Szombat, a 21. század magyar-zsidó folyóirata   

A Szombat februári számában: Kié Kafka?

Novák Attila: Kafka mint nemzeti vagyon?
„Izraeli közintézmények számtalanszor próbálták megszerezni a Kafka/Brod hagyatékot, s most – ismét – perelnek. A Hoffe-lányok pedig legalább egy éve várnak arra, hogy egy Tel-Aviv-i bíróság döntsön a nevükben: a jeruzsálemi Nemzeti Könyvtár ugyanis bírósági eljárást kezdeményezett ellenük, mely még a múltra is kiterjed, merthogy a könyvtár szerint édesanyjuk illegálisan adta el külföldön „A per”-t.”

Franz Kafka: Előadás a jiddis nyelvről (magyarul először jelenik meg)
„Legyenek nyugodtak, Önök rögvest a zsargon kellős közepén lesznek, mert ha egyszer megérintette Önöket a zsargon – és a zsargon az minden: szó, haszid dallam, és ennek a kelet-európai zsidó színésznek a lénye – akkor elfelejtik a korábbi tartózkodásukat. Olyan erővel fogják érezni a zsargon valódi lényegét, hogy félni fognak, de nem a zsargontól, hanem saját maguktól. Nem is lennének képesek ezt a félelmet egyedül elviselni, ha a zsargon nem adna azonnal önbizalmat, mely a félelemnek ellenáll, sőt annál erősebb.”

Szántó T. Gábor: Franz és Jichok (színműrészlet)
„JICHOK Nem te mondtad egyszer... hogy is mondtad? Mi közöm a zsidókhoz, hisz még magamhoz sincs közöm? Most meg államot alapítanál?
FRANZ Dehát pont ezért kell a zsidóság, Icig! Hogy legalább valami közöm legyen magamhoz.
JICHOK Mit akarsz Palesztinától, Franz? Sivatag, mocsarak, pára, moszkitók. A te egészségeddel! Mit csinálnál ott? Városokat építenél?
 Maltert hordanál? Téglákat adogatnál?
Bitteschön herr Doktor. Dankeschön, herr Doktor... Zsakettben és keménykalapban? Térj észhez! Örülj, hogy nyugaton élsz. Örülj, hogy szabad vagy. Örülj a kultúrádnak, a doktorátusodnak, hogy kalapot emelnek neked a hitközségben, ha megtiszteled őket. Meg aztán, te nem az a fajta vagy, aki képes volnál itt hagyni apádat, anyádat.”

Konkoly Ágnes: Kafka odúja (Deleuze-Guattari: Kafka. A kisebbségi irodalomért c. könyve kapcsán)
„A kisebbségi lét kettős értelemben is jellemző Kafkára: zsidóként, és német anyanyelvűként is kívülálló hazájában, ahogy A kastélyban írja: „(…) sem a parasztokhoz nem tartozom, sem a kastélyba.” A szerzők szerint például – a hagyományos ödipális konfliktus-interpretáció kulcsműve –, a Levél Apámhoz nem az apához fűződő ambivalens kapcsolatot, nem az apa elleni lázadást, hanem a társadalomhoz, a bürokráciához, az „államgépezethez” való viszonyt tükrözi, a kisebbségi létből fakadó „idegenség” élményt, a „nyelvében idegenként való létezés” elleni lázadást.”

Panyi Szabolcs Kafka Naplójáról
„Kafka a közösség-érzeten túl világosan megfogalmazza a keleti és nyugat-európai zsidók közti mély ellentétet is, magát pedig a nyugatiakhoz sorolja. Ők azok, akik már visszavonhatatlanul a modern európai kultúrában élnek, annak minden előnyével, de minden hátrányával is. S a nagy kérdés mellett, hogy mit is kezd magával a modern ember, ott áll egy kisebb is, hogy mit kezd magával és hagyományával egy modern zsidó.”

Csáki Márton Kafka Felice Bauernek írt leveleiről
„Szent könyv ez, ha azt nézzük, mit mond a létreménytelenségről, de ördögivé teszi mindaz, amit a szerelemről elénk tár. Szívszaggató vagy éppen nevetségesen óromantikus vallomásai a vánkos alá rejtett, zsebben tapogatott, csókokkal behintett levelekről, archoz szorított virágokról, szerelmi halálról dédelgetett fantáziái észrevétlenül siklanak át olyan belső tájakra, ahová Felice már valószínűleg képtelen volt követni őt.”

Várnai Pál interjúja Jávor István filmessel
„Ma sem tudom, hogy engem mennyire figyeltek. Hogy a lakásomat lehallgatják, arra akkor jöttem rá, amikor egy antennaszerelővel felmentem a tetőre, és észrevettem, hogy a kéményből egy olyan kábel is kilóg, amelynek nincs általam ismert funkciója. Arról pedig, hogy hogyan kerültek a lakásomba ezek az egyetemi összejövetelek: akkori élettársnőm sokakat ismert az akkori demokratikus ellenzékből, és így általa én is megismerhettem őket. Ők nem féltették magukat, ezért úgy éreztem, hogy ha segíteni tudok, ez a legkevesebb, amit megtehetek.”

Gadó János beszélgetett Aliza Bin-Noun izraeli nagykövettel
„...nem hagyhatjuk szó nélkül, hogy ezeket a jó kapcsolatokat beárnyékolják az antiszemitizmus egyes megnyilvánulásai. Manapság ha Izraelben az emberek Magyarországról hallanak híreket, akkor ezek többnyire az antiszemitizmus növekedésével kapcsolatosak. Látják, ahogy a szélsőségesek az utcán menetelnek, hallják az antiszemita retorikát, olvassák, mi történik az országban. Tudnivaló, hogy a magyar származású izraeliek többsége holokauszt-túlélő vagy azok leszármazottja. De persze nemcsak róluk van szó – az ilyen hírek után az átlagos izraeli polgárnak is rossz benyomása alakul ki Magyarországról.”