A Hallelujah sikertörténete – Hogy lett ikonikus dal Leonard Cohen szerzeményéből
Az új dokumentumfilm bemutatja, hogyan lett ikonikus dal Leonard Cohen szerzeményéből.
HALLELUJAH: Leonard Cohen, A Journey, A Song – Official Trailer – In Cinemas from July 14
The critically-acclaimed new documentary releases in select Australian cinemas following its debut at the 2021 Venice and Telluride Film Festivals and Tribec…
Mi a közös Bono, Susan Boyle, k.d. lang, Justin Timberlake, Jon Bon Jovi és Jeff Buckley popsztárokban? Nos, mindnyájan azok közé tartoznak, akik sokszázan vannak, és koncertjeiken előadták a Hallelujah c. dalt, ami eredetileg Leonard Cohen 1984-es albumán (Various Positions) jelent meg.
Most ott tartunk, hogy a számot esküvőkön, temetéseken játsszák, és – ahhoz képest, hogy a szerző buddhista zsidó – karácsonyi albumokon is gyakran szerepel. Sokan már úgy vannak vele, hogy – miután már eleget hallották szépreményű ifjú tehetségek előadásában – nem ragaszkodnának Dávid „titkos akkordjaihoz”.
Ám a Hallelujah nem egyik napról a másikra lett a varázslatos hangú Cohen legismertebb alkotása. A Columbia lemezkiadó vezérigazgatója, Walter Yetnikoff nem lelkesedett az anyagért: „Nézze, Cohen, mindnyájan tudjuk, hogy ön nagyszerű, de nem tudjuk, vajon elég jó-e.” A lemezt végül egy független kiadó jelentette meg korlátozott példányszámban.
Dan Geller és Dayna Goldfine dokumentumfilmjét ebben a hónapban kezdték vetíteni a filmszínházakban, miután egy sor fesztiválon (Telluride, Gent, Velence, Amszterdam, Koppenhága, Tribeca) nyert díjakat. A Hallelujah: Leonard Cohen, a Journey, a Song című doku alapjául Alan Light 2012-ben megjelent könyve szolgált. A dal történetét a szerző és énekes élettörténetével és pályafutásával párhuzamosan mutatják be. Arról szól a film, hogyan lett belőle korunk egyetemes himnusza. A visszajelzések lelkesek; a Wall Street Journal újságírója egyenesen áradozik: „Külön kategóriát képvisel… Fenséges, szinte szimfonikus dokumentumfilm.”
Marianne Ihlen Leonard Cohen-nel Hydra szigetének kikötőjében, 1963.
Jelentős az átfedés Nick Broomfield Marianne & Leonard: Words of Love c. 2019-ben bemutatott filmjével. Marianne Ihlen hosszú ideig volt Cohen élettársa és múzsája, akiről többek között a So Long, Marianne c. dala is szól. Mindkét filmben megszólal Judy Collins folkénekes, valamint John Lissauer zenei rendező. Vicky Jenson, a Shrek társrendezője csak itt nyilatkozik részletesen.
A Marianne & Leonard film nem sokat foglalkozik a Hallelujah sztorival. Hogy a dal mennyire foglalkoztatta, a mostani moziból derül ki: öt éven keresztül írta jegyzetfüzetek sokaságába, és a 300 verzió 80 piszkozatot eredményezett. Ebből négy szakaszos dal lett, amit egyesek szerelmes vallomásnak, mások imádságnak tartanak.
A Hallelujah ismételt fölfedezése John Cale, a Velvet Underground tagja nevéhez fűződik. A dalt beemelte az 1991-es albumba (I’m Your Fan), ami tisztelgésféle Cohen előtt. Sokan úgy vélik, ha nincs Cale, a szám feledésbe merült volna. Valójában saját változatot hozott létre; rejtélyes új szöveggel. Még ennél is fontosabb, hogy Cale előadásában a hangot zongorajátéka kíséri, kiemelve törékenységét és gyöngédségét. Eltűntek a dobok, és a gospelre hajazó kórus – Cohen ekkorra már átpártolt a recitativóhoz.
John Cale és Leonard Cohen
Az újabb fölfedezés 1994-ig váratott magára, amikor Jeff Buckley, nyilván Cale hatására a maga szexi-angyali előadásmódjával a dalt sikerre vitte. Vicky Jensonnak a Shrek rendezőjeként zenei anyagra volt szüksége a számítógépes animáció megtámogatására.
De az animácós filmben nem a Rufus Wainwright által sokszoros platinalemez hallatszik, és a filmben maga Jensen nyilatkozza, hogy ő volt az, aki ragaszkodott a Cale változathoz. Rejtély, hogyan lehetett ezt összeegyeztetni a Velvettel. Mi több, Cale megszólal archív anyagokban, de Geller és Goldfine őt nem interjúvolja meg.
Ezt azért furcsa, mert Cale szerepe elvitathatatlan abban, hogy a Hallelujahból standard lett.
Ez nem kap elég hangsúlyt. Elvis egyszerűen előadta a Hound Dogot ahogy Jimi Hendrix is az All Along the Watchtower c. számot. Cale és Buckley viszont fogták a Cohen szerzeményt, és úgy nyúltak hozzá, hogy jócskán hozzátettek az eredeti varázsához.
Feszültség van a konceptuális szinten, és nem azért, mert a Cohen-féle Hallelujah nem elég nagyszerű, hanem mert más művészek nagyobb vonzást voltak képesek kölcsönözni a dalnak. Ezért nőtt nagyobbra, mint az olyan számok, mint a kizárólag Cohenhez köthető So Long, Marianne vagy Suzanne.
A Hallelujah mint látvány és jelenség elbűvölő – a legélvezetesebb részek azok, ahol az előadó idolok pörögnek a vásznon. Ám a művész nagysága nem abban rejlik, ami egyetemessé teszi őt, hanem abban, amiből eredetisége táplálkozik.
Az abc.net.au cikke alapján Bassa László
