Szombat előfizetés 2017

Levéltár és terepmunka

Írta: Szarka Zsuzsanna - Rovat: Történelem

Schiller-Szombat_banner-02_700x100px_Corsa_20160223

„Mint folyó mentén a kertek” – Mózes 4. könyvéből vett idézettel világítja meg a kötet néprajzos és építész szerzője kutatási tárgyát: a zsidók harmadik betelepedési hullámát és migrációját a mai Északkelet-Magyarországon.

Gábor Anna az 1980-as évek közepétől, épületemlékeket keresve térképezte fel az északi megyéket levéltári kutatásokra alapozva.

Ez a levéltári és terepmunka volt PhD értekezésének alapja, mely idén könyvvé érett.

„Hogyan és mióta éltek zsidó emberek Magyarországon, vidéki településeken? Honnan jöttek, mivel foglalkoztak?” Más néprajzi és helytörténeti művek alig foglalkoznak a kérdéskörrel: a 18. század második és a 19. század első felének zsidó története kevéssé kutatott. A történelmi Szabolcs, Zemplén és Borsod megyékre fókuszál a mű, mert Szatmár, Bereg és Abaúj megye határon túli anyagához nehéz hozzáférni.

*

mint folyo mentén a kertek borítóA könyv két részből áll. Az első levéltári kutatás, melyből körvonalazódik a zsidók betelepülése, népesedés-és gazdaságtörténete megyénként. A foglalkozások az 1770-es évekre már igen változatos képet mutatnak. Az elemzés adóztatási célú zsidóösszeírásokon alapszik. A megyei levéltárak publikálatlan zsidóösszeírásait járásonként foglalta táblázatba a kutató, kiemelve az alábbiakat: népesség megoszlása, család és lélekszám, születési hely, eredet, foglalkozás, gyerekszám, családfők és gyerekek átlagéletkora.

A zsidó lakosság differenciált volt. Más a foglalkozási struktúra egy városban, mezővárosban, mint a falvakban, de mindhárom megye településtörténete sajátos.

Szabolcs-megyén inkább csak áthaladt az északról délre irányuló belső migráció. A mobilitás kényszerűség volt, mivel a zsidók számára sok foglalkozás tiltott vagy korlátozott volt.

A megélhetési kényszer foglalkozási variációkkal járt: nagy haszonbérlőket (arendator principalis), alhaszonbérlőket, üsttel rendelkező pálinkafőzőket, bérmunkásokat, zselléreket, egy-két gazdagabb kereskedőt, és sok házalókereskedőt találunk, a házaknál alkalmazott tanítók és mesteremberek mellett. Az 1770-es összeírásban a mészárosok mellett szabók és aranyművesek is feltűnnek. Gyakori foglalkozás a szabó. Szabolcsban földművesek is voltak a zsidók között, az értelmiséget egy-két külföldről érkezett orvos, tanító és (főleg Lengyelországból jött) rabbi képviselte. 1840-ben a zsidók mozgástere bővült: eddig elzárt városok is megnyíltak előttük (pl. Nyíregyháza), és az 1848-as (nem teljes) összeírás már 10 ezer fő körüli zsidó lakosságot számlál. Összességében Szabolcs megyébe a legnagyobb betelepedés az 1800-as évek első két évtizedében zajlott.

Zemplén megyében hiányosabbak a források, és az 1821-es utolsó összeírás is töredékes. A Szepesi Kamara az 17. század végén összeírta a zempléni zsidókat, akik a megye északi részén laktak, és haszonbérletből, kereskedésből éltek. Az 1720-as évekre a déli részeken is megtelepedtek családok. Az 1730-as évekre több mint félezer fő a zempléni zsidók száma, a legtöbben Lengyelországból érkeztek, kisebb részük morvaországi betelepülő. Az 1772-es összeírás mutatja a foglalkozásokat: haszonbérlő, alhaszonbérlő és alkalmazottaik. A kocsmabérlet és szeszfőzés volt a leggyakoribb megélhetési forrás. (Zemplénben főleg pálinkát főztek, a sörfőzés Szabolcsban volt elterjedt, Borsodban csak pálinkát főztek a zsidók).

