Hogyan teremtette meg Éva az embert?

A modern zsidó tudományok megteremtőjének általában Moritz Steinschneider könyvtárost tartják.

Steinschneider úr 1816-ban született Morvaországban és 1907-ben hunyt el Berlinben. Apjától, a Talmud-tudós Jakob Steinschneidertől kapta első hebraisztikai útmutatásait. Házuk a talmudológusok találkozóhelye volt, de nemcsak a talmudológusoké, hanem a kor szekuláris tudományosságának számos jelentős személyisége is megfordult itt. A kis Moritz  híres rabbiktól tanult (Prágában és Bécsben) de emellett – ez korábban egy zsidófiú számára szinte lehetetlen lett volna–, nyilvános iskolába is járt. Bécsben – ez is meglepő egy ortodox vallástudósnak készülő fiatalembertől –, „Egység” néven – ma úgy mondanánk – cionista egyesületet alapított.

A vallásos zsidók egy része akkor is, később is élesen szemben állt a cionista eszmékkel. A bécsi főrabbi például hevesen vitatkozott a cionizmus alapítójának tekintett Theodore Herzl eszméivel, aki a Dreyfus-perből azt a tanulságot vonta le, hogy igazuk van az antiszemitáknak: nem lehet a népek közé szóródottan élni, a zsidóságnak is szüksége van egy saját hazára, saját országra. Herzl-t a zsidóság liberálisabban gondolkodó része érdeklődve hallgatta, a vallásosok közül azonban sokan elutasították. A bécsi főrabbi például  azt tanította, a zsidóknak nem az a dolguk, hogy visszaköltözzenek a sivatagba, ahonnan egyszer szerencsésen kiszabadította őket az Örökkévaló, hanem hogy a szellem fényét terjesszék a világban.

Az a tény, hogy az ifjú Moritz Steinschneider a cionista irányba tájékozódott, mutatja, hogy fiatalságától kezdve szabad szellemű, felvilágosult gondolkodású személyiség volt, aki aztán később mint tudós elmélyült és alapos bibliográfiai munkájával hívta fel magára a figyelmet, mármint azét a pár emberét, akiket a XIX. század mozgalmas második felében éppen a középkori zsidó szövegek fordítási problémái érdekelték.

Meghívták több zsidó rabbi szemináriumba vezetőnek (így például Budapestre is), de ő visszautasította a felkéréseket, mert szerinte a zsidó tudományok művelése nem teológiai szeminárium, hanem független tudományegyetem dolga. Vizsgált görög, latin, szír, héber kéziratokat, foglalkozott matematikával, orvostudománnyal, filozófiával, könyvészettel és természettudományokkal. Ő rendszerezte a zsidó irodalom történetét. Publikált számos héber és arab kéziratot,tanulmányokat közölt különböző folyóiratokban. Korának tehát egyik legmegbecsültebb, legnagyobb tisztelettel körülvett tudósa volt.

Aztán kihozott egy könyvet, amitől fejére állt a tudomány. Ha nem ő publikálja, senki sem vette volna komolyan. Tőle azonban elfogadta a közvélemény – pedig ez a könyv a mai napig meg-megrázza a bibliai tudományok világát tiszteletlensége, szatirikus világképe és kifejezetten pornográf beállításai miatt. Ez a botrányos kötet a mai napig szenzáció, sajnos, teljes magyar fordítása tudtommal nincs, talán szerencse is, ki tudja, mi történne, ha a magyar olvasó megelőző lelki tréningek nélkül a kezébe vehetné.

A mű címe magyarul „Ben Szira ábécéje”, és nincs olyan vallástörténész, aki ne lenne ideges, ha szóba hozzák előtte. Eltagadni nem tudjuk, elfogadni lehetetlen, viszont sajnos megkerülhetetlen annak a vitának a végiggondolásához, amelyet Theodore Herzl és a bécsi főrabbi folytattak arról, mi dolga a zsidóságnak a világon. Az „Alphabetum Siracidis … in Integrum Restitutum et Emendatum” című irat titkot titokra halmoz, és ha egyet megfejt, száz újat teremt azonnal.

…

A könyvnek sem megírása idejéről, sem annak körülményeiről, sem a szerző személyéről semmi konkrétet nem lehet tudni – mármint azon kívül, hogy az illető jó nagyokat hazudik. Valami okból a vallástörténészek mégis megegyeztek abban, hogy ez egy kora-középkori mű, időszámításunk után 700 táján keletkezhetett, amikor az iszlám, mint vallás felbukkant a történelem színpadára. Ennyi erővel persze mondhattak volna bármilyen időpontot 1514 előtt, mert akkor már bizonyíthatóan létezett egy szöveg, ami ez alatt a cím alatt futott és legalábbis részben hasonló passzusokat tartalmazott, mint amit a tudós Steinschneider filológus a XIX. század második felében közkinccsé tett.

