Gáli József (Gyula, 1930. febr. 10. – Bp., 1981. márc. 5.). író, költő, drámaíró mára feledett alakja a 20. századi irodalomnak, s a hősök panteonjában sem jutott neki hely. Sokszor halt meg, de sohasem jókor.

A Mazsihisz Szeretetkórházában elhunyt Biszku Béla, egykori kommunista politikus, nem volt zsidó. Katolikus családból származott. Kérdés, akkor mit keresett a Szeretetkórházban.

Kapedli és kokárda – a nemzeti ünnep alkalmából a magyar-zsidó identitással foglalkozó különszámunk néhány cikkét ajánljuk újraolvasásra.

Néhány fontosabb esemény az elmúlt évből.

Versenytársak – interjú Heisler Andrással és Köves Slomóval, Bernard-Henry Lévy: A késelős intifádáról, Németország és a bevándorlás, Beszámoló a IV. Zsidó Filmfesztiválról, Kőszeghy Péter Gáli József életművéről, Berkovits György regényrészlete. Előfizetési akció értékes nyereményekkel!

Egyik legolvasottabb szerzőnk, a Reich Jenő (1905-1943) néven született pesti humorista, kabaré- és kalandregényíró életét és munkásságát tudományos igénnyel feltáró emlékkötetben irodalomtörténész, filológus, levéltáros, történész, bibliográfus fogott össze, hogy 500 oldalon minél teljesebb képet adjon a 38 éves korában zsidó munkaszolgálatosként eltűnt író munkásságáról.

A New Yorkban élő építész szenvedélyes szakács: 450 kötetes szakácskönyvgyűjteménye mellett leginkább kéziratos családi receptjeiből szeret főzni. Körner András első kötete, a Kóstoló a múltból egy XIX. századi magyar zsidó háziasszony mindennapjait ábrázolta. Második könyve … Tovább »

Szükség van-e a holokauszttal összefüggő keresztény bűntudatoldáshoz a zsidóság olyan bevonására, mintha a zsidó, illetve zsidónak minősített embereknek e tekintetben szintén lenne kiengesztelni valójuk?

Mindkét vasárnapi tapolcai időközi önkormányzati választáson a Jobbik jelöltje győzött. Bár mindkét választókerületben négy-négy jelölt indult, a Jobbik mindkettőben megszerezte az érvényes szavazatok több mint felét. A nem újnyilas ellenzék nagyon súlyos vereséget szenvedett.

Interjú Ascher Tamással; Még nem késő: Sorsok Háza, HDKE, Rumbach zsinagóga; Középkori emlékeink: lesz-e a bécsi után Budán is zsinagóga-feltárás?; Klein Rudolf a Salgótarjáni úti temetőről, David G. Roskies a Varsói Zsidó Múzeumról; Hanák András J. D. Salingerről.

Trianon helye a magyar társadalmi emlékezetben

Trianon helye a magyar társadalmi emlékezetben
Lapunk az alábbi körkérdést intézte a szellemi és közélet néhány szereplőjéhez:
“A 20. századi magyar veszteségek napjaink közéleti vitáinak tárgyát képezik, és meghatározó szerepet játszanak az emlékezetpolitikában, az identitáspolitikai … Tovább »

Cegléd, Kecskemét, Kiskunhalas, Nagykőrös, Szolnok

„Az utcán járkáltak fegyverrel, nem szaroztak.

Ha valahol vész volt, abban a pillanatban lőttek. Ezek ilyen vagány zsidók voltak.

Sokakat hazavágtak és lerendeztek.”

Elnököt választ a Mazsihisz május 10-én. A három felmerül jelölt közül, bárhonnan nézzük is, Heisler András tűnik a legalkalmasabbnak, hogy megjelenítse a zsidó közösség egészének érdekképviseletét. Elmondjuk, miért.

Furcsálkodást, értetlenséget vagy elutasítást váltott ki Ilan Mor, izraeli nagykövet minapi fellépése

Az elmúlt hetekben megrázta a világot a terror új hulláma. A párizsi véres támadások után, Belgiumban számoltak fel iszlamista sejteket, Izraelben pedig a minap 17 embert késelt meg egy ámokfutó. Mindeközben a közel-keleten hódít az Iszlám Állam, amely nyiltan fenyegeti a nyugati világot. Sokakban felmerül, hogy hol a határ? Mi jöhet még? És miként lehet megálljt szabni az ellenünk irányuló erőszaknak? Ezekre kérdésekre keressük a válaszokat február 12-én 17 órától a Bálint Zsidó Közösségi Házban (Révay utca 16.).

 Történelem, politika, sajtó, irodalom (1993–2013)

Feltehetően a végéhez közeledik az a Schwezoff Dávid személyéhez köthető (de korántsem csak róla szóló) abszurd dráma, 

Laczó Ferenc monográfiája a Horthy-kor reprezentatív magyar zsidó értelmiségi kiadványainak elemzését kínálja. A kötet a korszak magyar zsidó történelemértelmezéseinek és politikai platformjainak, hagyományképeinek és identitásopcióinak, apológiáinak és önkritikáinak részletes feltárására vállalkozik. Különös figyelemben részesíti a még a 2. világháború éveiben is megjelenő, gyakorlatilag egészen az 1944-es katasztrófáig publikálásra kerülő magyar zsidó kiadványokat, bemutatva, hogy a radikalizálódó antiszemitizmusra és a szükségletek kielégítésének fokozatos ellehetetlenülésére milyen intellektuális válaszkísérletek születtek.