Vári György / 2011. április 7.

A Budapesti Zsidó Hitközség vezetése eddigi demokratikus legitimációjának látszatára sem tart igényt a jövőben, amint ezt a választások eddig lezajlott egyes eseményei megmutatták. A folyamat során több ponton, többször kihasználták a választási folyamat szabályozatlanságait, hogy akadályozzák a választói akarat kifejeződését. A több eset együtt megkérdőjelezi azt is, hogy egyáltalán választásnak tekinthetjük-e bármilyen értelemben a most folyó képtelen procedúrát.

A BZSH választási szabályzata a templomkörzeti választások kapcsán előírja, hogy„a választás időpontjának kitűzésével egyidejűleg a templomkörzet tagjainak köréből öt tagú jelölőbizottságot alakít…A jelölőbizottság a templomkörzeti hitközségi tagokkal folytatott megbeszélés után a megválasztandó tisztségekre jelölteket állít azzal, hogy lehetőség szerint minden tisztségre több személyt jelöl, mint ahány tagot arra meg lehet választani”. Azt, hogy a jelölőbizottság hogyan „alakul”, az anyag egyáltalán nem szabályozza, noha ez a testület dönti el „a templomkörzeti hitközségi tagokkal folytatott megbeszélés után”, vagyis teljes mértékben ellenőrizhetetlen eljárást követően, ki az, aki a választható személyek közül egyáltalán felkerülhet a szavazólapra, ki az, akiről egyáltalán dönteni lehet. Ez a szabályozatlanság lehetőséget teremt arra, hogy a kellemetlen jelölteket már a folyamat elején ki lehessen szűrni, vagyis elkerülhetővé teszi a megmérettetést, a ki tudja, hogyan létrejövő bizottság kénye-kedve szerint korlátozhatja a választói akarat érvényesülését.

A Dohány utcai zsinagóga

Minden jel arra mutat, hogy éppen ez történt a Dohány utcai körzetben, amelynek Zoltai Gusztáv a jelenlegi elnöke, a BZSH és a MAZSIHISZ ügyvezető igazgatója. A jelölőbizottságot itt szokásjog alapján az elöljáróság választja, ami már önmagában is roppant problematikus, hiszen a hatalomban lévők dönthetik el, kik válogassák ki azokat, akik egyáltalán felkerülhetnek a szavazólapra. Nem kell mást tenniük tehát hatalmuk megtartásához, csak megfelelő embereket jelölniük. A mostani választásokon azonban még ezt a problémás, de mégis valamiféle eljárásrendet is kiiktatták, a bizottság az elöljáróságtól függetlenül, ismeretlen módon jött létre és hozta meg döntéseit. A hitközségi tagok, akikkel elbeszélgettek, listájuk tanúsága szerint úgy vélték, hogy Heisler András, aki pár éve azért kényszerült távozni a MAZSIHISZ éléről, mert lemondásra szólította fel Zoltait, mind elöljárónak, mind BZSH-küldöttnek alkalmas, MAZSIHISZ-küldöttnek azonban nem, tehát éppen arra a fórumra nem delegálták, ahol megkísérelhetné visszaszerezni egykori elnöki pozícióját. Mindez, még egyszer elmondjuk, éppen a Zoltai Gusztáv vezette körzetben történt az ügyvezető igazgató ismert ellenfelével. Heisler ezért rendkívüli elöljárósági ülés összehívását kezdeményezte, ahol a megjelentekkel közölte, hogy a jelölések, ahogy lapunknak nyilatkozva fogalmazott: „antidemokratikusan, bolsevik módszereket idézően” zajlottak a Dohány utcai körzetben. A kritika - mint mondta - elsősorban a körzet elnökének, Zoltai Gusztávnak szólt. A jelölőbizottságot ezután az ülésen kiegészítették két fővel, de érdemben nem változott a jelöltek listája. Két vidéki hitközség és a lágymányosi kile is felajánlotta Heislernek az indulás lehetőségét. A lágymányosi zsinagógába Heisler számos alkalommal ellátogatott, kapcsolatban volt a körzettel, több alkalommal is hívták már a választásokat megelőzően is, ezért döntött úgy, hogy Radnóti Zoltán közösségének ajánlatát fogadja el. Ezt követően még intenzívebben látogatta a Bét Sálom Zsinagógát. Innen ment tovább a körzeti választásokat követően az előkelő második helyen a budapesti és az országos testületbe.

