Lengyelország – műzsidók kora

Írta: Szombat - Rovat: Hagyomány, Kultúra-Művészetek, Politika

Falusi zsidó esküvő, zsidók nélkül.

 

A zsidóság iránti nosztalgia kulturális szempontból jól dokumentált jelenség Kelet-Európában, anyagilag pedig akár sikeres vállalkozásnak is mondható. Ukrajnában úgynevezett zsidó éttermekben sertéshúsból készült fogásokat szolgálnak fel, és zsidós öltözetű kabalababákat árulnak a piacon. Lengyelországban a „Hiányzol, Zsidó!” szövegű grafitti terjed országszerte. A giccsen túlmenően a zsidó kulturális fesztiválok tömegeket vonzanak Krakkóban, Varsóban és Budapesten. Sokak szerint a jelenség az egykor virágzó zsidó közösségek elvesztése felett érzett sajnálat megnyilvánulása, mások a szovjet korszak előtti idők iránti nosztalgiának tulajdonítják.

Mindezek hátterében az augusztus 5-én a Varsótól 130 km-re északra fekvő Radzanów faluban tartott kvázi-zsidó esküvő figyelemre méltó eseménynek számít. Hasonlókat sokfelé rendeznek Spanyolországban és Portugáliában, ám Lengyelországban csupán Bobowa faluban tartottak ilyet 2013-ban, de korántsem olyan színvonalon, mint a mostanit Radzanówban.

A lengyel kulturális örökség megóvására szerveződött Radzanovia egylet által szervezett esemény több tucat résztvevővel zajlott – a férfiak és nők hagyományos haredi öltözéket viseltek. A férfiakon álszakáll és ragasztott pajesz volt. A vőlegényt Piotr Czaplicki, a Radia dla Ciebie (A Te Rádiód) munkatársa alakította: „menyasszonyával”, a helyi Julia Brzezińskával állt a hüpe alá, majd a „rabbi” – akit a rendezők oktattak ki a zsidó hagyományra – adta össze őket. Zsidó nem akadt közöttük.

A londoni születésű Jonny Daniels, a holokauszt lengyelországi emlékét őrző From the Depths egyesület tagja szerint az ilyen események „az egész országra kiterjedő terápia részének tekinthetők”. Agnieszka Rychcik-Nowakowska, a rendezvény producere úgy érzi, hogy inkább megemlékezés arról a többszáz zsidóról, akik a település népességének mintegy felét alkották a holokausztot megelőzően. „A háború előtt békésen éltek a vallási ünnepek, családi és egyéb világi események ritmusát követve.”

Az első zsidók 1710-ben telepedtek le Radzanówban és a népességi csúcson kb. 500 főt számláltak. Az 1939-ben bekövetkezett német megszálláskor már alig 300-an voltak; szinte mindnyájan a közeli Mlawa gettójába kerültek, és soha nem tértek haza. „Nagyszüleinktől hallottunk róluk” – mondja Rychcik-Nowakowska.

A szervezők Teresa Wrońskát, a Varsói Zsidó Színház művésznőjét keresték meg a kéréssel, hogy gondoskodjon az esküvő eredetiségéről. Ő rendezte meg az eseményt – a ketuba (házasságlevél) aláírásától a helyi és a fővárosból érkezett zenészek leszerződtetéséig. Tanácsadóként a varsói zsidó múzeum (POLIN) is közreműködött.

Radzanów lakosai nem csupán ezzel az esküvővel törekszenek a falu zsidó hagyományainak megőrzésére. A múlt évben Cuba Balinski – középiskolás diák a környékről – projektet kezdeményezett a falu elhagyott zsinagógájának újraszentelésére. A kicsiny, ám szép, mór stílusú épület valami csoda folytán túlélte a náci megszállást. Balinski, aki elnyerte a lengyelországi zsidó örökség megőrzésére szervezett alapítvány támogatását, de még mindig keresi a befektetőket, inkább imaházban, nem pedig múzeumban gondolkozik. „Ha nincs Tóra a zsinagógában, az egyszerű épület marad. De ha visszavisszük a szent tekercseket, új életre kel.”

A JTA cikke nyomán Bassa László

Címkék:műzsidó esküvő

[popup][/popup]