Egyszeri segély és életjáradék – Svájci és német kárpótlási tárgyalások

Egyszeri segély és életjáradék

Svájci, német kárpótlási tárgyalások

Amióta 1995-ben a New-York-i republiká­nus szenátor, Alfonse D’Amato a holoca­ust-túlélő választópolgárai megkeresésére feszegetni kezdte a svájci bankok elárvult betétjeinek sorsát, kiderült, hogy a kanto­nok államába nemcsak önkéntesen mene­kítették vagyonukat a később mártírhalált haltak, hanem odakerült a hadiipar nyers­anyagáért cserébe, náci vezetők „tulajdonaként” a leigázott országok zsidóitól elra­bolt arany és más érték jelentős része. A leleplezéssel a pénzvilág becsületességé­nek példájaként tekintett svájci bankokon és pénzintézeteken – úgy tűnik – letörölhetetlen szégyenfolt esett.

Az örökösök nélkül maradt, vagy az ül­dözések miatt nem kellően igazolt betétek nagyságáról még mindig csak néhány tíz­millió frankot ismernek el Svájcban, s to­vább állítják, hogy az a német Birodalmi Bank 1939 előtti készletéből származik a nácik háború alatti vásárlását fedező arany, holott bebizonyosodott, hogy a NBB vagyonának többszörösét vették át. Erre való hivatkozás nélkül, mégis a nemzetkö­zi felháborodás csillapítására, Helvécia gyárosai tavaly megteremtették a Holoca­ust Áldozatai Számára Létesült Humanitári­us Alapot, amelynek tőkéje ebben az év­ben meghaladta a 400 millió frankot.

A svájci bankok lelepleződésével egy időben az európai zsidóság pusztulásával járó más anyagi, vagyoni visszaélések vagy elhallgatások is előtérbe kerültek. Ezek között vannak az élet-és vagyonbiz­tosítások. Ilyeneket a németországi zsidók Hitler hatalomra jutásáig az ottani Allianz, Gerling, Colonia és Nordstern biztosítóval, míg Magyarországon elsősorban a trieszti székhelyű Generalival kötöttek.

Az Assicurazione Generali Társaságot 1831-ben trieszti zsidók alapították, s a cég azonnal megjelent Közép- és Kelet-Európában, és száz év alatt e tájon a biztosí­tottak jelentős részének megnyerte bizal­mát. A cég illetékesei néhány hónappal ez­előtt bejelentették, hogy betekintést en­gednek 200 ezer dokumentumot tartalma­zó levéltárakba A zürichi Israelitisches Wochenblatt egyik májusi számában azt ír­ta, hogy a biztosítási kötvények ügyének tisztázására alakult zsidó szervezetek meg­egyeztek az olasz Generalival és a német Allianz-zal egy nemzetközi kutatócsoport felállításáról. A lap szerint amerikai ügyvé­dek Ed Fagan vezetésével azzal fenyegetik az érintett biztosítótársaságokat, hogy ha vonakodnak a jogos követeléseket teljesíteni, pert indítanak annak érdekében, hogy az Egyesült Államokban a kormány vonja meg tőlük a működési engedélyt.

Az elmúlt évtizedekben néhány német óriáscég pár tucat egyéni követelésre vagy per segítségével rákényszerült, hogy a háború alatt odaszállított kényszermun­kásának utólagos bért fizessen. Per folyik a többi között a Krupp, a Volkswagen, a BMW, a Siemens ellen kétmillió egykori kényszermunkás ügyében. A Volkswagen már fel is ajánlott 20 millió márkát a még élő 15 ezer volt zsidó kényszermunkása­inak. Ed Fagan „listájára” felkerült a három osztrák cég: a Voest-Alpine, Steyr-Daimler-Puck és a Lessing.

Várakozás Magyarországon

A vészkorszak magyarországi túlélői, akik kimaradtak az elmúlt évtizedek kár­pótlásából nagy várakozással tekintenek az elkövetkező hónapok elé – miközben számuk tragikusan csökken: a múlt év jú­liusa óta a Magyarországi Zsidó Örökség Közalapítvány nyilvántartásából elhalálo­zás miatt szeptember 15-ig 1051, koráb­ban életjáradékra jogosultat töröltek.

Éppen a Mazsök összeírásának segíté­sével sikerült márciusban-áprilisban a svájci Humanitárius Alapból 19140 sze­mélynek fejenként 400 dollár segélyhez jutnia. Mivel hasonló előzetes feldolgo­zás nem volt, a balti államokban, Romá­niában és a többi érintett volt szocialista országban az összeg folyósítása még nem történt meg. Annak befejeztével és a segélyek együttes végösszegének isme­retében lehet Magyarországon Zürichből ismét néhány száz dollárra számítani.

