Szombat előfizetés 2017

“A fürdőkád egy hentesnél volt…”

Írta: Szombat - Rovat: Történelem

Schiller-Szombat_banner-02_700x100px_Corsa_20160223

Az alábbi levelet Gabriel Laufer (Charlottesville, USA) és Gróf Tamás (Budapest) bocsátotta rendelkezésünkre. Írója, Laufer László, Gróf Tamás nagybátyja 1945 augusztusában tért haza a deportálásból Gyulára és próbálta számba venni családja megmaradt vagyontárgyait. A levél bepillantást enged a háborút követő hónapok felkavarodott viszonyaiba. 

Édes Évikém[1]!

Ezt a levelet már a régi lakásunkban írom, melynek címe (Gyula) Béke sugárút 3[2].

Asztal nincs a hálószobai állótükör az íróalkalmatosság. Tegnapelőtt költöztem be. Felmondtam a házmesternek, akit a hitközség alkalmazott és akit semmire sem használhattam, és idevettem egy asszonyt négy gyerekkel meg egy félbolond cseléddel. Addig amíg a házmester lakás megüresedik, illetve amíg Te, vagy Apukáék[3] hazaérkeztek az én volt szobámban és a cselédszobában fognak lakni. Bizonyára kicsit nagyszámúnak fogod ítélni a családot, de én direkt ilyet kerestem, most a mai közbiztonsági viszonyok és a lakás hiányos védelmi berendezése mellett (kerítés nincs, ablak, zárak hiányosak) olyan asszonyt akartam, akit a családja lehetőleg hazaköt.

A lakás borzalmas állapotban volt. Az asszony közreműködésével nagyjából kitakarítottuk, egérlyukakat betapasztottuk, és én be is költöztem. Az ablakokat csak éppen annyira csináltattam meg, hogy mindenüvé szimpla üveg jusson, ahol dupla volt, onnan kivettem. Kilincset zárat, csak a bejárati ajtókra tétettem. Minden kilincset, villanykapcsolót leszereltek, kutat, kerítést elvitték. Most a lakás kezdi lassan elérni a gyulai zsidók átlagos lakásnívóját, – jöhettek már Tónival, de Ágika is jöhet nyaralni. Én a volt úriszobába költöztem, idehozattam a két sárga ágyat, éjjeli szekrényt, a nagy sárga hármasszekrényt és állótükröt. Mellette a Te szobád lesz az úriszoba. Itt most csak négy fotel van, idejön holnap a Te kombináltszekrényed és az íróasztal.

Asztal egyelőre nincs, de 1-2 napon belül lesz az is és székek szintén. A fürdőkádat és kályhát holnap hozatom el, egy hentesnél volt, a kutat talán a Károlyi Sándor utcából fogom átszereltetni.

A Zsidótanács sok holminkat elkótyavetyélte. Házkutatást tartott pl. Papp Mihályéknál, elhoztak onnan néhány fehér bútort, ágyat, szekrényt, székeket, konyhaszekrényt, aztán valószínűleg kiadták valakinek használatra, meg nyoma veszett. Nincs más hátra, mint végig járni az összes gyulai zsidólakásokat. Egyébként én is veszekszem velük néhány használati tárgyért – szőnyegeket akarok kapni használatra a mieink helyett, de ez nekem nehezen megy, mert az itthon lévő munkaszolgálatosok már felszerelték magukat a „megmentett” zsidó értékekből, a hazatérő deportáltaknak már semmi sem jut. Azért, ha itthon lennél, könnyebben menne, mert családok részére inkább adnak. A szőnyegeink részben bizonyára szintén megvannak, használatra kiadva – de ehhez Te kellenél, mert én bizony nem tudom őket megismerni. Sparherdot már szereztem, ez most a legnehezebb. Egy házkutatáson megtaláltam Schmer Dénes sparherdjét és ennek fejében most ő átengedte nekem a részére kiutalt sparherdet. Csillár is van már 1, még 1-2 darabot szerzek. Képünk van 8 darab, egyet elajándékoztam a nyomravezetőnek.

