2010. július 25. / Szántó T. Gábor / Beszélő.hu
Tudatra és tudottra hasadt egzisztenciánkban mind törvényen kívüliek vagyunk; mind ott állunk a törvény kapujában. E kettéhasadt létezésre az édenkerti történet, ha vigaszt nem is, de magyarázatot kínál. A bűntudat és a melankólia, mely áthatja az önreflektáló tudatot, a vallásos világmagyarázatokban gyógyírt lelhet, a modern ember azonban a szekularizáció és az individualizmus korában közösség nélkül, egyedül áll szemben a transzcendenciával, még inkább annak hiányával. Egyedül viaskodik bűntudatával, szorongásával, csillapíthatatlan tudásszomjával, ám a törvény és a világ értelme számára nem felfedhető. Egyedül próbálja útját megtalálni a transzcendenciához, de a kafkai parabola értelmében kudarcot vall, legfeljebb a törvény kapujában toporog.
Életrajzírói szerint Franz Kafka feltehetően 1914 november–decemberében írta A törvény kapujában című elbeszélését A per című regénye részeként. A dómban címet viselő 9. fejezetben ismerkedünk meg vele, a pap elbeszélésében. A történetet a pap és Josef K. a szöveg értelmét egyes esetekben szavanként kibontó, talmudi pilpult idéző vitája követi. Az enigmatikus történet önálló elbeszélésként is megjelent, és vált a Kafka-életmű jellegzetes darabjává.
Kafka számos írása: A per, Az ítélet, A fegyencgyarmaton a bűn, a büntetés, a bűnhődés, a törvény és az ítélet témáját járja körül. A törvény kapujában motívumgazdag parabola, a modern ember kiszolgáltatottságának, bűntudatának, sorsával kapcsolatos teljes bizonytalanságának lenyomata, másrészt a zsidó vallási irodalom (aggáda) kései örököse, sőt annak folytatója.
A per számos pontja utal rá, hogy az ellene folyó vizsgálatnak, mely váratlanul indul, Josef K. utóbb mintha önként menne elébe. Nem tudja, hová kell mennie, véletlenül mégis abba a lépcsőházba tér be, amely a tárgyalóteremhez vezet; nem jelzik, hánykor kell megjelennie a bíróság előtt, ő mégis időben érkezik. „A bíróságot a bűn vonzza magához”1 – emlékezteti magát e ponton a Willem nevű őr kijelentésére. Kafka számos hasonló apró jelet hagy a szövegben, hogy az olvasót elbizonytalanítva jelezze: a per nem feltétlenül a külső valóságban, hanem álomszerűen, talán intrapszichikusan, a bűntudattal terhelt tudattalanban zajlik, ám ez éppoly valóságos a személy számára, mintha kívül, az objektív valóságban folyna.
A regény Az ítélet című elbeszélés témáját gombolyítja tovább. A vád/önvád, ártatlanság/tudattalan bűnösség kérdéseit feszegeti – s a három évvel korábban, a zsidó őszi ünnepek (a Félelmetes Napok, az égi ítélet beíratása és bepecsételtetése) táján született elbeszéléshez, Az ítélethez hasonlóan, a főhős halálával ér véget. Az ítéletben izsáki módon hajt fejet, és önként teljesíti be magán az atyai ítéletet, itt idegenek végeznek vele, ám szintén aláveti magát az eljárásnak és az ítélet végrehajtásának.
A törvény kapujában című elbeszélésben nincs ítélet. Az „eljárás maga válik ítéletté”.
A teljes cikk itt érhető el!
Pesti (és budai) zsidó szemmel nézve nem rossz hónap ez a szeptember: alig egy hete nyílt meg a világelső új izraeli kulturális központ egy csinos belvárosi palotában, szeptember 5-én pedig az óbudai
Környezettudatos-e a zsidó hagyomány? Nyilván igen, mint arra annyian rámutattak. Nyilván nem, mert egy néhány évtizedes fogalmat anakronizmus ráhúzni több évezredes forrásokra. Nyilván igen is, meg nem is,
Szeptember 1-jén Budapesten, a Paulay Ede u. 1. alatt, Natan Saranszki, egykor bebörtönzött szovjet refuznyik, későbbi izraeli miniszter, ma a Szohnut (Jewish Agency) elnöke részvétele mellett nyitotta meg kapuit
A zöldpártok hívei idegenkednek a tekintélyelvű konzervatív pártoktól... A szekularizáció és modernizáció gyermekei. Urbánusok. A zöldek haszonélvezői a jóléti társadalomnak, de egyúttal a fogyasztói