Végül is, miért fontos ez a mű?

Azért, mert gyűlölködik és gúnyolódik ugyan, de kincset is őriz, tartalmazza a titkos héber mondák egy részét, amelyek éltek a zsidó közösségekben évezredeken keresztül, szellemi erőként hatottak, és üzenetet hoztak egy elsüllyedt világból, olyan üzenetet, amelyet a Biblia szerzői, a művelt és liberális gondolkodású jeruzsálemi értelmiségi csoport, a kohének szándékosan homályban hagytak előttünk.

Ben Szira ábécéje beszél Lilitről. Lilit egy nagyon ősi istennő vagy női démon. Ismeri a Teremtő kimondhatatlan nevét, tud repülni, egyenjogúnak tekinti magát a férfivel, gyönyörű és csábító, számos tulajdonsága keleti főistennőkkel rokonítják. A zsidó tudat azonban lefokozta a főistenői rangról Lilitet és a démonok éjszakájába száműzte. Miért hajtott végre egy ilyen hatalmas mitológiai változtatást az ókori zsidó értékrend?

Miért Évát választottuk ősanyánknak? Mivel tudott többet Éva Lilitnél?

Ha pontosan olvassuk a Bibliát, azt találjuk: Éva egyetlen egy fontos dologban különbözött Lilittől: a tudása több volt Liliténél, sokkal több, sőt: ő fejezte be a Teremtés nagy művét. Ő teremtette meg az embert. Hogyan? És miben állt ez a különleges tudás?

Lilit tudása a mágia. Ő egy varázsló képességekkel rendelkező, nagyhatalmú démon. Éva tudása más. „És monda a kígyó az asszonynak: …tudja az Isten, hogy amely napon ejéndetek abból (a tudás fájának gyümölcséből), megnyilatkoznak a ti szemeitek, és olyanok lésztek, mint az Isten: jónak és gonosznak tudói. … És monda az Isten: Ímé az ember olyanná lett, mint mi közülünk egy, jót és gonoszt tudván.” (1Mózes 3, 4-22).

A vallástörténészek azt tanítják, Éva elkövette az eredendő bűnt, az ősbűnt, engedetlen volt, megkóstolta a tiltott gyümölcsöt, ezért megharagudott az első emberpárra az Úr, ki is űzte őket az Édenből.

Miféle ősbűn?

Éva semmi ősbűnt nem követett el, éppen ellenkezőleg, ő az, aki befejezi a teremtés nagy művét, ő az, aki létrehozza az embert az öntudatlan állatból. Amint a felnövekvő gyermeknek egyszer csak a saját lábára kell állnia, és függetlenítenie kell magát a gyámolító szülőtől, Éva is függetleníti magát a gyámolító Istentől, és ez a pillanat az erkölcsi tudatosodás pillanata. Ezt nem adhatja meg senkinek senki, ezt magunknak kell kiküzdenünk.

Semelyik ókori vallásban, semelyik teremtéstörténetben nem feltétele az emberré válásnak az, hogy képesek legyünk megkülönböztetni a jót és a gonoszt, csak a zsidóságban. Semelyik vallás nem tekinti az Istenhez tartozás lényegének a jóság ismeretét és gyakorlását, csak a zsidóság és a kereszténység. Ezért követi a modern, tehát nem az alávetettségre, hanem a személyiség függetlenségére építő világ a zsidó-keresztény kultúrkört.

Amikor a meztelen Ádám és Éva öntudatlan állatként kóboroltak az Édenkertben, a teremtés még nem fejeződött be. Emberré akkor váltak, amikor erkölcsi öntudatukra ébredtek. Felöltöztek, szembenéztek önmagukkal, tettükkel és független szellemükkel, vagyis ember lett belőlük. Ekkor és csak ekkor lépteti ki őket az Isten az anyaméhből, az Édenkertből a világ színpadára: ekkor kezdődik a történelem.

*

Szunyogh Szabolcs Védtelen istenek című könyvét, mely a Noran Libro Kiadó gondozásában jelenik meg, június 6-án kedden 17.30 órakor mutatják be az Örkény István Könyvesboltban (XIII. Szent István krt. 26.)