Kováccsal[4] elszámoltunk. Mikor Gyulára érkeztem azt közölte velem Lebovits Ernő és Békés Gyurka, hogy Kovács azt állítja, kirabolták. Ők viszont nem hiszik ezt. Kényes helyzetben voltam. Ha elmegyek Kovácshoz és ugyanezt közli velem, akkor többet nem fogja a szavát megmásítani. Ha viszont rendőrséggel megyek és nem találjuk meg az ékszereket – amit biztosra vettem – akkor csak magamnak csinálok bajt. Közvetítő megoldást spekuláltam ki. Elküldtem egy detektív ismerősömet hozzá azzal a mesével, hogy ő egyéb nyomozásai során értesült arról, hogy Kovács úr megmentette a Laufer ékszereket. Pesten a villamoson találkozott velem és el is újságolta nekem ezt a jó hírt.  Én most Gyulára érkeztem és szeretném személyesen megköszönni ezt a nagy szolgálatot. Sohasem fog kiderülni, hogy Kovács tényleg el akarta-e tagadni az ékszereket, mint ahogy hallottam, vagy becsületesen járt el. Tény az, hogy amint nekem később szemrehányólag elmesélte, a detektív látogatása arculcsapásként érte. Közölte vele, hogy minden megvan. De nem Gyulán, hanem Túrkevén. Múlt héten ki is mentünk érte. Az én tárgyaim közül, kb. 220 grammot kaptam meg. Hiányzik egy duplafedelü aranyóra 30 gramm súlyú, továbbá azok a tárgyak, nyaklánc, karkötő, amelyeket Lilim[5] bizonyára magával vitt. Anyuka[6] dolgai közül megkaptam az ezüst retikült, Apuka I.W.C. aranyóráját, egy karkötőt, egy arany tűt és egy ezüst szelencét. Két függő tétel maradt tehát. Az egyik a briliáns függő. Ez Anyuka feljegyzései szerint a Gyula városiba(?) került, Kovács szerint ő nem kapta meg, viszont Te feljegyeztél nekem „briliáns függőt, gyűrűt, órát”. Kovács mutatott ugyan egy kb. 1 karátos brill függőt, de azt állítja, hogy ez a feleségéé. Ezt meg kell nézned. A másik tétel az óra. Anyuka feljegyzései szerint az órát Gyulai városiba adta, ezt viszont Kovácstól megkaptam. Ugyanakkor az én egyik órám hiányzik. Lehetséges volna, hagy Anyuka kicserélte volna az órákat és az én gyengébb minőségű órámat adta be a Gyulavárosiba apukáé helyett? Vagy két aranyórája volt apukának? Ez esetben kérdés, hol az én egyik órám, tényleg nem kapta ezt meg Kovács? Egy gyűrűt is felírtál – miféle gyűrű ez? Volt Anyukának értékesebb (briliáns) gyűrűje? Mert valami apróságot adott még ugyan, amikor a gyűrűt reklamáltam, de nem tudom, hogy nem volt-e Anyukának briliáns gyűrűje is? Sürgős választ kérek erre. Gál ékszerész úgy gondolja, hogy Apukának talán kövei is voltak. Mit tudsz erről?

Simoniról már referáltam. Megkaptad Emandity Katival küldött levelemet, az 5000 pengőt és az 1.1 kg vajat? Hát a Spielmannal küldött üzenetemet? Amint írtam az elhordott színek[7](?) ellenértékeként esetleg pénzt is elfogadnék, ha opciót tudnék kapni egy pesti ingatlanra, pl. a Molnár utcaira. Erre táviratot kértem Tőled de még nem jött meg. Közöld tehát levélben és táviratban, de nagyon sürgősen, mi volna az utolsó ára a Molnár utcai öröklakásnak, meddig tartják az ajánlatot. Azt is közöld, lehet-e aranyat kapni, tudsz-e venni, mennyit és mennyiért. Vagy fogadjak el nagyobb mennyiségű szappant?

Ezúttal küldök Neked 80 db. tojást, másfél kg zsírt és krumplicukrot. Ez utóbbiról írd meg, tudod-e befőzésre vagy édesítésre használni, küldjek-e még?

Ha pénzre van szükséged, közöld időben, hogy küldhessem alkalmilag. Tarhonyát csináltatok. Zsírt vegyek és mennyit? Itt most 700 P.

Laciról[8] nincs újabb hír? Évikém nézz utána időnként a Molnár utcában mi van, nehogy kiigényeljék mint üres lakást, míg én itt időzöm. Lakbért, közmunkaváltságot rendezed?

Egy süldőt Balázs hizlal, tengerit Emandity adja.

Jelen soraimat Nyitrayné viszi, ő az új „házmester”.

Ég Veletek! Számtalan csók, ölelés Böskének, Ágicának, Andrisnak[9] is

Forrón szerető Lacitok[10].

Gyula 1945. VIII. 11.

 

[1] Dr. Gróf Lászlóné szül. Laufer Éva (1915-1985). Az 1930-as évek végétől már Budapesten élt. Itt vészelte át a háborút. 1944 végétől kisfiával (Andris, szül: 1943 január) bujkált, szinte naponta váltva lakóhelyét.

