Szombat, a 21. század magyar-zsidó folyóirata
Megjelent a Szombat januári száma
Novák Attila: A Mazsihisz-rendszer válsága
A Mazsihisz leépülési folyamata nem most indult meg. A
nemzedékek romlása az elmúlt évtizedekben folyamatos volt, a zsidók szélesebb
közösségével már régen elvesztette a kapcsolatát, ezért komoly felelősség
terheli. A zsidó értelmiségieket azért nem említem, mert nekik alig van
kapcsolatuk a Hitközséggel, ami nemcsak a Mazsihisz hibája, hanem a zsidó
közösségi életet, annak problémáit túl partikulárisnak és szűkkeblűnek tartó, a
zsidó szervezeti élettől ab ovo idegenkedő zsidóké is.
Szántó T. Gábor: Az utolsó tokaji zsidó
Állunk a kövek között és Lőwy Lajos az északról érkezett
első hívekről beszél, akik borkereskedőként teremtettek a városban megélhetést.
Simon Fanfédernek hívták az első tokaji rabbit, akit helyben hantoltak el. Már
rég megvették az új temető földjét a hívek, de csak ettől fogva temetkeztek itt
– s nem csupán a Bodrog közepén fekvő szigeten, ahol négy rabbisír is akad a
százharminchat között –, mert istenfélőként úgy gondolták, nyugalmuk az
eljövendő világ felé vezető úton is csak akkor lehet, ha rabbijuk vezetésével
indulnak arra.
Gadó János: Marránusok a Naphegyen II. rész
Tizenöt voltam, mikor anyám újra férjhez ment. Újdonsült pótapám hat elemit
végzett kertész volt, aki tizenkét éves korától idegenben kényszerült
inaskodni, mert szülei nem tudták eltartani. Ám hiába szakadt el zsenge korban
a szülőktől, a belé nevelt értékek (kereszténység, magyarság, család, munka,
tulajdon) mélyen gyökereztek benne, s ezektől egész életén át nem tágított.
Tizennyolc éves korában ejtőernyős levente volt, huszonnégy évesen (hallatlan
lélekjelenléttel) megszökött a málenkij robotra összetereltek sorából.
Huszonhét évesen föl kellett adnia önálló kertészetét, s állami alkalmazásba
kényszerült. Utált mindent és mindenkit, aki kommunista volt.
Elie Wiesel: A bolond
Mose (Gyárfás Vera fordítása)
A Talmud olvasását félbeszakítani nem volt igazi bűn, ha
eltölthettem Moséval egy órát. Többet tudott a Talmudról, mint a kétezer év előtti
bölcsek és tanítványaik. Messzebb látott náluk, némasága titkosabb igazságot
rejtett, mint az övéké. Talán meglátta a Talmudban az első bolondot, akit Isten
teremtett és akire egész biztosan hasonlított. A csodálatos gyűjteményben nem
tényeket és kinyilatkoztatásokat talált, hanem látomást és ihletet merített
belőle. Ő értette meg velem először, hogy idegenként szabad és kell gondolnom
magamra; és hogy ezt az idegent el kell – és el szabad elpusztítanom, ha nem akarom, hogy ő végezzen velem.
„A kabaré ne legyen
részrehajló” – Sas Józseffel beszélget Várnai Pál
Miután apámat elhurcolták, a Ferencvárosban laktunk anyámmal
és öcsémmel, majd mostohaapám is csatlakozott hozzánk. Olyan szegények voltunk,
hogy egyik nap ültünk a Haller téren egy padon, s jött egy Harsányi nevű
bokszoló, aki megkérdezte tőlünk, hogy vacsoráztunk-e már? Jót röhögtünk, mert,
bár a szót ismertük, a vacsorát nem. Mondtuk, hogy persze hogy nem
vacsoráztunk. – Akartok? – Naná. – Akkor gyertek a Fradiba. A Fradit akkor
Kinizsinek hívták, de azért mindenki Fradinak nevezte. – Ha beszálltok bunyózni, akkor kaptok tejet
meg kenyeret, tette hozzá Harsányi. Mezítláb
voltunk, rohantunk a Fradi pályára. Ott bunyóztunk és a tejet valóban
megkaptuk, néha mi is cipeltük.
„Gondolkodom, tehát
még vagyok” – Sándor Györggyel beszélget Várnai Pál
Bennünket a szovjet csapatok szabadítottak fel. Ahogyan
anyámban, bennem is erős volt az igazságérzet. Amikor pedig azt tapasztaltam,
hogy milyen szörnyű dolgok történnek az eszme nevében, kötelességemnek éreztem,
hogy fellázadjak. 1978-ban katolizáltam,
hívő lettem, ami zsidóként nem voltam. Zárszóként még annyit mondanék, hogy 45
éves pályafutásom alatt mindig ugyanazt az értékrendet képviseltem. Nem én
változtam, a világ változott meg körülöttem.

















Ha késő délután végigbaktatunk a Böszörményi úton, postára, bankba, önkormányzathoz menet, már a friss ottlakó is összeakadhat a táncőrült és vadászgépkedvelő órással, a fegyelmezett mosolyú
Kutatási adatok bizonyítják, hogy a budapesti zsidóság településszerkezeti vonásai nemcsak a vészkorszak, hanem 1989 után is megváltoztak, átstrukturálódtak. A belső, úgynevezett. „zsidó” kerületek
2010. január 27-én békében, nyugodt szívvel elhunyt a múlt század legszuggesztívebb amerikai írója. Temetéséről nem tájékoztat senki, az írót ismerve, ilyesmire nem kerül sor. Az pedig teljesen biztos,
"Rendesen viselkedett egy Sisák nevű honvéd, egy alföldi parasztfiú." Ez nem csak édesapám beszámolóival, de Csapody Tamás cikkeivel, kutatásaival sem vág egybe.