Szombat előfizetés 2017

Zsidónegyed? Zsidónegyedek?

Írta: Lelkes Szilvia - Rovat: Történelem

Schiller-Szombat_banner-02_700x100px_Corsa_20160223

Józsefváros (és egy-két pesti kerület) zsidó népessége a 20. század közepéig

Síp utca - Dohány utca kereszteződés a Rákóczi út felől nézve 1919-ben forrás Fortepan 75878v

Síp utca – Dohány utca kereszteződés a Rákóczi út felől nézve 1919-ben (forrás: Fortepan)

Körülbelül a kétezres évek eleje óta (úgy) tudjuk, hogy szűkebb értelemben a VII. kerület belső részén, a Károly körút – Dohány utca – Erzsébet körút – Király utca által határolt területen, bővebben véve – és átnyúlva a VI. kerületbe – egészen az Andrássy útig húzódott Pest régi zsidónegyede. Ezzel szemben vagy éppen emellett több, a Teleki’44 kutatás során megismert beszélgetőpartnerünk állította: legalább annyi, ha nem több zsidó élt Józsefvárosban is. Akkor az a zsidónegyed nem is az a zsidónegyed? Vagy zsidónegyed helyett beszéljünk zsidónegyedekről? Egyáltalán: mit nevezünk, mit nevezhetünk zsidónegyednek?

A kifejezés definiálására Komoróczy Géza Zsidónegyedek Budapesten: egy kifejezés megtisztítása[1] című írásában egy hármas szempontrendszert ad: zsidó egy város része akkor, ha (1) legalább jelentős arányban, jellegzetesen zsidók laknak benne, (2) megtalálhatóak ott a zsidó életvitel és infrastruktúra nélkülözhetetlen intézményei, illetve (3) a zsidó lakosság igényei megjelentek a városrész kialakításában. Mennyiben érvényesülnek a kritériumok Józsefváros esetében?

Jelentős arányú zsidó lakosság

A főváros egészéhez hasonlóan a VIII. kerületben is a 19. század utolsó harmadában mutatkozott számottevő zsidó lakosság. Az első, 1870. évi népszámlálás szerint 2050 fő izraelita élt a kerületben, mely a 41831 fős összlakosság 5%-át tette ki. Tíz évre rá számuk megháromszorozódott és a húszas évekig dinamikusan emelkedett, majd azt követően folyamatosan csökkent. 1920-ban az izraeliták majdhogynem egynegyedét (23%) adták a kerület népességének.

1 - ZSIDONEGYED_DIAGRAM_01

Forrás: Hivatalos magyar népszámlálások

A budapesti zsidósággal foglalkozó szakirodalom szerint az 1920 előtti létszámgyarapodás magyarázata a vidéki zsidóság főváros felé áramlásában (tehát az országon belüli migrációban), illetve az átlagoshoz képest magas termékenységi és alacsony halálozási rátában rejlik, a csökkenő tendenciát pedig a születésszám-visszaesés, a kivándorlás és részben a valláselhagyás (kikeresztelkedés) eredményezte – utóbbi kettő szerves összefüggésben állt a szaporodó zsidóellenes jogszabályokkal és az egyre fokozódó antiszemita közhangulattal. A fenti grafikonon is jól látható, hogy 1941-ben jóformán a század eleji arányszámok köszöntek vissza.

Nincs okunk kételkedni abban, hogy más tényezők játszottak szerepet a józsefvárosi zsidóság esetében. Számos helyen olvasni[2], hogy a kezdetekben főként a keleti országok, kiváltképp Galícia zsidó bevándorlói népesítették be a kerület bizonyos részeit, holott ezt mindmáig egzakt statisztikai adatokkal nem igazolták. Néhány csekély és bizonytalan forrás utal ugyan galíciai szereplőkre (vagy inkább gyökerekre), ám kis kutatómunkával – és hasonlóan megbízható anyagokra támaszkodva – a főváros más kerületeiben ugyancsak galíciaiakra bukkanhatunk. (A galíciai mítoszról bővebben olvashatnak majd a Gláser Jakab Emlékalapítvány hamarosan megjelenő esszékötetében.)

1 - ZSIDONEGYED_DIAGRAM_02

Forrás: Hivatalos magyar népszámlálások

 

 A zsidó életvitel és infrastruktúra nélkülözhetetlen intézményei

Ez idáig 44 (!) olyan józsefvárosi imahelyet sikerült azonosítanunk, melyeket régi és új források egyaránt megerősítettek. Mára ebből kettő maradt: A Nagy Fuvaros utcai zsinagóga és a Teleki téri imaház. Az egykori imahelyek zöme az akkor Külső-, napjainkban Középső-Józsefvárosként aposztrofált területre esett. Körülbelül felük állandó lakásimaház, másik részük alkalmi vagy ideiglenes, a főünnepek idejére megnyitott ún. pótimaház volt. Napközi otthont, óvodát és a húszas években hitközségi polgári fiú- és leányiskolát nyitottak a kerületben, utóbbi intézetnek 1925-ben „157 fiú és 160 leánynövendéke volt”[3].

