2010. január 28. / Shiri Zsuzsa

Tel Avivban is meghatározzák a kulturális életet annak fogyasztói, az ott lakók.  Izrael lüktető központjában manapság főleg két korosztály él, a jómódú nyugdíjasok, akik még az 50-es 60-as években vásároltak maguknak lakást, mikor ez még lehetséges volt elérhető árakon az átlagos középosztálybeli izraeli halandó számára is, és a bérelt lakásokban élő fiatal szinglik a katonaság után, a családalapítás előtt.

Ennek megfelelően egyrészt virágzik az idősebb korosztálynak szóló klasszikus zenei, képzőművészeti és színházi élet, másrészt a tomboló ifjúság sem unatkozhat, rengeteg a formabontó kísérleti és avantgarde művész, akiket széleskörű, az újra nyitott ifjú közönség követ figyelemmel.

Kezdjük a színházakkal

Izrael 35 előadóhelyéből 18 Tel Aviv-Jaffóban található, s igen széles skálán mozognak. A helyi Nemzeti Színházat, a Habimát Moszkvában alapították meg hivatalosan a forradalom lendületében még 1917-ben, majd a '30-as években újraindították Tel Avivban. 1926-ban világkörüli turnéra indultak a Dibukkal, az előadásról elragadtatottan nyilatkozott a korabeli úri közönség Albert Einsteintől Max Reinhardtig, majd előrelátóan elfelejtettek visszatérni a szovjethatalom kebelébe, '28-ban behajóztak a jaffói kikötőbe, s '35-ben letették itteni kőszínházuk alapköveit. (http://www.habima.co.il)

Repertoárjuk igen változatos a klasszikusoktól a modernekig, Antigonétől a Miss Daisy sofőrjéig, s ahogy ez egy Nemzetitől elvárható, elvileg náluk vannak a legjobb, de legalábbis a legbefutottabb színészek és rendezők. A nézőtérre lazán be lehet ülni  farmerben és pólóban, Izraelben nem jellemzőek a formális öltözködési szabályok, a spontaenitás jegyében többen a tengerpartról vetődnek át egy előadásra a Habimába, ami az Európában vagy az EU konform értékekhez szocializálódott közönséget olykor megbotránkoztatja, de minimum meglepi. A Habima legfőbb konkurense a másik nagyszínház, a Kameri (http://www.cameri.co.il/), ezt 44-ben elsősorban a kortárs héber művek előadására alapították. Jelenleg a Hamlettől a zsidó és izraeli tárgyú darabokig mindent játszanak. '80-ban megnyílt a városban a harmadik nagyszínház, a Beit Lessin ( http://www.lessin.co.il), ahol szintén minden megjelenik Ványa bácsitól a kortársakig, sőt még gyerekelőadásokat is tartanak. A nagy orosz alijával új és igényes színfolt érkezett Tel Avivba. 1991-ben, eleinte csak orosz nyelven, játszani kezdett a Gesher, magyarul a Híd Színház.  (http://www.gesher-theatre.co.il/) Új színt és lendületet hoztak a helyi színházi életbe, évekig minden díjat elvittek, s ma már részben betagozódva héberül is játszanak echte izraeli ̶ uram bocsá' szefárd gyökerű színészek vendégjátékával. Brechttől a Tartuffe-ig mindent és jól, s már régen nemcsak az oroszajkúak zarándokolnak el egész Izraelből Jaffóban megkaparintott kőépületükbe. Aki különlegességre vágyik elmehet a jiddis színházba is, van még gyerekszinház, bábszínház, és a régi jaffói kikötő egykori raktárépületében fogyatékkal élők PC szinháza, ahová feltétlenül érdemes ellátogatni a vak és süketnéma előadők színvonalas előadására. Előtte-utána be lehet ülni egy koromsötét étterembe, ahol vakok a felszolgálók, vagy fel lehet szürcsölni egy kávét a presszóban, ahol süketnémák a pincérek. De nem kell megijedni, van tábla, kréta és szivacs az írásos kommunikációra, ha csődöt mond a mutogatás.

A komolyzene válságáról

Az utóbbi években sokat cikkeztek errefelé a komolyzene válságáról, melynek fő oka az értő úri közönség kiöregedése. Ennek ellenére, és a borsos helyárak dacára több koncertterem is megtelik még esténként, bár olykor összemossák a műfaji és egyéb határokat, a nagyérdemű becsalogatása végett „farmeres koncerteket” hirdetnek a legnépszerűbb, könnyen emészthető zeneművekkel, és pl. a tel avivi Operában lép fel a pesti operettszinház vendégelőadása. A világhírű tel avivi filharmónikusok (http://www.ipo.co.il) az 1957-ben felhúzott Mann Teremben koncerteznek, de jelenleg felújítják otthonukat, októberben nyílik meg újra a város 100. születésnapja tiszteletére. Főkarnagyuk évtizedek óta az indiai Zubin Mehta, játszott velük már  Itzhak Perlman, Leonard Bernstein (1918-1990)  Isaac Stern (1920-2001),  Daniel Barenboim, s a városban született Pinchas Zukerman, hogy csak a legnagyobb neveket említsem. A tel avivi Új Opera inkább a látványosabb előadásokra vágyó zenerajongókat vonzza, gyakran formabontó nagyszabású performance-okat rendeznek, és előszeretettel hívnak meg megaprodukciókat, pl. a 100. évfordulóra a milánói Scala-t. Olaszországból a nagy alkalomra érkezett négyszáz emberük adta elő nyár elején a Toscát először drága pénzért az operaházban, majd ingyen az Ayalon parkban lovakkal, fanfárokkal és hatalmas csinnadrattával.  

