reflexiókat, mely „Bruszt Jóska, az ejtőernyős ezredes” címmel jelent meg.

A cikk megrázott, mert számtalan fantasztikus emléket idézett föl arról a korszakról, melyet vele és akkori legjobb barátjával, Joel Kordával töltöttem a cionista mozgalomban … Boldog vagyok, hogy él, cseppet sem csodálkozom, hogy ilyen remek ember lett belőle, ez akkor is sejthető volt.”

Dr. Bihari József (Eger) egy tallinni orosz nyelvű zsidó újság egyik cikkét ismerteti, mely az arab országokban mutatkozó zsidógyűlöletről szól, és olyan történelmi tényeket idéz föl, melyekről sokan már-már megfeledkezünk vagy nem is tudtunk.

Jordániában nincsenek zsidók. Elűzték vagy megölték őket: Általában mindent elkövettek, hogy megszabaduljanak a „Zs”vírustól. Ugyanez vonatkozik Szaúd-Arábiára is, ahová az Öböl-válság előtt egyszerűen be sem engedtek zsidókat, lett légyenek turisták vagy üzletemberek.

Jeruzsálem történelmileg hajlamos volt a „Zs”vírusra. Amikor Jordánia meghódította és annektálta Kelet-Jeruzsálemet, ahol a lakosság többsége zsidó volt, akkor száműzték vagy megölték őket, szentélyeiket meggyalázták …”

Dévényi József írja Budapestről: „Mindig várakozással néztem, mikor jelenik meg a Szombat. Kezdetben az Új Élettel együtt félretette részemre az újságos. Néhány hónapja nem tudom megvenni, mert az újságos nem kapja többé. A postán sem kapom meg. Remélem, nem szűnt meg …”

 

Címkék:1991-02

[popup][/popup]