Kert

a repülők is a kerthez tartoznak

a lassan gomolygó felhők is

éjjel a meztelen csigák

a fény amit húznak maguk után

a messzeség

a paranoia

a pogromok

a jel a kapumon

célpont vagyok

a perzselő Nap is a kerthez tartozik

a lassan kiszáradó málnabokrok

az újabb és újabb holokausztok

a sötétség

a vágy Jeruzsálem után

zuhan az ég fölé

a föld alá

és fehéren alszik a repülésben

Smá Jiszráél

Adonáj Elohénu

Adonáj Echád

Egyetlenem el ne hagyj

A kisváros zajai nem hatolnak a kertbe

itt nem alázkodik meg egyetlen esőverte

földig hajoló virág se

csend veszi őket körül

mint a vadászó fehér cicát

az utolsó pillanatban rebben az égre a madár