Szombat előfizetés 2017

Munkában a MAZSIKE Elnöksége

Írta: Archívum - Rovat: Archívum, Hazai dolgaink

Schiller-Szombat_banner-02_700x100px_Corsa_20160223

1993. október utolsó napján tartott közgyűlésén újította meg tagsága a MAZSIKE megcsappant létszámú és elerőtlenedett vezetőségét. Néhány személy – közöttük olyanok, akik az 1989-es megalakításában meghatározó szerepet játszottak – eltérő okokból nem jelöltették magukat. Sikerült azonban helyükre több, addig más zsidó szervezetnél, alapítványnál eredményesen tevékenykedőt megnyerni ügyünknek. Ők napjainkban már a régiek közül újra választottakkal együtt igyekeznek eleget tenni a sok feladatnak, visszanyerni a tagság megingott bizalmát. Mit tett a két és fél hónap eltelte alatt a vezetőség, erről kérdezte két tagját, egy „régit”, Korányi László villamosmérnököt az Ónix szoftvercég igazgatóját és egy „újat”, dr. Olti Ferenc vegyészmérnököt, az Inter-Európa Bank ügyvezető igazgatóját Várai Emil.

Az első összejöveteleteken néhányan a szó szoros értelmében bemutatkoztak a többieknek, mert előzőleg nem talál­koztak. Ma már ismeritek egymás elképzeléseit az Egyesület tevékenysé­géről? Egyeztettétek azokat?

Olti Ferenc: Ez folyamatosan törté­nik. Kezdetként azt az egyszerű munkamódszert választottuk, hogy kijelöltünk néhány fontos témát és azokat az el­határozott sorrend szerint havonta tár­gyaljuk. Természetesen már eddig is volt eltérő vélemény, de így jó! Nagy baj lenne, ha egységes lenne az Elnök­ség ízlése, jövőképe, mert akkor egy szürke MAZSIKE alakulna ki. Csa­patunk sokféle kvalitást képvisel és ön­zetlenül akar a zsidó ügyért dolgozni. Kezd kiformálódni annak technikája is, hogy a megvitatott kérdésekben hogyan jussunk végül is konszenzusra. A viták időigényesek, órákon át tartanak az el­nökségi ülések. Decemberben a Lauder-Javne iskolával és az alapítását kezdeményező MAZSIKE kapcso­latával foglalkoztunk. Úgy ítéljük meg, hogy az iskola rendkívül jelentős mind a magyarországi zsidóság, mind az Egyesület szempontjából. A januári ülés a kulturális rendezvények tar­talmával és formájával foglalkozik, azután napirendre tűzzük a Szombat szerkesztőségének helyzetét. Minden ülésen szóba kerülnek gazdasági kérdések, a zsidósággal kapcsolatos jelenségek, amelyek állásfoglalást igényelnek. Meg kell ezeket tennünk, mivel a MAZSIKE a Hitközség után a legnépesebb magyarországi zsidó szervezet, így tehát állásfoglalásunk a többiek számára sem közömbös!

Született már valamilyen ügyben állásfoglalás?

Olti Ferenc: Formálisan nem! De áttekintettük a holocaust gyászünnep­ségek programját, szó volt bizonyos an­tiszemita megnyilvánulásokról, és ar­ról, hogy milyen formában és fóru­mokon szólaljunk meg ezekben a kérdésekben.

  • Lehet, hogy az új összetételű El­nökség az Egyesület jellegén is vál­toztat?

Korányi László: Erről véleményt cserélni, erről vitatkozni még nem jutott idő. Amikor a múlt évi közgyűlés előtt felmerült a változtatás halaszthatatlan­sága, azért is gondoltunk a ma már velünk levőkre, mert ők más közegben, más elképzelésekkel dolgoztak. Ez bi­zonyára befolyásolja majd az Egyesület arculatát. Az Egyesület legmagasabb fóruma a közgyűlés azzal, hogy erő­teljesebb közéleti szerepvállalásra kö­telez minket, maga is új irányt mutat.

Olti Ferenc: Az is a változásokat sejteti, hogy már deklaráltuk: szorosabb együttműködésre törekszünk a hazai és a Magyarországon tevékenykedő nem­zetközi zsidó szervezetekkel, Izrael budapesti képviseletével. Az utóbbinak örvendetes ténye máris, hogy David Kraus nagykövet úr előadást tart a MAZSIKE Klubjában. Ezekhez a szervezetekhez és szervekhez delegá­ciókat küldtünk, és a kedvező fogad­tatás azzal biztat, hogy szándékunk tet­tekben ölt testet.

  • Sajnálom, de én a rossz tapaszta­lataim alapján nem vagyok ennyire bizakodó. Idestova két éve, hogy a Síp utcában összegyűltek a munkaszolgála­tosokon kívül minden létező szervezetünk képviselői. Elhatározták, hogy attól kezdve negyedévenként találkoznak, ha másért nem is, de leg­alább egymás informálására.

Korányi László: Én úgy tudom, hogy az első meghívó megérkezett, a foly­tatás azonban valóban elmaradt!

Olti Ferenc: Köszönöm az emlékeztetést. A következő meghívót mi fogjuk elküldeni.

  • Van valamiféle munkamegosztás, szakosodás kialakulóban köztetek?