Zoltai Gusztáv és Heisler András

A Síp utcát a választás előtt, az előzmények után különösen meglepő, hirtelen és heves aggodalom fogta el, meg akart bizonyosodni felőle, hogy a választások formális jogi szempontból kifogástalanul zajlanak majd le, ezért figyelmeztette a körzeteket (vagy némelyiküket), hogy milyen formális kritériumai vannak szerintük a választhatóságnak, egyúttal azt közölték, hogy csak a formailag hibátlan mandátumokat fogják visszaigazolni. Egyes templomkörzetekbe olyan levelek is érkeztek közvetlenül a választások előtt, amelyekben a BZSH választási bizottsága (igaz, pecsét és aláírás nélkül) arra figyelmeztetett, hogy a BZSH alapszabálya szerint összeférhetetlenség áll fenn, ha „a képviselőtestület, az elöljáróság vagy a vezetőség más tagja bárki megbízásából vagy érdekében a Hitközséggel szemben jár el”. Ugyanis „kerülendő annak lehetősége, hogy azon személyek, akik ilyen tevékenységet fejtettek ki a Hitközséggel szemben, kellemetlen helyzetbe kerüljenek, hogy mandátumuk esetleg nem kerül elfogadásra”. Hogy ki volna az, aki így járt el és ezért meg kell spórolni számára a kellemetlenkedéseket, hogy mi oka volt a levél kiküldésének, egyáltalán hogy mit jelent a Hitközséggel szemben eljárni, nem világos, csak az sejthető, különösen az előzményekből kiindulva, hogy ismét adminisztratív eszközökkel próbálkoztak az érdekeltek a választói akarat kijátszása érdekében. Ezt a levelet egy nem kevésbé bizarr küldemény előzte meg, mely el volt ugyan látva a BZSH pecsétjével, aláírás azonban ezen sem szerepelt, ami a Választási Bizottság nevű grémium módfelett furcsa működését illusztrálja. Ebben is a választók és választhatók körének szűkítésére bíztat a testület: „Törekedni kell arra, hogy a templomkörzeti választásokon azok a személyek szerepeljenek a választói névjegyzésen (sic!), akik egyfelől minden szempontból megfelelnek a BZSH Alapszabályában foglalt alapvető választójogi előírásoknak, másfelől valóban aktív tagjai a körzetnek, templomjáró, hithű zsidók”. E ponton a Választási Bizottság bevallottan messze túllépi hatáskörét, hiszen olyan kritériumokat javasol a jelöltállításhoz, amelyek az Alapszabályban nem szerepelnek, ahelyett, hogy arra ügyelne, hogy az alapszabálynak és a választási szabályzatnak megfelelően folyjanak le az események.

További, az Alapszabállyal és a Választási Szabályzattal köszönőviszonyban sem lévő, szűkítő „elvárás”-aik is vannak: „Nem a választási névjegyzék minél nagyobb létszáma az elvárás a választások során, hanem az, hogy valóban a körzetükért és a BZSH-ért (MAZSIHISZ-ért) tevőleges hitéleti munkát végzők válasszanak, és olyanok kerüljenek megválasztásra, akik megválasztásuk esetén lelkiismeretesen végzik a templomkörzeti munkát és választott küldöttként minden esetben részt vesznek a Közgyűlések munkájában. A választó jog (sic!) ily módon való gyakorlása során – vita esetén – meg kell hallgatni a körzet rabbijának állásfoglalását is a választójog gyakorolhatósága körében, hiszen a körzet rabbija ismeri legjobban a hitélet rendszeres gyakorlóit”. Az, hogy egy technikai lebonyolító testületnek olyan „elvárásai” vannak a jelöltekkel szemben, amelyek nem a választási szabályokon alapulnak, igen szokatlan. A választási névjegyzéktől nem azt várják, hogy mindenki legyen benne, aki jogosult választani, és senki, aki nem, hanem jelzik, hogy jobb, ha nem olyan hosszú és az érdemesek kerülnek bele. Ráadásul a rabbiknak – természetesen szintén minden előírástól függetlenül – szelekciós jogosultságot biztosítanának, hogy a választók döntése előtt megszűrhessék a válaszhatókat, és a választók között is válogathassanak hitbuzgalmuk alapján. Mindez alighanem alapvetően teszi kérdésessé a választási bizottság alkalmasságát feladata elvégzésére. A kínálat szűkítését célzó törekvés mindenesetre összeköti ténykedésüket azzal, ami a Zoltai vezette körzetben történt. A Választási Bizottság a körzeti választások után sem adta föl, ők is megpróbálták Heisler Andrást (képünkön) kipiszkálni a jelöltek közül. Kérdést tettek fel a BZSH Rabbiságának (lepecsételt, aláírás nélküli levélben) március 30-án arról, hogy lehet-e valaki két körzet tagja, ennek minden konzekvenciájával. Erre a rabbik úgy válaszoltak, hogy nem minden vonatkozásban illetékesek, azt azonban meg tudják állapítani, hogy egy ember két körzetben is imádkozhat, bár bizonyosan nem egy időben.