[2] A ház mai is áll, Gyula egyik tipikus (nagy)polgári villája. Mai címe Béke sugárút 37. Az elmúlt évtizedben valaki megvásárolta és teljesen helyreállította, mint műemlék épületet. Felíratta rá, hogy “Laufer ház”. Jelenleg különböző szervezetek irodái találhatók benne.

[3] Laufer Sándor (szül. 1885) 1945-ben Auschwitzban elpusztult – fia a levél írásakor ezt még nem tudta. Laufer Sándor jelentős fakereskedő, Gyula város egyik legnagyobb adófizetője volt. Az I. Világháborúban katonaként szolgált és érdemérmet kapott. Utána vasútépítéseken dolgozott/irányított, majd fatelepet alapított és futtatott fel Gyulán. Házát 1928-1929-ben építette a város központjában. A Hitközség egyik vezetője. Nevét és tevékenysége emlékét dísztábla örökíti a zsidó temetőben. A zsinagóga már nem működik.

[4] Valószínüleg bizalmas keresztény ismerős/alkalmazott.

[5] Lili, a levél írójának (dr. Laufer László) első felesége, akit Judit nevű kétéves lányával elhurcoltak Auschwitzba, ahol mindkettőjüket megölték.

[6] Anyuka: Laufer Sándorné, szül. Neumann Berta (1892). A háború alatt leányával (Évi) Budapesten tartózkodott és segített a kis Andris ellátásában. Előbb Kántor Mária (Világ Igaza kitüntetett) édesanyjának papírjaival bujkált, majd védett házakban (Budapest, Pozsonyi u. 39 V/3, majd Budapest, Tátra utca 20 III/2) keresett oltalmat. Onnan vitték el 1944 december elején a nyilasok – valószínűleg a Dunába lőtték).

[7] Nehezen olvasható. A Laufer házhoz tartozott egy nagy fatelep (ma közpark), melyben bizonyára voltak tárolók. Lehet, hogy azokról ír.

[8] Laci – dr. Gróf László (1910-1987), Évi férje. 1944. októbere táján munkaszolgálatra hívták be Budapesten. Társaival kihajtották őket Mauthausen/Wels koncentrációs táboraiba. A tábort az amerikai hadsereg szabadította fel, de a foglyok csak 1945 augusztusában térhettek haza. Először a 40 kilóra lefogyott elhurcoltak fizikai állapotát javították fel, majd a közlekedési eszközök hiánya és az általános káosz késleltette hazautazásuk engedélyezését. A levél időpontjában (1945. augusztus 11.) még nem volt róla hír.

[9] Gróf András (1943-  ) Évi és Laci kisfia. Jelenleg Budapesten él, nyugdíjas mérnök-külkereskedő.

[10] Laci, a levél írója, Évi bátyja – Dr. Laufer László (1914 Gyula – 1986 Haifa). Szegeden jogi diplomát szerzett, de ügyvédsegédi munkáját meg kellett szakítani a zsidótörvények korlátozó rendelkezései miatt. 1942-ben letartóztatták, mert a Németországból Magyarországra menekült Kenedi Richárdnak segített magyarországi papírokat szerezni 1941-ben. Első fokon egy év börtönbüntetést kapott, majd 1942 augusztusában rendőri felügyelet alatt szabadlábra helyezték a másodfokú ítélet előtt. Ezt követően munkaszolgálatra rendelték és a keleti frontra küldték. 1944 októberében Magyarországon keresztül Dachauba deportálták. A tábor felszabadulása után hazatért Budapestre a Molnár utca 16 II/3-ba. Innét ment le Gyulára, hogy feltárja és lehetőleg begyűjtse a hátrahagyott vagyon maradékait. A húgának (Évi) írt levél ekkor készült Gyulán. 1948-ban Izraelbe szökött második feleségével és csecsemő fiával (Gábor), aki jelenleg a Virginia University professzora. Izraelben született lánya (Noémi) Izrael többszörös úszóbajnoka lett.

Címkék:deportálás, Gyula, hazatérés, zsidótanács

A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás

Netanjahu budapesti látogatásáról is tárgyal a magyar külügyminiszter Jeruzsálemben

Benjámin Netanjahu júliusi budapesti látogatásáról is tárgyal az izraeli kormányfővel Jeruzsálemben Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter. A miniszter ezen kívül...

Beszélgetés Avi Weiss rabbival, az első ortodox rabbinőképző alapítójával

A világhírű rabbi, Avi Weiss, a „nyitott ortodoxia” szellemi vezetője, aki a női rabbikat képző ortodox jesivát létrehozta és a...

Close