A Magvető kiadó, Hafner Zoltán szerkesztésében, Kertész-esszékötetet jelentetett meg az ünnepekre. A szövegek döntő többségét Kertész olvasói jól ismerik, az utóbbi években mondott alkalmi beszédek lehetnek valamelyest újak számunkra és művésztársakról szóló nyúlfarknyi, többnyire napi és hetilapok hasábjairól kimentett írások, kiállítás megnyitók, nekrológok.

Egykor közös hazánk egészét szereti Sólyom László, aki szlovák tárgyalópartnereinek kevesebb görcsösséget és egymás történelmének megismerését javasolja. 

Még a rendszerváltozás előtt, 1988. november végén alakult meg a Magyar Zsidó Kulturális Egyesület, a Mazsike. Szokatlanul ünnepélyes és nagyvonalú körülmények között, a Magyar Tudományos Akadémia kongresszusi termében.

November 16-án a megalakult a Mazsihisz által életre hívott Magyar Zsidó Kongresszus. A körülbelül öt órás alakuló ülést Feldmájer Péter vezette. Néhány kritikus megjegyzést és hozzászólást leszámítva komolyabb viták nem voltak: a Kongresszus saját működési szabályzatának megalkotásával volt elfoglalva. Határoztak a különböző bizottságokról és megválasztották a Kongresszus elnökségét.

„A Kaláka együttes elegáns, más muzsikusokkal össze nem téveszthető zenei tálcán nyújtja a verset a hallgatóknak. Nem ráerőszakolják a maguk szerzeményeit, hanem kimuzsikálják a Gutenberg óta könyvekbe száműzött, »szív-némaságra« született s ítélt versekből a maguk olvasata szerinti »eredeti« dallamot”. 

Forrás: Élet és Irodalom  Piros emlékezete Ez a szakítás nem pusztán taktikai okoknál fogva nem volt éles (az óvatoskodás nem jellemezte apámat), hanem filozófiai megfontolások is szólhattak mellette. A biológiai-kémiai természettudományok új perspektívából való … Tovább »

Balog Zoltán és Lezsák Sándor fideszes országgyűlési képviselő arra szólítja fel Gusztos Péter SZDSZ-es képviselőt, hogy vonja vissza szerintük téves információkon alapuló napirend előtti felszólalását, és kövesse meg a Prohászka Ottokár emlékét tisztelő állampolgárokat, valamint a püspök nevét viselő intézményeket, iskolákat – tájékoztatta közleményében a két politikus kedden az MTI-t.

Karinthy Színház, 2008. szeptember 3-án, este. Zsúfolásig telt nézőtér. A színházba járó tudja, hogy a Közönség Úr (© Karinthy) heterogén tömeg. Van a „jól nevelt” Közönség Úr – ők tisztelettudóan, szinte némán várják az előadást. Van a kissé morajló, „No lássuk, … Tovább »

Színházi premiert tartottak a Spinozában a Zsidó Nyári Fesztivál programjaként. A Címzett ismeretlen című levéldráma alapjául szolgáló kis könyv, Kathrine Kressman Taylor műve, 1938-ban jelent meg először Amerikában.

A darabot 1995-ben újból felfedezték, és a koncentrációs … Tovább »

Azon az éjszakán, amikor az ördög eljött, hogy elrabolja tőle a tehetségét, nem ellenkezett, nem jajgatott, nem csinált cirkuszt.

– Az ígéret szép szó – mondta, és megkínálta az ördögöt egy Mozart csokigolyóval meg egy pohár limonádéval. – Kellemes volt, finom volt, csodás … Tovább »

Orbán Viktor szerint le kellene zárni Budapest életében a “perpatvarok” korszakát, és új, együttműködésre épülő politikára lenne szükség, amelynek megtestesítője Tarlós István; a Fidesz elnöke erről pénteken beszélt Budapesten, a Fidesz fővárosi frakcióvezetőjének könyvbemutatóján.

 
Szíve joga Pajor Tamásnak, a két évtizede újpünkösdista frontkeresztényként ismert egykori – saját megvallásában annak idején zsidó gyökerei dacára antiszemitizmussal kacérkodó – híres-hírhedt punkzenésznek, hogy lazán elintézze József Attila sorsát és munkásságát a Szombat szeptemberi számában.

Pajor Tamás 1981-ben, 18 éves korában lépett színre
a Neurotic punk együttes
frontembereként. Hét éven át nyomatta a punk-hoz illő zenét és életmódot, s
koncertjei –remek szövegei, meg nem alkuvó lázadása és botrányai miatt – az
alternatív világ egyik kult-jelenségének számítottak.

Ablonczy Balázs történésszel, a Kommentár főszerkesztőjével munkásságáról, a Kommentárról, a konzervativizmus és a jobboldali “underground” hazai helyzetéről, a hagyományról, a posztkommunizmusról, a jobb- és baloldali radikalizmusokról, és még sok minden másról.

Vajon igaz-e az a (rosszmájú? megkeseredett?) állítás, miszerint minden kritikus, függetlenül a művészeti ágról, éppen az alkotói tehetség híján válik szigorú ítésszé, morfondíroztam, miközben az Alexandra könyvesbolt Károly körúti kávézója felé tartottam Bán Zoltán András Hölgyszonáta című könyvének bemutatójára. És mi van a kritikusból lett írókkal?

Méltánytalan helyzetben van a XX. századi magyar történelem egyik legpozitívabb személyisége. Esterházy János gróf mind a mai napig nem kapta meg a Yad Vashem Világ Igaza elismerést, pedig a tények egyértelműek és alátámasztottak.

Elérkeztünk a XXI. század első évtizedének a végére, amikor immár idős emberek adnak számot arról, hogyan élték át gyerekként a holokausztot.

Zentai Károly a vád szerint 1944-ben megölt egy 18 éves fiút, mert nem viselt sárga csillagot. A most 86 éves férfi kiadását három éve kéri Magyarország, egy ausztrál bíróság úgy döntött, hogy kiadják. Ha Zentait hazahozzák, szinte bizonyos, hogy a repülőtérről fogdába viszik. 

A 125 éve ezen a napon a nyíregyházi városházán kihirdetett elsőfokú felmentő ítéletről, továbbá az azt felülvizsgáló és  helybenhagyó budapesti ítélőtáblai és kúriai másod- illetve  harmadfokú döntésekről, valamint a per négy példamutató nagy  jogászáról emlékeznek meg koszorúzással és beszédekkel a fővárosban  – közölte az Eötvös Károly, Kozma Sándor, Tóth Lőrinc és Vajkay  Károly Emlékkör.

“A mattbarna kosztümös hölgy gyönyörű: rózsaszín őszibarackkal kevert bronz fakéreg a bőre és csodásan barna a szeme. Általa jut szóhoz – a szentimentális Karmelicka utca részvételével – a minduntalan „felejteni” vágyó lélek megannyi olcsó kívánsága és szükséglete. Ekkor már mézes az alkony, és úgy, mintha nem lehetne tovább élni.”