Franz Kafka: Bevezető előadás a zsargonról

Írta: Szombat - 2010-05-22 Rovat: Kultúra-Művészetek, Politika

“A zsargon a legfiatalabb európai nyelv, csak négyszáz éves, vagy ennél is fiatalabb. Még nem fejlődtek ki benne világos nyelvi formák, melyre igény lenne. Kifejezésmódja tömör és gyors, nyelvtana nincs. A nyelv kedvelői hiába próbálnak nyelvtankönyvet írni, a zsargon továbbra is beszélt nyelv marad, soha nem jut nyugalmi állapotba, de a nép nem is bízza a nyelvészekre.”

„Jó előadást fogok tartani, semmi kétség, a végsőkig felfokozott nyugtalanságom úgy össze fog rántani aznap este, hogy még a nyugtalanságnak sem marad bennem hely, és a beszéd oly nyílegyenesen fog kijönni belőlem, mint a puskacsőből. De lehetséges, hogy utána összeesem, mindenesetre sokáig nem fogom kiheverni” – írja naplójába Franz Kafka 1912. február 8-án. Tíz nappal később meg is tartja előadását Jichok Lőwy, jiddis színész irodalmi estje előtt a prágai Zsidó Városházán, melyet hivatalosan a cionista Bar Kochba Egyesületszervez, ám amelyet Kafka szorgalmaz, és hoz tető alá. Február 25-én hosszan ír az estről a naplóban.

A varsói születésű Jichok Lőwy, a lembergi jiddis színház színésze,rendezője, vezetője, társulatával akkor már hónapok óta Prágában időzik,és sorozatban tart színielőadásokat. Kafka találkozása Lőwyvel és a társulattal jelentős hatással van gondolkodására. A családi hagyományként kapott és a prágai zsidó közösségben gyakorolt zsidóságot addig üresnek és formálisnak érzi, ám ezekben a hónapokban figyelme a zsidóság történelme, a kelet-európai zsidók népi kultúrája és legendavilága felé fordul. Naplójában bejegyzések sokasága foglalkozik Lőwyvel, társulatával, előadásaikkal, a jiddis nyelvvel, a jiddisszínművekkel és a Lőwy közvetítésével élő kultúraként felfedezett hagyományos zsidósággal.

Kafka zsidóságára később mások is hatottak, de a jiddis színtársulattal való találkozása mintha kaput nyitott volna saját zsidóságára is.

(sztg)

Franz Kafka

Tisztelt hölgyeim és uraim, a rövidesen elhangzó kelet-európai zsidó[1] költők versei előtt[2] azt szeretném mondani, hogy Önök többet értenek a zsargonból[3], mint sejtenék. A mai est élménye felől, mely mindnyájukra vár, cseppet sem aggódom, biztosak lehetnek abban, hogy Önök ezt kiérdemelték. De másrészről (az élmény) nem következhet be, amíg Önök ennyire tartanak a zsargontól, amint ez sokuk arcára van írva. Nem azokra gondolok, akik a zsargonnal szemben gőggel viseltetnek. A zsargonnal szembeni aggodalom azonban egyfajta ellenszenvből fakad, mely jóakarattal megérthető.

Nyugat-európai életünk viszonyait óvatos pillantással szemlélve, azt látjuk, hogy minden békés mederben folyik. Szinte boldog egyetértésben élünk, egymást megértjük, ha szükség van rá, de egymás nélkül is boldogulunk, ha úgy tetszik, és ez is egyetértés. A dolgok ilyetén rendjén ki képes ezt a zavaros zsargont megérteni, kinek van ehhez kedve?

A zsargon a legfiatalabb európai nyelv, csak négyszáz éves, vagy ennél is fiatalabb. Még nem fejlődtek ki benne világos nyelvi formák, melyre igény lenne. Kifejezésmódja tömör és gyors, nyelvtana nincs. A nyelv kedvelői hiába próbálnak nyelvtankönyvet írni, a zsargon továbbra is beszélt nyelv marad, soha nem jut nyugalmi állapotba, de a nép nem is bízza a nyelvészekre.