Olti Ferenc: „Ez a szakosodás” ed­digi tevékenységünkből természetesen következik. Például, akik valamilyen szervezetben dolgoztak, azok azzal tart­ják a kapcsolatot, szakemberei vannak a gazdasági ügyeknek, a közöttünk levő filmrendező-tanár, könyvkiadó, újság­író a kulturális program összeállítója, és így tovább…

  • Azt tudom, hogy van képviselőnk a Holocaust Emlékbizottságban. Részt is veszünk a programok lebonyo­lításában?

Korányi László: Attól tartok, hogy a programok kialakításában nincs szerepünk, minden a Hitközség kezében van, s ezt nem is kifogásolhat­juk. Mivel a rendezvénysorozatról nincs elnökségi határozat, csak a ma­gam véleményét mondom: hiányzik belőle az eredetiség. A népirtás min­denhol ugyanazt jelenti, mégis minden­hol más… Másképp kell gyászolni Varsóban, Bukarestben és Budapesten. Attól tartok, hogy a magyarországi gyászt protokolláris eleganciával akar­ják kifejezni, gondolok itt az operaházi estre. Sokat tanulhatunk a Jad Vasem által, vagy máshol Izraelben megvalósított megrendítő megem­lékezésekből. Az a fontos, hogy minél több emberhez jussanak el a borzalmak megdöbbentő tanulságai.

Olti Ferenc: Szerintem még van mód a cselekvésre! Elszomorít és fel­háborító, hogy a középiskolai törté­nelmi tankönyvek milyen felületesen foglalkoznak a zsidóság legnagyobb katasztrófájával. Én el tudom képzelni, hogy közösen, vagy a MAZSIKE egy­ maga készíttessen erről egy tanulmányt és azt bocsássuk a pedagógusok ren­delkezésére. Ennek felhasználása nem szűkül az évfordulóra, hanem szükség lesz rá, míg a tankönyvek nem pótolják.

-1992 novemberében, látván a szél­sőjobboldal magyarországi feltűnését és térnyerését, Korányi László kezde­ményezésére Antall József miniszterel­nököt felkereste dr. Feldmájer Péter, a Hitközség elnöke, dr. Engländer Tibor, a Cionista Szövetség elnöke és a talál­kozóra a miniszterelnök meghívta dr. Schweitzer József főrabbit is. A meg­beszélésükről kiadott kommünikékből és más megnyilvánulásokból egyér­telműen kiderült, hogy a közel három órás eszmecserén nézetkülönbségek voltak. Megállapodtak azonban abban, hogy zsidó szakértők előkészítenek egy tervezetet, amely egy törvényjavaslat alapjául szolgálhat a rasszista uszítás, a Holocaust tagadásának tilalmáról. Történt valami ebben az ügyben?

Korányi László: Igen. Megszületett a két paragrafusból álló tervezet, amely az osztrák, a német, a francia törvényekhez hasonlóan büntetni ren­deli a holocaust tényét tagadó vagy azt kisebbítő megnyilvánulásokat. A tervezetet Antall József 1993 elején megkapta, s válaszában közölte, hogy az igazságügyi miniszterhez továb­bította. Egy éve valóban nagy a csend körülötte. Ezzel szemben, talán nem is kósza hírek szerint, Interparlamentáris Tanács az Antiszemitizmus Ellen nevű szervezet magyar parlamenti csoportja a törvénytervezetet szeretne még a májusi választások előtt a honatyák elé vinni.

Mivel kérdezni egyszerűbb, mint akciókat vezetni, ismét emlékeztetek egy félben maradt kezdeményezésre. A javaslat egy évvel ezelőtt abból indult ki, hogy miközben az Egyesületnek tagja számos sikeres üzletember, ugyanakkor a MAZSIKE szegény, mint a zsinagóga egere, közös vállalkozásba kellene kezdeni, különös tekintettel a sok százmilliós kárpótlási papírokra, még ha ezek csak töredékei az elveszett értékeknek. Ráadásul a tőzsdén 60-70%-át fizetik a névértéknek. Most megismétlem: nem kezdhetnénk közösen a kárpótlási jegyeket felhasználni?

Korányi László: Az erre való ösztön­zés megjelent a Szombatban is, s az ötlet megvalósult – másutt! Kárpótlási je­gyekkel két cég is komoly befek­tetőként szerepel a gazdasági életben. Ezt azonban csak profi módon lehet csinálni, főállásban dolgozó szakember vezetésével. Egy esetleges részvénytár­saság létrehozása súlyos pénzeket igényel!

Olti Ferenc: Sokat szenvedett és elárvult emberek százai nem kérik a kárpótlást, mert azt elpusztult hozzátar­tozó iránti kegyeletsértésnek, a maguk szenvedése megcsúfolásának tartják. Ez az álláspont megrendítő, mégis magasztosabb ügyet szolgál, aki nem hagyja elveszni, hanem nemes célra, mondjuk, iskolafenntartásra adomá­nyozza. Más dolog a vállakózás. Fog­lalkoznunk kell a jövőben e le­hetőségekkel is.

Címkék:1994-02

A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás

A Jewish Forum Dobogókőn

A Forum (így, angolul, rövid o-val) a számos nemzetközi zsidó szervezet egyike. Célja a kapcsolattartás különböző országok zsidósága között. Ennek...

Képviselők az antiszemitizmus ellen

1990 nyarán Londonban megalakult a kizárólag parla­menti képviselőkből álló Interparlamentáris Tanács az Antiszemitizmus Ellen elnevezésű nemzetközi szervezet. Miután a Tanács...

Close