Saját vagy uraságtól bérelt üstöt használtak, néha alhaszonbérlőként. A kereskedő és a mesterember kevés közöttük. Szabók, arany-és ezüstművesek, vargák, könyvkötők főleg a városokban éltek. II. József 1783-as türelmi rendelete megengedte a zsidók számára a kézműves mesterségek gyakorlását, rendeletének hatása nyomon követhető a 19. század első felének összeírásain: a kézművesek száma nőtt és a mesterségek köre szélesedett. Az 1821-es zempléni összeírásból kitűnik, hogy a zempléni születésű családfők az összlétszám felét teszik ki, a beköltözők a szomszédos megyékből származtak. Külföldről, jórészt Galíciából települt be a népesség harmada. Mesterségeket eleinte a városokban gyakorolnak, a kereskedő kevés, fő megélhetést a haszonbérletek jelentik.

Borsod-megyébe az 1700-as évek elején érkeztek Morvaországból zsidók, de Lengyelországból is jöttek betelepülők, és később az északi megyékből is. Pénzforrást a haszonbérletek adtak, Borsodban sokáig az italkészítéssel-és kiméréssel kapcsolatos foglalkozások a döntőek. A kereskedők többsége házaló: Miskolcon az 1730-as években minden zsidó kereskedéssel foglalkozott. Érdekes adalék: nem ritka, hogy egy családfő háromféle foglalkozást űzött. Borsod mezővárosaiban, falvaiban több volt a nemes az országos átlagnál, ez kedvezett a zsidók letelepedésnek, mert a különféle haszonbérletek nekik jutottak. Hiányos, de információkban gazdag az 1821-es összeírás, az 1831-es pedig kiterjedt a teljes megyére: szembeötlő, hogy a foglalkozások alig változtak, a haszonbérlet és a házaló kereskedelem a leggyakoribb, a mesteremberek száma a másik két megyéhez képest elenyésző.

*

A második rész az építészeti emlékekkel foglalkozik, bár a fellelt anyag későbbi: az épületek zöme a 19-20. század fordulójáról való.

14 - Mád, rabbilakás és jesiva (képünk illusztráció)

Mád: volt rabbilakás és jesiva

Lakóházakat, rabbiházakat, rituális fürdőket keresett a szerző: a vidék rejtőzködő ortodox emlékeit. Megismerjük az északról importált, épített szukkát: olyan (ima)házat, melynek nyitható teteje van, hogy a szukkoti sátort az épületen belül lehessen kialakítani. Ilyen volt a Lengyelországból származó, mátészalkai rabbi házában. A klinkertégla falú újfehértói imaház is nyitható tetejű, pincéjében valaha mikve volt. Az olaszliszkai Friedman Cevi Hirsch csodarabbi házában szukka és mikve is volt. Impozáns polgári jellegű lakóház és mészáros-bolt áll Tolcsván, verandáján szukka és színes üvegablak. Egyes mádi lakóházak tetején is nyitható a tető, és egy bodrogkeresztúri házon is. Ma lakott vagy lakatlan épületek. Egyszerű falusi téglaépület az újfehértói rituális fürdő, amely a 19. század közepén épült. Egy tolcsvai magánház mikvéjében kék-fehér csempés a medence. A bodrogkeresztúri Reb Sájele régi, „L” alaprajzú házát is dokumentálta a szerző. A lengyel-orosz stílusjegyeket hordozó kisvárdai haszid zsinagóga pusztulófélben is impozáns látvány. Mádon 1797-ben épült a copf stílusú, elegáns zsinagóga és a tornácos homlokzatú jesíva.

Régi zsidó boltokat is rejt a táj: ilyen a paraszt barokk stílusú bodrogkeresztúri vegyesbolt, az újfehértói lakóház és bolt, a mádi bolt kirakattal, a békebeli hangulatot sugárzó vasredőnyös abaújszántói bolt, egy romjaiban festői vendéglő. Tállya, Balkány, Tarcal utcáin is a hajdani zsidó boltok nyomai, jelei…

Táblázatok, archív fényképek, épületfotók és tervrajzok teszik szemléletessé ezt a jól strukturált levéltári-építészeti tanulmányt.

Gábor Anna: Mint folyó mentén a kertek – A zsidók betelepülése és építkezési emlékeik Északkelet-Magyarországon. MAZSIHISZ, 2014, 180 oldal

Címkék:2014-09

A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás

Tóra-kalandtúra a Bálint Házban

Interaktív játékdélután bibliai mesékkel, kis Tóratekercsekkel, Ábrahám sátrával és pusztai akadályversennyel 2015. október 18-án (vasárnap) 15 órától.

A jászsági zsidóság emlékeiből

Meghívó Kiss Erika A jászsági zsidóság emlékeiből című könyvének bemutatójára

Close