Szombat előfizetés 2017

Kérdések válasz nélkül

Írta: Feldmájer Péter - Rovat: Archívum

Schiller-Szombat_banner-02_700x100px_Corsa_20160223

Kérdések válasz nélkül

A Mazsihisz, a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége a rendszervál­tás után alakult meg. Az alapszabályá­ban megfogalmazott demokratikus el­vek egy része érvényesült, míg többi ré­sze csak írott betű maradt.

Az elmúlt 13 év rávilágított arra, hogy a magyar zsidóság legnagyobb szerve­zete, ha nem is tört mindig hegemóniá­ra, de nagyon első az egyenlők között; olyan centralizált, bürokrácia által irá­nyított szervezetté vált, amely alkalmat­lan arra, hogy vonzó hatást gyakoroljon a magyarországi zsidóság többségére.

A szövetség alapszabályában megfo­galmazott önkéntesség elve csak elv marad. A taghitközségek egy része kényszerűségből vesz részt a szervezet­ben, mert az rendelkezik a magyaror­szági zsidóság rendelkezésére álló anyagi erőforrások túlnyomó részével.

Hosszú évek óta világos mindenki előtt, hogy reformokra van szükség, ezt azonban mindenki másként képzeli el: van, aki formális változtatásokra gon­dol, a hatalom belső átcsoportosítására, míg a zsidó társadalom többsége igazi, mélyreható átalakulást szeretne.

Az elmúlt években kibontakozott és nyilvánosságra került közgyűlési viták azonban világossá tették, hogy a szerve­zeten belüli véleményformáló csopor­toknak elvi, de még inkább anyagi meg­fontolásukból nem érdekük az, hogy szélesre tárják a szervezet kapuit. Emlé­kezzünk vissza három ügyre.

  • Azt a javaslatot, hogy nem hitközsé­gi zsidó szervezetek is lehessenek a Mazsihisz tagjai, elvetették, mondván, hogy ezek nem vallásos szervezetek.

  • A „reform”-mozgalom felvételét a ta­gok sorába szintén elvetették a neológ rabbik erőteljes tiltakozása miatt.

  • A „lubavicsi mozgalom” hasonló jel­legű kérését szintén elutasították, lé­nyegében indoklás nélkül.

E három kérés kezelése is megmutat­ta, hogy a „hivatalos zsidóság” még a kérdések érdemi megvitatása elől is el­zárkózik, nemhogy azokra megfelelő vá­laszokat adjon.

Az egyik fő kérdés az, hogy mi a Ma­zsihisz, kiket és miért képvisel?

A szövetség – néha kimondottan, né­ha kimondatlanul – igényt tart az egész magyarországi zsidóság képviseletére, de nem hajlandó arra, hogy a körein kí­vül levőket a gazdasági és a politikai ha­talom közelébe engedje, az igazi dönté­sekről nem is szólva.

A Mazsihisz – alapszabálya szerint – a „Magyarországon működő Zsidó Hitköz­ségek önkéntes tömörülésén alapuló egyházi szervezet”.

Ez ugyan magában hordozná más csoportok felvételének lehetőségét is, de nincs definiálva, hogy mi is az egyhá­zi szervezet.

Ebből a meghatározásból az következ­ne, hogy a Mazsihisz vallásilag neutrális, vagyis a zsidóság minden vallási irányza­ta iránt nyitott. Valójában azonban erről szó sincs, hiszen a Mazsihisz kizárólag neológ rabbikat alkalmaz, és a döntések meghozatalában a kizárólag az ehhez az irányzathoz tartozó rabbik véleményét veszik figyelembe. A Mazsihisznek ugyan tagja a Magyarországi Autonóm Ortodox Izraelita Hitközség ez azonban abban merül ki, hogy képviselőik részt vesznek a választott testület munkájában, és bi­zonyos pénzeszközöket a Mazsihiszen keresztül kapnak meg. Más összefüggés e két szervezet között nincs.