1 - ZSIDONEGYED_KEP_01_19200717

Forrás: Egyenlőség, 1920. július 17.

Józsefvárosban igen élénk egyesületi élet folyt. A szervezetek egy része az állandó imaházakhoz kötődött, azok fenntartásában és a hitélet szervezésében (pl. Talmud Tóra és Bar Mitzva előkészítő tanfolyamok) volt érdekelt. Más társulások jótékonysággal és segélyezéssel, patronálással, egyéb hitoktatói tevékenységekkel vettek részt a közösségi életben. A szociális, karitatív és kulturális feladatokat főként a kerület két nőegylete látta el: a Józsefvárosi Izraelita Nőegylet, mely 1927-ben alakult és a Nagy Fuvaros utcai zsinagógához tartozott, valamint a Józsefvárosi Szeretet Nőegylet, amely a Teleki László tér 1-2.-ben létesített imaházhoz kapcsolódott. A Szeretet Nőegylet a Baross utca 121. szám alatt idősek otthonát is működtetett.

A Rákóczi út 59. földszinti helyiségében működött a saját ének- és kamarazenekarral rendelkező Józsefvárosi Ifjúsági Csoport, mely koncerteket, klub- és előadóesteket, szemináriumi előadásokat tartott. Említésre méltó még a Józsefvárosi Zsidó Népkör, mely 1918 decemberében nyelviskolát nyitott, ahol „a héber nyelvet élő nyelvként, új módszerek szerint”[4] tanították.

A 20. század első felében több kóser mészárszék és vágoda üzemelt a kerületben, többek között a Lujza utcában, Népszínház utcában, a Teleki téren és a Rákóczi téren (utóbbi egy ideig hitközségi mészárszékként funkcionált), de más kóser élelmiszert is be lehetett szerezni a környék kisebb fűszer- és csemegeüzleteiben.

1 - ZSIDONEGYED_KEP_03_19390323

Forrás: Egyenlőség, 1939. március 23.

1 - ZSIDONEGYED_KEP_04_19290420

Forrás: Egyenlőség, 1929. április 20.

A Magdolna utca 29—31. mostanság üres telkén valaha az ortodox hitközség egész kis komplexuma állt: a húszas évek elején a földszinten mészárszéket, baromfivágodát és elárusítóhelyeket rendeztek be, de az épület imaháznak, közösségi helyiségeknek, óvodának és elemi iskola alsó tagozatának is otthont adott. Budapest Főváros Levéltárában megtaláltuk a ház eredeti alaprajzi terveit, melyek arról tesznek tanúbizonyságot, hogy – ugyancsak a földszinten – mikvét alakítottak ki.

1944 júniusában Budapest polgármestere határozatban[5] jelölte meg azokat a (kóser) vendéglátóipari helyiségeket, melyeket kizárólag zsidók látogathattak és azokat, ahol a zsidók kizárólag elkülönített részeken tartózkodhattak. A lista alapján ekkor 2 kóser vendéglő (Lujza és Szigetvári utca) és 3 kóser kávémérő és kifőző volt a VIII. kerületben.

A városrész kialakításában megjelenő lakossági igények

1 - ZSIDONEGYED_KEP_05_19041002

Forrás: Egyenlőség, 1904. október 2. (részlet)

Az Egyenlőségből kiderül, hogy a józsefvárosi zsidó közösség (de legalábbis annak neológ része) és a Pesti Izraelita Hitközség már az 1900-as évek elejétől szorgalmazta egy nagyobb, kerületi templom létesítését, főként a helyi zsidóság létszámára, valamint a közösség és hitélet erősítésére hivatkozva. Emlékeztetőül: 1901-es népszámlálás 23566 izraelitát regisztrált a kerületben. A kisebb imahelyek nyilvánvalóan nem voltak képesek ellátni a vallásos szükségleteket, ám a zsinagóga-létesítés kívánalmában a hitközségi centralizáció mellett megjelenik egyfajta identitáskialakító és önreprezentatív igény is: a józsefvárosi zsidóság szándéka kilépni addigi viszonylagos szubkulturális jellegéből, markánsabban megmutatkozni a kerületben és a budapesti zsidó életben egyaránt. Van zsinagógánk, tehát vagyunk! A történet ismert: az Emberbarát Templomegyesület által működtetett Szilágyi utca 5.-ben működtetett ideiglenes imaház kinőtte magát, így 1922-ben megvásárolták a Nagy Fuvaros 4. szám alatti egykori kaszinóépületet és Freund Dezső (1884-1960) tervei nyomán 800 fős zsinagógává alakíttatták át azt. A templomot 1922. szeptember 17-én „fényes ünnepség keretében”[6] avatták fel és adták át a pesti izraelita hitközségnek, az egyesület korábbi Szilágyi utcai helyiségeit pedig zsidó polgári és elemi iskola részére rendezték be. A saját épülettel biztosabbá vált egy kerületi állandó zsinagóga és a hozzá kapcsolódó vallási, jótékonysági és kulturális intézmények fennmaradása, „rangosabbá” tétele, majd körzeti templomként a hitközségi rendszerbe való szervesebb bekapcsolása. Mindazonáltal egy újabb templom építésének igénye a későbbi évtizedekben is jelen volt.