Kizárólag idegen szavakból áll, melyek a zsargonban nem lelnek nyugalomra, és megőrzik azt az élénkséget és gyorsaságot, mellyel használatba vételükkor rendelkeztek. A zsargonban népek vándorolnak, az egyik véglettől a másikig. A német, a héber, a francia, az angol, a szláv, a holland, a román, sőt még a latin is, mihelyt a zsargonon belül érzi magát, megtelik kíváncsisággal és ledérséggel. Ennyi nyelv összefogásához erő szükséges. Ezért a józan embernek eszébe se jut, hogy a zsargonból világnyelvet faragjon, bármennyire nyilvánvaló lenne, de azért sem, mert a zsargon régóta lenézett nyelv. Csak a tolvajnyelv merít belőle szívesen, mivel a nyelvi összefüggések kevésbé érdeklik, mint az egyedi szavak.

Ebben a nyelvi forgatagban mégis fellelhető néhány töredékes nyelvtani szabály. Például, a zsargon keletkezési idejére tehető a közép-felnémetnek (5) az új-felnémetbe való átalakulása. Ekkor adott volt egy bizonyos forma választási lehetősége, de a közép-felnémet, valamint a zsargon két különböző utat választott. Az is lehet, hogy a zsargon logikailag következetesebben alakított át közép-felnémet formákat, mint az új-felnémet, így például a zsargonban használt „mir seien” (új-felnémetül : wir sind (6)), a közép-felnémet „sin”-ből képződött, akárcsak az új-felnémetbeli „wir sind”. Előfordult, hogy a zsargon az új-felnémettel szemben megmaradt a közép-felnémet formáinál. Ami egyszer bejut a gettóba, az ott is marad. Így maradtak fenn ilyen formák, mint: Kerzlach, Blümlach, Liedlach (7).

És a zsargon dialektusai beáramlottak ebbe a szabadság és törvény szülte nyelvi képződménybe. Igen, a zsargon a maga teljes egészében dialektusokból áll, de az írott nyelv is, bár az írást nagy részben konvenciók szabályozzák.

Hölgyeim és uraim, ezzel azt gondolom, meggyőztem Önöket arról, hogy a zsargon egy szavát sem fogják megérteni.

Ne is várjanak segítséget a versmagyarázattól. Ha a zsargont nem értik, semmiféle gyors magyarázat nem segít. Legjobb esetben megértik a magyarázatot, de aztán úgy találják, hogy mindig valami nehezebb következik. Ez minden. Példaképpen elmondom Önöknek:…

Ezután Lőwy úr előad három verset. Először Rosenfeld „Die Grine”c. versét. A Grine (zöldek) vagy zöldfülűek Amerika új bevándorlói. A költeményben zsidó bevándorlók csoportja baktat a New York-i utcán, piszkos poggyászával. Természetesen bámész publikum gyűlik össze körülöttük, követi őket és röhög. A magából kikelt költő az utcai jelenet kapcsán a zsidósághoz, az emberiséghez szól. Az a benyomásunk, hogy miközben a költő beszél, a kivándorlók csoportja megáll, annak ellenére, hogy annyira messze vannak, hogy a hangját se hallják.

Frug költeménye, „Homok és csillagok” a bibliai ígéret keserű kritikája, mely szerint annyian leszünk, mint a tenger partján a homok és a csillagok az égen. Nos, már letapostak minket, mint a parti homokot, de vajon a csillagok ígérete mikor válik valóra?

A harmadik költemény szerzője Frischmann, címe: „Csendes az éjszaka”. Egy szerelmespár az éj közepén egy hászid tudóssal találkozik, aki épp a zsinagóga felé tart. A fiatalok megrettennek, netán beárulja őket, de aztán megnyugtatják egymást.

Nos, mint látják, semmit nem ér a magyarázat.

A magyarázatokhoz igazodva, előadás közben megpróbálhatják kitalálni, amit már úgyis tudnak, de ami valóban történik, azt nem látják. Aki jártas a német nyelvben, szerencséjére megérti a zsargont. Meglehetősen távolból nézve, a zsargon felületes érthetősége a német nyelvből fakad. Ez előnyt jelent a világ többi nyelvéhez képest. De ugyanakkor hátrányt is, ugyanis a zsargon nem fordítható le német nyelvre. A kapcsolat a zsargon és a német nyelv között egyszerre gyenge és lényegi ahhoz, hogy ne szűnjön meg azonnal, ha a zsargont németre fordítják. Ha a zsargont „visszafordítjuk” németre, ez azt jelenti, hogy nem zsargont fordítottunk, hanem valamiféle értelmetlenséget. Ha például franciára fordítjuk, érthetőnek hangzik, de németre fordítva megsemmisül. Például a „Toit” egyáltalán nem „tot” (halott), és a „Blűt” semmiképpen nem „Blut”(vér).

