Vona Gábor: „A Jobbik kollektív értelemben, soha nem volt antiszemita”

 Vona Gábor, a Jobbik volt elnöke terjedelmes interjút adott az Alfahír nevű jobboldali hírportálnak. Ebben áttekinti politikai pályáját és a párt antiszemitizmusáról is tesz néhány meglepő kijelentést. A vonatkozó részleteke alább olvashatók.

 

2013, néppártosodás. Ez is egy politikai termék volt?

Nem. Ennek kapcsán két emlék jut eszembe. Az egyik a Schiffer Andrással folytatott viták és beszélgetések a Parlamentben, amelyek rendre kiprovokáltak a törzsi buborékomból. A másik Szegedi Csanád ügye, ami elborzasztott.

Jó barátom volt, és ami vele kapcsolatban történt a párt egy részének irányából, elgondolkodtatott; mit is nevelünk mi valójában?

Mindenféle híresztelés ellenére, sem én, sem a párt, kollektív értelemben, soha nem volt antiszemita.

Ez azért erős! Tényleg felmerült Önben, hogy “mit nevelünk”?

Igen. Miközben pártelnökként tartasz egy sajtótájékoztatót, amin elmondod, hogy Szegedi Csanád a párt egyik vezetője, semmi gond, nem azt nézzük, hogy ki milyen származású, nem is kérdezzük, hanem azt, hogy mit tesz le a nemzet asztalára, közben pedig azt tapasztalod, hogy a pártod egyes képviselői nem tudják elfogadni, hogy zsidó származásúként valaki betöltheti a párt második emberének a szerepét. Ez számomra elgondolkodtató volt. Egyébként ezt a sajtótájékoztatót azóta sem veszi elő senki, pedig szerintem a néppártosodás megértése szempontjából fontos jelentősége van.

Érdekes történelmi adalék, hogy Jakab Péter, aki akkoriban miskolci képviselő volt még, felkeresett, és elmondta, hogy ő is zsidó származású, mint Csanád. Kérdezte, hogy most mi legyen. Megnyugtattam, hogy folytassa a munkáját, mert nagyon értékes ember. A történelem furcsa igazságtétele talán, hogy ő a Jobbik jelenlegi elnöke.

Tehát ezzel kezdődött a néppártosodás?

Egyszer csak úgy ébredtem fel, hogy már nem vagyok törzsfőnök, nem érzem jól magam abban a szerepkörben, amiben vagyok. Három lehetőségem volt, vagy megpróbálom meggyőzni a sajátjaimat, hogy más úton kell tovább mennünk, vagy elhagyom a törzsemet, vagy pedig nem mondom el, mit érzek, csak eljátszom a főnök szerepét. Az első mellett döntöttem. Megpróbáltam a törzsemet azon az úton magammal vinni, ami bennem is lezajlott. Persze azt hozzá kell tenni, a Jobbikban már akkor voltak olyan karakterek, akik előttem is a néppártosodást képviselték.

Teljes cikk