Az elmúlt évek feltűnő sikere az izraeli kortárs tánc berobbanása a nagyvilágba. A nyelvi akadályokat megúszva egyre népszerűbb külföldön is a gyakran formabontó izraeli táncművészet, melynek egyik legfontosabb otthona a tel avivi Suzanne Dellal központ (http://www.suzannedellal.org.il/default.aspx) . Itt láthatóak a jemenita gyökerekre építő Inbal és a neves Batsheva együttesek, valamint az Orna Porat ifjúsági és gyermekszínház a patinás Neve Cedek negyed közepén, Tel Aviv mostanában felfedezett és renovált egyre felkapottabb bölcsőjében. A központot Martha Graham alapította  1964-ben, és sikerét jelzi, hogy épületük '89-es megnyitása óta évente több mint félmillióam látogatják, 850 premierjük volt, s ma már a turisták kötelező programjaiban is szerepel. Közben a kísérletezésekkel párhuzamosan tovább él a hagyományos klasszikus balett is az idősebb városlakók és az Szovjetunióból bevándoroltak nagy örömére, az Izrael Balett (www.iballet.co.il)  az izraeli balettközpontban a Har Nevo utcában.

Ha valaki a nyári hőség vagy a téli esőzések elől menekül – márpedig a kettő közül valamely veszély szinte mindig fennáll ̶ akkor bátran betérhet egy színvonalas helyi múzeumba. Persze tudnivaló, hogy a Louvre vagy az Ermitázs nem Tel Avivban székel, de zsidó tárgyú és kortárs izraeli művészetben verhetetlenek a helyi kiállítóhelyek. A tel Avivi művészeti Múzeum (http://www.tamuseum.com) a jeruzsálemi Izrael Múzeummal rivalizálva, de régebben gyűjtik a kortársakat, s emellett szépművészetet Európából a 16. századtól beszerzett, főként örökbe hagyományozott kollekciókból. Vannak rendesen impresszionisták és posztimpresszionisták, Cezanne, Monet, van Gogh, Chagall és Modigliani, s hogy ne unatkozzon nézegetésük közben a nagyérdemű, még koncerteket is szerveznek az épületben. Fő különlegességük a világ legnagyobb izraeli alkotóinak keze munkáját dícsérő gyűjteménye. A tel avivi egyetemhez közel található az Erec Israel Múzeum (http://www.eretzmuseum.org.il), amely a művészeken kívül régészeti, zsidó rituális eszközöket bemutató, valamint etnográfiai és iparművészeti szárnnyal is rendelkezik. Itt volt tavaly a nagyszabású Kluger Zoltán kiállítás, a Kecskemétről, illetve Pestről és Berlinből Palesztinába majd Izraelbe származott magyar zsidó fényképész életmű-tárlata, akit mostanában kezdenek felfedezni és érdemében elismerni, miután megbecsülés híján 58 évesen, 25 év itteni tartózkodás és fényképezés után 1958-ban elhagyta az országot és Manhattanbe költözött frissen menekült magyar arisztokratákat fotózni és fotósboltot nyitni New York magyar részén.

Ma már kicsit porosnak hat, de megnyitásakor rendkívül újszerű és csili-vili volt az Egyetem kampuszában helyet kapott Diaszpóra Múzeum (http://www.bh.org.il) amely a zsidók két évezredes hányattatását meséli el gyermekek számára is közérthetően. Tel Aviv központjában, a Gordon és a Ben Jehuda utca környékén számos galéria hívogatja főként a vastagabb pénztárcák gazdáit, de nézelődni is lehet ingyen, s olykor kifejezetten érdemes is. Nemrég magyar avantgard kiállítás volt a Minotaure Galériában, (http://www.minotaure-telaviv.com/Gallery.php?group_id=artist43&prdid=1628) és a közelmúltban zárt be Fenyves Gabriella festőművésznő tárlata a Stern Galériában, ő családjával a 90-es évek közepe óta él Izraelben.  (http://www.sternart.com/exhibition.asp?ID=25 ).

A legújabb trendek

Bár nem feltétlenül magas, de mégis kultúra a város rendkívül színes buli és klubélete. A könnyűzenében szárnypróbálgató fiatalok, rappel vagy rockkal, soullal vagy jazzel élőzenét szolgáltató bárokban és klubbokan mutatkozhatnak meg, és sokan közülük aztán országosan is híresek lesznek. Emellett Tel Aviv a melegek egyik fellegvára és nemcsak izraeli vonatkozásban: az egész világról zarándokolnak ebbe a másságra nyitott, fiatalos és állandóan pezsgő városba, ahol hétvégén a főutakon éjfélkor van a legnagyobb dugó, mert olyankor mindenki bulizni jár. 

S végül, a szépre fogékony látogatóknak már egy egyszerű séta is kulturális élmény a fehér városban, a világ legnagyobb Bauhaus központjában, amit az Unesco is a világörökség részének nyilvánított, mert egy rakáson mintegy 4500 épület hirdeti az emberléptékű modernizmus 20. század közepi építészeti diadalát.