A bonni Bundestag 1996 végén 80 mil­lió márkát szavazott meg a volt vasfüg­göny mögötti területen élő holocaust túl­élőknek. A Mazsök névsorában szereplők már az idén 500 márkára számíthatnak, további 500 márkára azok, akiknek neve megtalálható az egykori lágerlakókról megőrzött német nyilvántartásokban, vagy róluk a háború után készült Vörös­kereszt-felmérésben beadott igényből a Mazsöknél szeptember 15-ig 15 ezer la­pot dolgoztak fel. Legnagyobb az érdek­lődés a német életjáradék iránt. Múlt ha­vi számunkban rövid hírt adtunk arról, hogy Bonn-nal a zsidó jóvátétel ügyében évtizedek óta tárgyaló, Frankfurtban szé­kelő, néhány hete Budapesten is irodát fenntartó Claims Conference megegye­zett a német kormánnyal, hogy végre élethosszig tartó kárpótlást kapnak az ab­ból mindmáig kizárt kelet-közép-európai államokban maradtak is. Dr. Feldmájer Péter, a Mazsihisz elnöke lapunknak el­mondta: eredendően minden túlélő szá­mára követelték az életjáradékot; a né­metek azonban, mint ez köztudott, a ko­rábbi gyakorlatnak megfelelően csak azoknak akartak adni, akik 6 hónapot lá­gerben töltöttek vagy 18 hónapot gettó­ban, illetve munkaszolgálatban. Ez azon­ban lényegesen szűkítette volna a jogo­sultak körét. A kompromisszum: depor­tálásnak fogadják el az 1944. október 15- i nyilas puccs után, jórészt Budapestről, Nyugat-Dunántúlra elhajtottak ottani kényszertartózkodását, bujkálását, mun­kaszolgálatosok táborhelyeit, akkor is, ha nem kerültek az ország határán túlra. Ugyancsak a Mazsihisz elnökének közlé­se, hogy a kedvező módosítással a havi 250 márka életjáradékot feltehetően 6-7 ezren kapják majd. Karl Brozik, a Cla­ims Conference európai irodájának veze­tője közölte a Szombattal, hogy az emlí­tett életjáradékokra évi 50 millió márka áll rendelkezésre. (A szervezet budapesti irodájának címe: 1062 Budapest, Lendvay utca 17-19. Tel.: 374-3078.)

A jogosultak az életjáradékot visszaható hatállyal 1998 júliusától kapják majd. Az igénylőlapok Németországból érkeznek, és több kérdésre kell válaszolni, mint arra a kérdőívre, amelynek alapján a magyar ál­lam életjáradékát folyósítják. A tények el­lenőrzését sem a Mazsök, hanem a Claims Conference budapesti irodája végzi el.

„Alvó biztosítások”

Szeptember elején Prágába hívta a Cla­ims Conference, az Amerikai Zsidók Kongresszusa és a Washingtoni Holoca­ust Múzeum igazgatósága a Magyarországon, Lengyelországban, Szlovákiában és Csehországban működő állami biztosítá­si felügyeleteket /Magyarországot Aszta­los László, az Állami Biztosításfelügyelet elnöke és dr. Molnár Zoltán, a Pénzügy­minisztérium jogi főosztályának vezetője képviselte/, hogy ismertessék előttük azokat a zsidó követeléseket, amelyeket minden olyan biztosító ellen benyújta­nak, amelyek nem fizettek a jogosultak és örököseik halála miatt. A szemináriu­mon – így nevezte dr. Molnár az összejö­vetelt – részt vett a Generáli és az ugyan­csak olasz Riunione Adriatica di Sicura több vezető munkatársa. A Generáli szó­szólója megismételte, hogy irattáraik nyi­tottak, s hajlandó 100 millió dollárt egy nemzetközi jótékonysági alapba helyez­ni. Hasonló készségről nyilatkozott a francia Axa-Vap, a svájci Winterthur és Basel Life, illetve a német Allianz biztosí­tó, de ők nem neveztek meg összeget.

Prága csak az egyik előkészület volt Was­hingtonra. Ott november 30-tól december 3-ig tart majd az a tanácskozás, amely a múlt év decemberében kezdődött London­ban (lásd Szombat 1998. februári szám, 8- 9. oldal – a szerk.). Az angol fővárosban negyvenegy állam képviselői mellett törté­nészek, zsidó szervezetek vezetői igyekez­tek feltárni a náci rablások tényszerű adata­it, majd eredmény nélkül próbáltak dönte­ni arról az 5 és fél tonna aranyrúdról, ame­lyen a Birodalmi Bank pecsétje van ugyan, de a zsidóktól rabolták, s jelenleg London­ban és New Yorkban őrzik. Az újabb fordu­lón folytatják majd a vitát, amelynek várha­tó kimenetele: ismét egy alapítvány a né­metek minden még élő áldozata számára, legyenek azok zsidók, cigányok, vagy más okból lágerlakók. Washingtonban tárgyal­nak majd az elrabolt műkincsekről és az „alvó” biztosításokról is.

*

A múlt évben módosította a Magyar Or­szággyűlés azt az 1992-es törvényt, ame­lyik az elmúlt évtizedek üldözöttéinek kö­réből kihagyta az 1945 előtti zsidó áldo­zatokat, illetve örököseinek kárpótlását. Az idén januárban újabb törvényben kel­lett volna kimondani a kárpótlás nagyságát, mert a Horn-kormány nem volt haj­landó a háború utáni koncepciós perek meggyilkolt utódainak kifizetett 1 millió forintot megadni a holocaust mártírjai gyermekeinek is. Nem hivatalos egyezke­dések szerint az összeg 300 ezer forint lesz, azt is három részletben akarja majd a Kárpótlási Hivatal folyósítani, csak az idejét nem tudják jelezni.