Egy kamaszfiú kiballag a mezőre, ahol alighanem virágzó mandragórát talál a betakarítás idején, és hazaviszi az anyukájának. Ezt a semmi kis történetet, amely még a „legszebb nyári élményeimről” írt fogalmazásba se férne bele, fontosnak tartja elbeszélni a Tóra, tehát szent. Mint minden vigasz. Devárim hetiszakasz (5Mózes 1:1–3:22).  A kémek történetét beszéli el újra, Mózes visszaemlékezéseinek kezdetén, az utolsó tórai könyv első hetiszakasza. A kémekét, akiket Mózes elküldött a sivatagi táborból, hogy derítsék fel Kánaán földjét, hogy van-e ott folyó és földje jó, legelőin fű kövér, lédús gyümölcsök teremnek-e fáin, és védelmezői mennyire morcosak. Tudható, a kémek visszatérnek és arról számolnak be, hogy az országot félelmetes sereg őrzi, ezért lehetetlen elfoglalni. Inkább menjünk vissza, jut eszükbe, mint mindig, Egyiptomba. Ez a nemzedék még látta a Seregek Urát, amint térdre kényszerített egy világbirodalmat, Egyiptomot, tudják, hogy senki nem állhat meg előtte. A kánaániták, világbirodalmak közé szorult néhány aprócska nép, ereje nem is mérhető Egyiptoméhoz. Mitől ijedtek meg úgy a kémek? A múlt század egyik legnagyobb hatású hászid vezetője, a lubávicsi rebbe szerint nem a kudarctól, hanem a sikertől. Mindig azt mondták, utálnak a sivatagban lakni, de talán valójában szerettek. Ott Isten közel volt hozzájuk, gondoskodott róluk, táplálta őket, és intézkedett, ha kellett. A honfoglalás, a letelepedés csupa kisszerű unalom és látványos isteni jelenlét nélküli hétköznap, csupa fakó próza. Nem akartak már ilyen életet élni. Pedig Isten – és ez a felfedezés a zsidó hit legnagyobb eredetisége – a világ teremtőjeként nem csak az Égben van jelen, hanem – ahogy egy régebbi hászid tanító, a Kocker rebbe mondta – ott is, ahová beengedjük. Épp azt kell megtanulnunk, hogy beengedjük oda is, ahol nincs semmi ünnepi és különös az életünkben. Ettől riadtak vissza a kémek. A Talmud figyelmeztet arra, hogy a Biblia tele van látszólag minden ünnepélyességet nélkülöző részekkel. Egyik példája Rúben, aki virágot szedett … Bővebben: Virágot szedő macsó a babiloni mezőkön – tórai életkép