Woody Allen szerelmekről, zsidóságról, Izraelről

Írta: Szentgyörgyi Rita - Rovat: Humor, Kultúra-Művészetek

Shakespeare-rel együtt vallja: „Az élet egy félkegyelmű meséje, zengő tombolás, de semmi értelme nincs.”

Az ok, amiért negyvennégy film után még mindig a forgatásokban leli kedvét a szép nők és sármos pasik társasága mellett, hogy nem akar „dédelgetett kutyaként nyugdíjba vonulni, és arra várni, hogy elvigye az agyvérzés, az infarktus vagy a rák”.

Woody Allen „receptje” az élet nevű tragikus kalandhoz egy sajátos koktél, amit javarészt a sors kevert ki számára. Kis vörösként indult Brooklyn mélyéről Allan Stewart Königsberg néven, egy Németországból bevándorolt zsidó családban. Volt honnan élményeket merítenie a cseppet sem melegszívű jiddise mame alakjához, aki a New York-i történetek emlékezetes epizódjában a felhőből fenyegeti csődtömeg fiát.

newyorkstories

New York-i történetek

Harminchét év pszichoanalízis, Manhattan összes pszichológusa sem tudta kigyógyítani krónikus szeretethiányából, klasszikus zsidó nevelése ellenére hűtlen zsidóságából, halálfélelméből, üldözési mániájából, szexuális, vallási frusztrációiból, agora- és egyéb fóbiáiból. „Életünk szerves része, hogy miként fuseráljuk el azt” – mondja az oly jól ismert kivertkutyatekintettel, dokumentumfilmszerűen a kamerába az Agyament Harryben a főhős, aki regényhősei epizódjaiból próbálja összerakosgatni saját élete széthullott darabkáit.

deconstructing-harry

Agyament Harry

New York leghíresebb neurotikusáról ma már senki nem hinné el, hogy szkeccsíró, stand up comedy-s korától kezdve arra vágyott, hogy Tennessee Williams, Arthur Miller, Csehov darabjait vigye színre, és olyan tragikus végkimenetelű történeteket írjon, mint a Hamlet. Első forgatókönyve, a Mi újság, cicababa? óta Groucho Marx, Buster Keaton és Bob Hope komikumának a „csapdájába” került. Bergman, Fellini, Antonioni hatására váltott szövevényesebb jellemábrázolásra, hangulatfestésre, érzelmi mikrotörténetekre. „Az emberek mindig összetévesztik a filmjeimet a magánéletemmel” – válaszolta a párkapcsolati boldogságot kereső, folyamatos magánéleti és művészi válságban lévő mozgóképes alteregója megalkotásáról. „A szerelem a válasz, de amíg a válaszra vársz, a szex felvet néhány nagyon érdekes kérdést” – állítja híres aforizmái egyikében. Egy másik híres mondása szerint: „Az élet szexuális úton terjedő betegség, száz százalékos halálozási aránnyal.”

Whatsnew

Mi újság Cicamica?

Allen mozgóképes életművét a kezdeti évek burleszk elemekkel operáló zsánerfilmjeitől a művészfilmes drámai hatásokra váltó műremekein át napjainkig végigkíséri a szerelem anakronizmusa. Visszatérő leitmotívum nála a beteljesületlen szerelem romantikája, a boldogság, a házasság, a párkapcsolatok lehetetlensége. Már a Mi újság, cicababa? szereplői is mind reménytelenül szerelmesek. A dosztojevszkiji utánérzésű drámaparódia, a Szerelem és halál Boriszaként mély depresszióba esik, miután elnyeri szerelme, Szonja kezét. A Minden, amit tudni akarsz a szexről hét epizódjában a legváltozatosabb formában öltenek testet Woody fantáziajátékai a nemiségről. Hol a bájital titkát kereső udvari bohóc, hol olaszul beszélő pénzes macsó, hol pedig bevetésre váró sperma jelmezében kísért. A legzajosabb színpadi sikeréből filmre adaptált Játszd újra, Sam!-ben a Casablanca Humphrey Bogartját hívja segítségül, hogy randihelyzetekben a mozivászonról kapjon szerelmi instrukciókat. Az Annie Hall Alvy Singere rendre elrontja a romantikus pillanatokat olyan cinikus megjegyzésekkel, mint az első szeretkezés után elejtett: „Életemben nem szórakoztam ilyen jól nevetés nélkül.” Máskor meg Kierkegaard-ról értekezve, vagy Charlie Parker életművét kielemezve lohasztja le a szerelmi légyottok hangulatát. Egyedül a személytelen szerelem hordozza magában a csalódásoktól mentes boldogságot. A filmtörténet egyik legszebb szerelmi vallomása a Manhattan, amiben Gershwin Kék rapszódiájával állít fekete-fehér képi emléket New Yorknak.

loveanddeath

Szerelem és halál

A zsidóságával is összefüggő szorongás élménye Allen filmjeinek egyik legfontosabb motívuma. Nincs rendező, aki nála hitelesebben közvetítené a „Hogyan legyünk boldogtalanok?” tézist. Lélektani alaphangoltsága, hogy hadilábon áll a nőkkel, és előre borítékolja magának a kapcsolati kudarcot. Még a Játszd újra, Sam! randigurujának az idejéből származik a mondása: „Egy bizonyos nőtípus kedvel engem. Az a típus, aki legalább egyszer már felvágta az ereit. A nőkre gyakorolt hatásom egyenesen arányos azzal, ahányszor már öngyilkosok akartak lenni.”