E mulattató epizódot követően Heisler levelet kapott a Választási Bizottságtól, melyben arról tájékoztatták, hogy Dohány-körzeti elöljárósága és lágymányosi BZSH és MAZSIHISZ-küldöttsége összeférhetetlen. Heisler, mondván, hogy ilyen típusú összeférhetetlenséget a hatályos szabályozás nem ismer, személyes találkozót kezdeményezett a bizottság tagjaival, akik a beszélgetést követően zárt ülést rendeltek el a döntéshozatalhoz, majd döntésüket követően a kint várakozó Heisler tájékoztatása nélkül távoztak. Napokkal később küldött rövid tájékoztatásukban csak annyi állt, hogy: „A Budapesti Zsidó Hitközség Választási Bizottsága sajnálattal kénytelen közölni Önnel, hogy a 2011. március 6-án lezajlott templomkörzeti választások során - mivel cselekvő és szenvedő választójogát egyidejűleg két helyen vette igénybe (két helyen választott és két helyen is megválasztották) - az így szerzett mandátumait nem tudja igazolni”. A Választási Bizottság kísérletet sem tett arra, hogy döntését az Alapszabály vagy a Választási Szabályzat bármely pontjával alátámassza, ugyanis a szabályozás, amelyre a Választási Bizottság lepecsételt, aláíratlan leveleiben hivatkozott, noha az összeférhetetlenség más eseteit ismeri, nem zárja ki, hogy az ember két körzetben is választható legyen. (Annak, hogy két körzetben választó lehessen, szintén nincs alapszabályi akadálya, de ennek amúgy sincs semmi köze a mandátumok érvényességéhez). A kétszeres választás ténye valóban kifogásolható, de az alapszabály szerint ez nem eredményezi valaki jelöltségének törlését, és a kétszeres jelöltséget nem tiltja az alapszabály és az úzus. Ez természetesen tekinthető a szabályozás újabb hibájának, de ez nem változtat azon a tényen, hogy a Választási Bizottság döntése teljesen önkényes. A BZSH a szabályozás hiátusait hol kíméletlenül kihasználta a választások során, hol pedig figyelmen kívül hagyta a rendelkezéseket. Először elérte, hogy Heisler meg se mérethesse magát, aztán pedig, mikor megmérette magát máshol és elnyerte választói bizalmát, alapszabály-ellenesen kizáratta.

A másik eset Zoltai Gusztáv (képünkön) régi elnökségének színhelyén, a Hegedűs Gyula utcai körzetben zajlott, amelyet jelenleg az irodáján keresztül a BZSH jogi ügyeit intéző Egri Oszkár vezet. Itt esett meg és dokumentáltatott büszkén a körzet honlapján (képekkel és szöveggel is), hogy a szavazatok számlálói részben azonosak a későbbi küldöttekkel. Az erről szóló beszámoló később eltűnt, de szerencsére időben mentettük. A helyi Választási Bizottság mind az öt tagja bekerült az elöljáróságba, és négyüket viszontlátjuk a tíz BZSH-MAZSIHISZ küldött között is. Ráadásul ők voltak egyúttal a Jelölő Bizottság tagjai is, vagyis maguk jelölték magukat, mielőtt a rájuk adott szavazatokat maguk megszámolták volna. Ez – ha még bármin meg lehetne lepődni – szintén adna okot a meglepődésre. A küldöttek jelentős részének közvetlen anyagi érdekeltségei fűződnek a Hitközséghez. Bár az alapszabály nem zárja ki, hogy a hitközség alkalmazottai, vagy azzal szerződéses viszonyban állók legyenek a képviselőtestület tagjai, véleményünk szerint a hitközségi adminisztrációval szembeni kontroll gyakorlásában e helyzet, finoman szólva, korántsem a legelőnyösebb. Ez azonban már régi nóta. Újdonság viszont mindaz, ami a Heisler-ügyben történt, a választás megakadályozásának a szabályozatlanságokat kihasználó vagy a szabályoktól teljesen független kísérlete. Nem árt tudni majd a döntéshozóknak, ha minden a régiben maradna, hogy a régi-új vezetők a választói akarat kijátszásával tartották meg erkölcsileg bizonyosan illegitim hatalmukat.


Kapcsolódó cikkek:

Vezetői önkény

Nyílt levél Zoltai Gusztáv úr,a BZSH ügyvezető igazgatója részére 

Heisler is jelölt – Zoltai kihívója  

Heislert másodszor is megválasztották – a BZSH nem hagyja