Kétségtelen, hogy a „régi pesti zsidónegyed”[7] területein élt a legtöbb izraelita, össznépességen belüli arányuk ott volt a legnagyobb és valószínűleg kiterjedtebb infrastruktúrával rendelkeztek. De amint azt a józsefvárosi példák (és a más kerületekre vonatkozó népszámlálási adatok) is mutatják, a főváros más részeinek is megvoltak a maguk szerényebb negyedei, melyek bővelkednek kutatásra és dokumentálásra érdemes zsidó emlékekben és tágítják a „zsidó Budapestről” alkotott képünket és tudásunkat.

Felhasznált irodalom:

Egyenlőség, zsidó felekezeti és társadalmi hetilap. Online elérhető itt: http://jpress.nli.org.il

Illyefalvi I. Lajos, Dr. (szerk.): Budapest Székesfőváros statisztikai és közigazgatási évkönyve. XIII. évf. 1921-1924. Budapest Székesfőváros Statisztikai Hivatala, Budapest, 1925.

Illyefalvi I. Lajos, Dr. (szerk.): Budapest Székesfőváros statisztikai és közigazgatási évkönyve. XX. évf. 1932. Budapest Székesfőváros Statisztikai Hivatala, Budapest, 1932.

Illyefalvi I. Lajos, Dr. (szerk.): Budapest Székesfőváros statisztikai évkönyve. XXXI. évf. 1943. Budapest Székesfőváros Statisztikai Hivatala, Budapest, 1943.

Komoróczy Géza: Zsidónegyedek Budapesten: egy kifejezés megtisztítása. http://szombat.org/politika/3909-zsidonegyedek-budapesten-egy-kifejezes-megtisztitasa (Letöltés ideje: 2014. szeptember 4.)

Kőrösi József (szerk.): Pest, szabad királyi város az 1870-dik évben. A népszámlálás és népleírás eredményei. Ráth Mór Bizománya, Pest, 1871.

Perczel Anna: Pest régi zsidónegyede. Budapest, VII. kerület Erzsébetváros. Király utca – Csányi utca – Klauzál tér – Dohány utca – Károly körút által határolt terület http://multesjovo.hu/hu/aitdownloadablefiles/download/aitfile/aitfile_id/435/ (Letöltés ideje: 2014. október 15.)

Thirring Gusztáv, Dr. (szerk.): Budapest Székesfőváros statisztikai évkönyve. II. évf. 1895 – 1896. Budapest Székesfőváros Statisztikai Hivatala, Budapest, 1898.

Thirring Gusztáv, Dr. (szerk.): Budapest Székesfőváros statisztikai évkönyve. IV. évf. 1899 – 1901. Budapest Székesfőváros Statisztikai Hivatala, Budapest, 1904.

Thirring Gusztáv, Dr. (szerk.): Budapest Székesfőváros statisztikai évkönyve. XI. évf. 1909– 1912. Budapest Székesfőváros Statisztikai Hivatala, Budapest, 1914.

 

Jegyzetek:

[1] Komoróczy Géza: Zsidónegyedek Budapesten: egy kifejezés megtisztítása. Szombat Online, 2009.10.13. http://szombat.org/politika/3909-zsidonegyedek-budapesten-egy-kifejezes-megtisztitasa (Letöltés ideje: 2014. szeptember 4.)

[2] Például itt: Szentgyörgyi Ákos: A józsefvárosi zsidó közösség kialakulása, imaházak és zsinagógák http://zsido.hu/tortenelem/jozsef.htm (Letöltés ideje: 2014. szeptember 4.)

[3] Egyenlőség, 1925. július.11. http://jpress.nli.org.il

[4] Egy, az Egyenlőségben megjelent cikk szerint az első csoportokban 130 fő vizsgázott le. Egyenlőség, 1919. november 19. http://jpress.nli.org.il

[5] A határozatot közreadta az Egyenlőség 1944. június 9-én megjelent száma. http://jpress.nli.org.il

[6] Egyenlőség, 1922. szeptember 23. http://jpress.nli.org.il

[7] Perczel Anna: Pest régi zsidónegyede. Budapest, VII. kerület Erzsébetváros. Király utca – Csányi utca – Klauzál tér – Dohány utca – Károly körút által határolt terület http://multesjovo.hu/hu/aitdownloadablefiles/download/aitfile/aitfile_id/435/ (Letöltés ideje: 2014. október 15.)

 

Címkék:2015-02

A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás

„Enni adni” – interjú Röhrig Gézával

A világ legrangosabb mozgóképes eseményének, a cannes-i filmfesztiválnak a revelációja volt az elsőfilmes Nemes Jeles László Saul fia című alkotása....

Nemes Jeles László filmje, a Saul fia kapta a zsűri Nagydíját

Nemes Jeles László filmje, a Saul fia kapta a zsűri Nagydíját a 68. cannes-i filmfesztiválon vasárnap este.

Close