Svájci bankok

A gyilkosoknak fizették ki az áldozatok életbiztosítását

Új dokumentumok bizonyítják: Svájc egyaránt pom­pásan keresett a nácikon és a holocaust áldozatain. A svájci számlákon és széfekben még mindig óriási zsidó vagyonok hevernek, amelyeknek tulajdono­sait megölték. Azokat az embereket, akik a sajátjukat akarták, mint pimasz követelőzőket évtizedeken át elutasították.

A fenti pár sor csak fordítás, az eredeti szöveg a hamburgi Spiegel 1996/26. számában olvasható. Hasonlóan sokatmon­dó a szinte ugyanakkor megjelent New York-i Newsweek Sváj­ci titkok című összeállítása.

Amikor a Svájci Bankszövetség februárban megszakította a Zsidó Világkongresszussal az elárvult, több mint ötven éven át általuk eltitkolt, 1933-1945 közötti zsidó betétekről folytatott tárgyalásokat, az esetnek csupán néhány, főleg svájci és ame­rikai lap szentelt nagyobb figyelmet. A Szombat is tavasz óta igyekszik a különféle híradások alapján betekinteni a nehezen nyiladozó trezorok titkaiba. Ezt most már megkönnyíti, hogy újabban a világsajtó legtekintélyesebb szerkesztőségei szerez­nek meg és tesznek közzé ezzel kapcsolatos információkat.

900 000 frank Budapestről

A Spiegel említett száma például az Alfonse D’Amato kez­deményezésére feltárt dokumentumok általunk még nem is­mertetett további tényeit közli. Az USA szenátorának, a kong­resszus bankbizottsága elnökének a segítségét a mártírok amerikai állampolgárrá lett örökösei kérték, valamint Edgar Bronfman. a Zsidó Világkongresszus elnöke. D’Amato ugyan­is rangjánál fogva egyrészt betekintést nyerhet zárt irattárakba és azokat mások számára is megnyittathatja, másrészt gazda­sági szankciókat kezdeményezhet a jogsértő állam, adott eset­ben Svájc ellen. (Egyébként Clinton elnök is megígérte az érintett amerikaiaknak, hogy kormánya nyomást gyakorol Svájcra az igazságos rendezés érdekében.)

D’Amato levéltárosokkal és önkéntes kutatókkal előbányásztatta a Washingtoni Állami Levéltárból az amerikai tit­kosszolgálat által megszerzett és 1945-ben „Biztos kikötő” (Safe Haven) jelzéssel hazaküldött bizonyos számú svájci bankbe­tét másolatát. Ezekből mutat be néhányat a Spiegel, és meg­jegyzi, hogy az adatok nem krajcárokról szólnak, mint azt a bankszövetség képviselője állította, mert például a bukaresti Isac Fuldstein 736 792 frankot deponált, a budapesti Ágai és Landau cég pedig 900 000 frankot helyezett el. A tel-avivi Új Kelet július végi száma is foglalkozik a Washingtonban be­mutatott letétmásolatokkal, és annak összegét akkori 9 millió svájci frankban állapítja meg, amely – bár csak töredéke az el­árvult összletétnek – mai frankban önmagában több, mint amennyit a svájciak elismernek és kifizetni hajlandók.

A szenátor az elpusztult betétesek örököseit is tanúnak hív­ja. Így jutott el hozzá a 74 éves Greta Beer, aki elmondta, hogy Romániában textilgyáruk volt, s vagyonukat sikerült Svájcba menekíteni. Azonban édesapját, az elismervények elrejtőjét megölték. A tanúvallomást tevő hölgy a háború után édesanyjával végigkopogtatta a svájci bankok ajtaját, de min­denütt elutasították. A Newsweek is bemutat kisemmizetteket. Hannah Greenberget Lengyelországban keresztények bújtat­ták és mentették meg. Szülei elpusztultak, de míg együtt vol­tak, egy svájci bank nevét és címét ismételtették vele, azon­ban azt hányattatása során mégis elfelejtette. Mordechai Karnicki, Izrael burmai követe is csak arra emlékszik, hogy Svájc­ba került a vagyonuk.

És amit a nácik raboltak

Mindkét hetilap foglalkozik a svájci bankokba került olyan zsidó kincsekkel, amelyeket nem tulajdonosaik helyeztek el önként, hanem kirablóik s talán gyilkosaik. A háború éveiben a svájci bankok megvásárolták a Német Birodalmi Bank tulaj­donának mondott aranyat, összesen 1,6 milliárd frankért, hol­ott tudták, hogy 1939-ben csak ennek tizedével rendelkezett a Birodalmi Bank, tehát a többit a leigázott országokban hará­csolták. A németek frankért vásároltak Svájcban és más sem­leges országokban hadiiparuk számára, így a V-l és V-2 rakéták gyártásához nyersanyagot, technikát. A svájciak később családi ékszert, fogaranyat is vettek a németektől, sőt kifizet­ték a náciknak az általuk meggyilkoltak, a svájci biztosítókkal régóta szerződésben álló áldozatok életbiztosítását is. Doku­mentum van arra, hogy Hollandiából a zsidóktól elorzott 39 tonna arany került Svájcba.

Amikor a náci vezetők száméira is egyértelművé vált, hogy a háborút elvesztették, egyéni bankszámlákra helyezték el zsák­mányukat. Ezeket azonban jórészt már nem tudták felhasznál­ni – az értékeket a mai napig őrzik a széfek. Az USA berni kö­vetségének egy 1945-ös, most nyilvánosságra került jelentése szerint 16 milliárd dollárt ért a náciktól származó bankbetét. Közte volt Hermann Göringnek, a Harmadik Birodalom har­madik emberének 16 milliója, amit 1944 késő nyarán a többi között Graubündner kanton bankjában helyezett el dr. Ingnamm álnéven. Edgar Bronfman a Newsweekkel közölte, hogy ezekről a letétekről is felvilágosítást fog kérni.

A Spiegel egy meg nem nevezett izraeli lapra hivatkozva azt írja, hogy 7,7 milliárd frank értékű elárvult zsidó tulajdon lap­pang a svájci széfekben. A Svájci Bankszövetség hivatalosan 38,7 milliót ismer be.

Megkezdődtek a bankokban a vizsgálatok

Miközben a fenti cikket összeállítottuk, új helyzet állt elő: a svájci kormány kötelezte az országban működő bankokat, hogy mellőzve a banktitokra való hivatkozást, engedjenek betekintést a Zsidó Világkongresszus és a Svájci Bankárszövet­ség közös bizottságának az 1933 és 1945 között vezetett nyil­vántartásaiba. A héttagú bizottság Paul Volckertnek, az USA szövetségi jegybankja volt elnökének vezetésével New York­ban tartotta meg első ülését.

Júniusi lapszámunkban megírtuk, hogy azok, akik mások segítségével menekítették ki pénzüket vagy más értékeiket a háború alatt, de nem tudják, hogy melyik bankban helyezték el azokat, továbbá, akik legalább tíz éve halott hozzátartozóik feltételezett svájci bankszámláinak nyomára akarnak bukkan­ni, a következő címre írjanak: Schweizerische Banken, Zürich, Pf. 5198027. Az eljárási illeték 300 svájci frank.

Júniusban 400 megkeresés érkezett a fenti címre a világ minden tájáról.