Ma temetik Stark András pszichiátert, a pécsi zsidó hitközség korábbi alelnökét, a város legendás alakját. Kollégája, barátja, a pécsi hitközség elnöke, a Mazsihisz alelnöke búcsúzik tőle az alábbi írásban. Ezt a műfajt is Ő találta ki, vagyis inkább föl. A megnevezés – szabálytalanul személyes – a néhai Schweitzer József főrabbi 70. születésnapi kötetébe készült esszéjének címrészlete. A szabálytalan személyesség Andrásnak, vagy ahogy Ő is hívta magát: „a Starknak “ filozófiája, munkamódszere, végső soron az élete volt. Mint írja, születése előtt intrauterin összebarátkozott rabbijával. Elképzelem a zigótát, ahogy azzal a jellegzetes starki testtartással  figyel, kíváncsi és összpontosít. Egy életre – fájdalmasan az Ő életére is – kitartó barátság szövődött e két kivételes elme, kivételes személyiség találkozásából. Talán ebben a nagyon személyes kapcsolatban meg is tanult mindent, ami ennek a különleges életfilozófiának megannyi sarokköve lett. Családja – imádott édesanyja és felnőttként már példakép édesapja, a tanítónő nagynéni Mártó – körülrajongja. Túlélők gyermeke, megkapja hát Ő is születésekor azt a szép zsidó feladatot, hogy jobbá kell tennie a világot. Így néha konfliktust okoz a fehér zoknijának összepiszkolása iránti, felnőttként is mindvégig megmaradó vágya. De – és ez is annyira Stark – az iskolában is személyes tudott lenni, minden osztálytársa úgy emlékszik, hogy tőle hallotta Kennedy meggyilkolásának hírét, és hogy ő szerettette meg vele a jazzt és természetesen a filmeket is. Pályaválasztása is szabálytalan. Egy olyan korban lett pszichiáterré, amikor nem csak Freud volt betiltva, de a nem párthoz köthető kapcsolatok is finoman szólva tűrtek voltak. Ő erre fittyet hányva, belép a pártba, de eljár a zsinagógába és legfőképpen gyógyítja az embereket, ezzel a maga által kreált szabálytalan személyességgel. Közben megismeri és feleségül veszi Verát. Így már nem egyedül kell jobbá tenni a világot, társat talált hozzá. És persze barátokat. Élete végéig mindig újakat, és sohasem a régiek kárára. Mindig volt ideje, és elég … Bővebben: Szabálytalanul személyes – búcsú Stark Andrástól