Az első igazi kérdés, amelyet fel kell tennünk magunknak, hogy 60 évvel a holokauszt szörnyű pusztítása után a nagyrészt asszimilálódott magyaror­szági zsidóság számára megfelelő ke­ret-e egy olyan – gyakorlatilag hegemón – szervezet, amely nem veszi figyelem­be a társadalom zsidó részének valósá­gos struktúráját.

A válasz erre egyértelműen NEM.

Vagy a szervezet struktúráját kell átala­kítani, és lehetővé kell tenni, hogy a sok­színű, vallásos – esetleg nem csak kizá­rólag vallási alapon szerveződő – zsidó élet szervezetei is betagozódjanak a Mazsihisz kereteibe, vagy pedig azzal kell számolni, hogy a Mazsihisz hosszabb tá­von elveszti központi szerepét, és egyike lesz az országban működő zsidó szervezeteknek. Ez nem volna feltétlenül nega­tívum, de jelentős erőket kötne le egy újabb integráló szervezet létrehozása.

Már most mutatkoznak a jelei annak, hogy egyre több önálló, a Mazsihisztől független erőforrásokkal rendelkező, vallásos alapon szerveződő zsidó cso­port kezd működni Magyarországon, és csak idő kérdése, hogy mikor teremtik meg működésük legális kereteit, mikor jegyzik be őket önálló vallási szervezet­ként a bírósági nyilvántartásba.

Ennek következtében az ilyen szerve­zetek előbb-utóbb joggal követelnek majd részt maguknak – nemcsak a zsidó politi­kából, hanem a zsidóság rendelkezésére álló erőforrásokból is. Egy ilyen helyzet óhatatlanul nyilvános vitákba torkollhat, amelyeket igen jó lenne elkerülni.

Csekély a remény, hogy az ügyben döntésre jogosultak megértik az idő szavát, és az elutasítás, bezárkózás he­lyett a nyitást, az integrálást választják. Mindennek nehezen megjósolható kö­vetkezményei lesznek.

Ma nem sikerül átalakítani a Mazsihisz szervezetét úgy, hogy az valóban az ön­kéntességen, a kölcsönös megbecsülé­sen alapuljon, akkor ez a közeli vagy a távolabbi jövőben a zsidóság szervezeti atomizálódásához fog vezetni.

Az alapvető problémán túl még nem tettük fel a többi fontos kérdést. Miben áll a zsidóság: pusztán vallás-e, vagy va­lami más? Lehet-e a XXI. század elején ugyanaz a galutban élő zsidóság ön­meghatározása, mint a korábbi idők­ben, miközben ma a zsidó világ köz­pontja egyértelműen Izrael és Jeruzsá­lem? Milyen a magyarországi zsidóság és az Izraelben élők viszonya?

Megtehetjük-e, hogy ezen új tények­ből nem vonjuk le a megfelelő követ­keztetéseket a Mazsihisz szervezetére vonatkozóan:

  • Hogyan alakuljon a Mazsihisz és az egyes taghitközségek viszonya?

  • Ki vezesse a szervezetet: a fizetett alkalmazottak, a tisztviselők, vagy a kö­zösség által megválasztott társadalmi testületek?

  • Ki hozza a döntéseket: az adminiszt­ráció, vagy pedig a választott testületek?

  • Ki alkalmazza a rabbikat, és nekik milyen beleszólásuk legyen a szervezet működésébe?

  • Az egyes zsinagógák önállóan működjenek-e, vagy az oda járók helyett a döntéseket a távoli központban hoz­zák?

Ha ezeket a kérdéseket nyilvánosan még fel sem tesszük, egészen biztos, hogy válaszokat sem fogunk rájuk kapni.

Feldmájer Péter

Címkék:2003-11

A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás

Ortodox rabbikonferencia Budapesten

Ortodox rabbikonferencia Budapesten Szeptember 13-17. között tizennyolc országból több mint hetven rabbi és vi­lági közösségi elöljáró gyűlt össze Buda­pesten. Az...

Egy pesti polgárlány társat választ

Esztertáska E havi számunkban a híres tudós, Szilárd Leó édesanyjának visszaemléke­zésein alapuló írást publikál Holló Szilvia feminista történész. Izgalmas kér­dés,...

Close