Az önazonosság keresés kaotikus csődjéből olyan európai mesterek iránti vonzalma mentette meg, mint Fellini vagy Bergman. A Belső terek, Egy másik asszony, a Férjek és feleségek, a Hannah és nővérei című filmjeivel a svéd mesternek adózott. A Csillagporos emlékek kétségtelenül Fellini Nyolc és féljének átirata, míg A rádió aranykora egyértelműen az Amarcordé. Az Annie Hall Alvy Singerének cinizmusához idővel a filozofikus bohóc bölcsessége társult, aki leszámolt az illúzióval, hogy feloldozást várjon a szerelemtől. A Csillagporos emlékek Woodyja már tudja, hogy az érzés kiszolgáltatottá tesz, hogy a hétköznapok őrlőmalmában a kapcsolatok rutinná válnak, hogy a szeretett lény önvalónk sokszor torz tükörképét hordozza. „Ami totálképben komédiának tűnik, premier plánban kész tragédia.” Öregkori önkínzó bohózatában, a Hollywoodi történet pszichoszomatikus alapon megvakult rendezőjeként tökélyre fejlesztette Charlie Chaplin híres mondását.

hannahandsisters

Hanna és nővérei

Súlyos önértékelési problémáit éltető humorral kiegyenlítő egyéniségével méltán kiérdemelte Charles Bukowski megállapítását: „Minden férfi Woody Allen szeretne lenni.” Nincs még egy független filmes, akinél sorba állnának Hollywood legnagyobb csillagai, hogy akár ingyen szerepeltesse őket a filmjeiben. A lista igen tekintélyes Uma Thurmantól Charlize Theronig, Helen Hunttól Julia Robertsig, Meg Ryantől Scarlett Johanssonig, Rebecca Halltól Penélope Cruzig. Woody eredendően az okos szőkékre bukik, ami ritka párosítás az álomgyárban. Két szolid barnát, Harlene Rosent és Louise Lassert követően, akiket fiatalkori felindulásból feleségül is vett, Diane Keaton volt évekig az élettársa és a múzsája. A Hannah és nővérei forgatásán bonyolódott szerelembe Mia Farrow-val, elsőszülöttje, Ronan anyjával. Frank Sinatra ex-hitvese botrányos körülmények között adta ki az útját, miután tudomására jutott Woody és adoptált lányuk, Soon Yi Prévin viszonya. 1997 óta Soon Yivel él hitvesi kapcsolatban, akitől két gyereke született.

A Csak az a szex életről, halálról, szerelemről elmélkedő komédia szerzője óta a Nagy Alma szentimentális, nosztalgikus, bensőséges szerelmese európai úti célokat választ magának. A Szajna-parti Varázsige: I love you-val kezdődtek párkapcsolati bolyongásai az öreg kontinensen. Három krimiszínezetű filmet is szentelt a Temze-parti metropolisnak, a Meccslabdát, a Fülest és a Kasszandra álmát. A sötét tónusról színpompás fényekre váltott a Barcelona felkérésére megalkotott Vicky, Cristina, Barcelonában, ami a francia fővárosnak szentelt Éjfél Párizsban-nal Allen legjobb filmje az elmúlt évtizedből. Woody párizsi romantikus komédiája felér egy művészettörténeti időutazással Hemingway, Dalí, Bunuel nyomában.

London és Párizs után harmadik legkedvesebb európai városa Róma. Fellini és De Sica emlékének adózva forgatott az Édes élet emblematikus díszletében, a Trevi kútnál. A bögyös örömlányt alakító Penélope Cruztól a televízió jóvoltából hirtelen sztárrá vált Roberto Benignin át jó néhány latin moziidolt szerződtetett Alec Baldwin, Ellen Page mellé. A nemrég bemutatott Rómának, szeretettel leginkább a hatvanas évek nosztalgiáját idéző habkönnyű vígjáték, ami megragad az olaszokról alkotott harsány sztereotípiák szintjén.

to rome with love

Rómának szeretettel

Izrael azonban változatlanul fehér folt a színész-forgatókönyvíró-rendező filmhelyszíneinek térképén. A repüléstől való félelmével, neurotikus hajlamával és a kíváncsiság hiányával magyarázza, hogy még csak nem is járt ott soha. A Los Angeles-i Jewish Journal kiadója nemrégiben internetes kampányt, pénzgyűjtést szervezett Woody Allen megnyerésére, hogy Izraelben forgasson. A zsidó identitásához ellentmondásosan viszonyuló rendező ennek kapcsán egy interjúban elmondta, hogy noha vallásos légkörben nőtt fel, nem tartja magát a szokásokhoz. Szombatonként nem gyújt gyertyát, és nem hisz a szervezett vallásokban. „A legtöbben kihasználják az embereket, és nincs közük Istenhez. Manapság akkor merül fel a származásom, amikor támadnak a zsidóságom miatt. Támogatom Izraelt és ellenzem a támadásokat, amelyek ezt a csodálatos országot érik. Emellett aggaszt a növekvő fundamentalizmus. A feleségem régóta kapacitál, hogy menjek el vele Dél-Koreába és Izraelbe. Szerinte fontos, hogy a lányaink megismerjék a szüleik kultúráját. Szóval, úgy gondolom, hogy nincs kibúvó. Előbb-utóbb sort kell keríteni az utazásra.”

Címkék:2012-10

[popup][/popup]