De nemcsak a német nyelv távlatából értjük meg a zsargont, tisztelt hölgyeim és uraim. Jöjjenek egy lépéssel közelebb. Nem is olyan régen, hogy a német zsidók köznyelve a porondra lépett, és aszerint, hogy városokban vagy vidéken éltek, keleten vagy nyugaton, a zsargon távolibb, vagy közelebbi változata, valamint számos árnyalata maradt fenn. Ezért a zsargon történeti fejlődése épp olyan jól nyomon követhető a történelmi időkben, mint a jelenkor felületén.

Önök a zsargon közvetlen közelébe kerülnek, ha arra gondolnak, hogy Önökben az ismereteken kívül erők és asszociációk is működnek, melyek lehetővé teszik a zsargon intuitív megértését. Ez az a pont, ahol a szakértő segíthet, megnyugtatva Önöket, hogy ne érezzék magukat kirekesztve, és belássák, hogy nem panaszkodhatnak amiatt, hogy nem értik a zsargont. Tudjuk, hogy minden panasz a megértés rovására megy. Legyenek nyugodtak, Önök rögvest a zsargon kellős közepén lesznek, mert ha egyszer megérintette Önöket a zsargon – és a zsargon az minden: szó, haszid dallam, és ennek a kelet-európai zsidó színésznek a lénye – akkor elfelejtik a korábbi tartózkodásukat. Olyan erővel fogják érezni a zsargon valódi lényegét, hogy félni fognak, de nem a zsargontól, hanem saját maguktól. Nem is lennének képesek ezt a félelmet egyedül elviselni, ha a zsargon nem adna azonnal önbizalmat, mely a félelemnek ellenáll, sőt annál erősebb. Élvezzék, amennyire tehetik. De ha ez (az önbizalom) elvész, holnap vagy később – mert, hogy is maradna meg egy páratlan előadás emléke! – akkor azt kívánom önöknek, hogy felejtsék el a félelmet. Mi nem akarjuk önöket büntetni.

Uri Asaf fordítása

Simon Frug:

Homok és csillagok

Süt fent a hold, a csillagok fénylenek,
végigömlik az éj hegyen és völgyben.
Öregecske könyvecskét olvasok
ezredszer, most is nyitva előttem.

Szent és drága szavait olvasom,
s a hangot hallom: „Népem, szavamat adom,
számos leszel, mint csillagok
az égen, s homok a tengerparton”.

Világnak Ura! Ígéreteidből soha
nem szegtél meg egyetlenegyet,
A neked tetsző időben és helyen,
szent szavad megcselekszed.

Ígéreteid közül egy bevált –
ezt már bizton érzem és tudom:
olyanok lettünk, mint a homok,
melybe bárki beletapos az úton…

Igen, Istenünk, igaz: széttörve és szétszórva,
szégyenbe alázva, mint kövek és homok…
Ámde hol vannak, Isten, mondd, a fényes,
a fényesen ragyogó csillagok?

Szántó T. Gábor fordítása

A cikkünkben említett, Franz Kafka által bevezetett prágai irodalmi esten, más versek mellett Jichok Löwy a fenti darabot is előadta.

Simon Frug 1860-ban született dél-ukrajnai zsidó parasztcsaládban. Munkáit többnyire oroszul, néhány elbeszélését és verseit jiddisül írta. Verseiben és prózájában egyaránt keserű humorral és kegyetlen realizmussal írta le a zsidó letelepedők kapcsolatát ukrán és orosz szomszédjaikkal. Frug maga mondta: „Szenvedéssel és könnyekkel teli történeteket hallottam emberektől, ezt adtam vissza a versekben” – melyeket olykor megzenésítettetek és színpadon is előadtak. 1912-tól 1916-ban bekövetkezett haláláig Odesszában élt, ahol 1913-ban megérhette három kötetes, Összegyűjtött munkáinak hatodik kiadását.

1 Forrás: The Kafka Project; http://www.kafka.org/ Az előadást Elsa Brod jegyezte le. A későbbi közlések ezen alapulnak.